Man-szigeti macska fajtaleírás: akinek a farkát Noé vágta le, amikor rácsapta a bárka ajtaját

A manxként is emlegetett Man-szigeti macskák többsége farok nélkül születik, ez pedig az idők során megmozgatta az emberek fantáziáját. Egyesek szerint a fajta félig cica, félig nyúl, mások szerint Noénak köszönhető a farkatlanság, de ezen kívül más legendák is próbálják megmagyarázni a szokatlan jelenséget.

A Man-szigeti macskát a legegyszerűbben farkáról, pontosabban annak hiányáról lehet felismerni. Bár néhány példány farokkal születik, ez adja a fajta egyediségét. Emellett a cica alkata is különleges, ugyanis meglehetősen gömbölyded a formája. Kerek feje és szeme mellett egész teste ilyen alakú, köszönhetően meglehetősen hosszú hátsó lábainak, és azokhoz viszonyított rövid mellső végtagjainak. Így a lábak miatt a macska formája kissé kerekded alakot képez.

Eredete

A manx eredete igencsak vitatott, számos legenda szól erről a különleges cicáról. Az egyik szerint az Özönvíz idején Noé egy Man-szigeti macska farkára csapta véletlen a bárka ajtaját, és ezért nincsen farkuk a ma élő példányoknak. Egy másik történet szerint a fajta ősei ír katonák áldozatául estek, akik levágták a cicák farkát, hogy azt sisakjukra tűzzék. Mások szerint ez pont fordítva történt, és az írek által támadott bennszülöttek vágták le saját cicáik farkát, hogy azt fejfedőjükre tűzzék, és ezzel utánozzák a katonákat. Ezt pedig megelégelte egy anyamacska, aki a hegy tetején hozta világra következő almát, hogy távol legyen az emberektől. Hogy még inkább távol tartsa őket a kiscicáktól, leharapta azok farkát.

Egy harmadik legenda szerint ezeknek a macskáknak az ősei 1588-ban egy spanyol hajón éltek, és amikor az elsüllyedt, a cicák kiúsztak a partra, és elszigetelten szaporodtak a közeli szigeten. Mások azt gondolják, a fajta ősei japán cicák voltak, akik kereskedés útján jutottak a Man-szigetre, ahol egymással szaporodtak, és a beltenyészet eredményezte azt a genetikai mutációt, melynek köszönhetően a fajta jelentős részének nincsen farka. Egyesek pedig ezt a jelenséget egyszerűen azzal magyarázzák, hogy a fajta félig nyúl, félig cica.

Sok olyan macska létezik, akiknek rövid vagy nincs farka, de a manx (és hosszú szőrű változata, a cymric) az egyetlen, akit kifejezetten farokmentesnek tenyésztenek. A farkatlan manx egy genetikai mutáció eredménye, amelyet aztán felerősített a macskák távoli elhelyezkedése a Man-sziget, Nagy-Britannia partjainál. A sziget a farkatlan macskákról vált ismertté, és innen kapta a fajta a nevét. (A sziget címerében is szerepel ez a különleges cica.) A szakértők szerint a fajta eredete a 18. századra nyúlik vissza. A huszadik század elején jelent meg először az Egyesült Királyság macskakiállításain, de eleinte nem aratott nagy sikereket. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1930-as években jelent meg, ahol néhány lelkes tenyésztő rögtön foglalkozni kezdett vele. Az utóbbi száz évben a Man-szigeten egyre kevesebb manx él.

Fajtastandard

A manx, vagy más néven Man-szigeti macska zömök testalkatú cica, akinek járását sokszor kacsázó jelzővel illetik. Teste közepesen nagy, kerekded és vastag csontozatú. Testsúlya körülbelül 3,5-5,5 kg. Feje nagy, kerek, orra rövid és jól fejlett. Fülei közepesen nagyok, végük enyhén lekerekített. Lapjuk széles és kissé kifelé fordul. Szemei nagyok, kerekek, tekintete csillogó. Nyaka rövid és izmos. Ha farka hiányzik, azt rumpynak nevezik, ilyenkor az állatnak hiányzik a farok- és keresztcsonti csigolyája. Ekkor a farok helyén egy bemélyedés található. A rumpy risernek van keresztcsonti csigolyája, de farokcsigolyája nincs. A longy változatú farok rövid, a taily pedig teljes hosszúságú. Mellső lábai rövidek, a hátsók hosszabbak és izmosak. Szőrzete dupla rétegű, puha és fényes. Aljszőrzete sűrű és rövid. Színe lehet egyszínű fehér, fekete, krém, vörös, kék és carey; cirmos; csincsilla. Várható élettartama 10-14 év.

Jelleme

A manx gyengéd, kíváncsi és játékos. Nem szokatlan viselkedés tőle, ha kutya módjára hordozza a játékait vagy követi gazdája lépteit. Okos és ügyes is, képes mancsával bejutni a szekrényekbe vagy kinyitni az ajtókat. Szereti az emberi társaságot, és gyakran kommunikál is velük. Egyes manxok minden szeretetüket egyetlen személynek adják, míg mások az egész családhoz ragaszkodnak, beleértve a gyerekeket is. A manx rendkívül intelligens, ezért fontos számára, hogy megdolgoztathassa elméjét, és kihívások elé állhasson. Szívesen tanul trükköket is, amik szintén jól lefárasztják mentálisan. Kivételesen jó ugró és szeret is a magasban lenni.

Ideális környezet

Mivel szinte mindenhez hozzáfér a lakásban rendkívüli ügyességének köszönhetően, érdemes a veszélyes dolgokat elzárni előle. Mindenképp biztosítani kell számára egy vagy több magaslati helyet is, ahol pihenhet vagy éppen szemmel tarthatja, mi zajlik körülötte. Igényli a rendszeres mentális lefárasztást és az ember társaságát. Ha gyakran sok ideig hagyják magára, magányos lesz.

Ápolás

A fajta szőrzete könnyen ápolható heti keféléssel az elhalt szőrzet eltávolítása és a faggyú eloszlatása érdekében. Fürdésre ritkán van szüksége. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének, illetve érdemes fogait is rendszeresen tisztítani. Puha, nedves kendővel időnként át kell törölgetni szemeit. Az esetleges fertőzések elkerülése érdekében használj külön területet a kendőből mindkét szem számára. A fülek tisztaságát hetente ellenőrizni kell. Ha piszkosnak tűnnek, vattakoronggal vagy puha, nedves ruhával, amelyet almaecet és meleg víz 50-50 arányú keverékével benedvesítettél, töröld át. Mivel minden cica kényes alma tisztaságára, így a Man-szigeti macskánál is ügyelj, hogy mindig makulátlan legyen tálcája.

Gyakori egészségügyi problémák

A manx farkának hiánya olykor problémás lehet. Vannak, akiknek gerinchibái vannak, amelyek neurológiai tüneteket, például székletürítési vagy vizelési problémákat okoznak. Az ilyen betegséggel küzdő manx cicák többségét 6 hónapos korukra azonosítják, és el kell őket altatni. Ezt az állapotot manx szindrómaként is emlegetik, a probléma pedig az egyedek 20%-át is érintheti. A tenyésztők olykor bevonnak a tenyésztésbe hosszú farkú egyedeket is, hogy az egészségügyi gondokat elkerüljék.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska, Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska)