Lehet cicákat etetni a társasház területén és minden kijárós macskát be kell fogni? Dr. Kajó Cecília jogász írása

Mostanában nagyon sok e-mailt kapunk jogsegély-szolgálatunknál macskatartással kapcsolatban. A problémák szemmel láthatóan nagyon jól kategorizálhatóak, és az is jellemző rájuk, hogy nem elsősorban jogi problémákról van szó.

Az egyik típusú probléma szerint társasházban vagy környékén valaki macskákat etet, ami a tulajdonosokat zavarja. Sokszor nem tudják megnevezni, hogy mi benne a zavaró, ha a macskák (legalábbis külső szemrevételezéssel) nem betegek és az etetés sem jár piszkolással, szennyezéssel. Jogászként tisztában vagyok természetesen a „ránézésre nem beteg” kijelentés könnyelműségével, többek között a toxoplazmózis vagy a FIV/FELV kockázatával, de azzal is, hogy sokan állattartóként nem ismerik a saját tartott faj fertőzés- vagy fertőződésveszélyének kockázati faktorait.

Nem jogi kérdés

Ilyenkor a segítségkérésre el szoktuk mondani, hogy itt elsősorban nem jogkérdésről van szó. Utána lehet nézni persze, hogy mit mondanak a társasházi dokumentumok a közös tulajdonú területek használatáról. Vitatkozni lehet, hogy a rendszeres esti macskaetetés beletartozik-e az állattartás fogalmába vagy sem. Lehet jogszabálysértő önkormányzati rendeletek alapján bírságot kivetni az etetőkre (az etetés nem tilalmazott, csak a közterület szennyezése, de a jogszabályi hierarchia sok önkormányzatot a mai napig nem zavar), de ettől még adott állatállomány ott marad, és várja a vacsorát. Lehet macskánként kemény tízezrekért megrendelni befogási szolgáltatást híres-hírhedt cégektől, amelyek bizonyított módon több esetben nem tudtak már elszámolni az általuk befogott macskákkal (akinek ezt kibírja a lelkiismerete, nyugodtan rendelje meg).

Becsapdázás-ivartalanítás-visszahelyezés

A megoldást itt elsősorban a TNR hozza: becsapdázás-ivartalanítás-visszahelyezés. Amíg nincs annyi kapacitás állatvédő szervezeteknél, hogy az összes kóbor macskát be tudják fogadni és gazdásítani, addig arról lehet gondoskodni, hogy egy ivartalan állomány uralja az adott territóriumot, kiszorítva onnan más állományokat, és ivartalanítás után már nem növelve adott terület létszámát.

Közismert tény sajnos, hogy az utcamacskák korán halnak, mivel sok veszélynek vannak kitéve. Így egy ellenőrzött állomány emberi léptékkel sajnos korán kikopik adott lakókörnyezetből. A TNR hallatán sok tanácskérő felszisszen, hogy „nehogy már még ők költsenek kóbor dögökre”. Az igazság az, hogyha idén nem költenek, jövőre dupla annyian lesznek, aztán tripla annyian… Adott állományra költés sem garantálja azt, hogy a kikopással nem jelennek meg újabb állományok. Ilyenkor mindig mondjunk köszönetet a „nem ivartalanítok, mert az csonkítás”, „hadd élvezze ki az állat az anyaságot”, illetve a „miért baj, hogy lefialt a macskám, mindig el tudom osztogatni a kölyköket jó helyre” mentalitású embertársainknak, akik miatt kialakulnak aztán az ilyen társasházi problémák (is).

Be kell-e fogni egy kijárós macskát?

A másik típusú tanácskérés az állatvédő szervezetek által befogott kijárós macska sorsa. Szögezzük le, hogy az állatvédelmi törvény szerint az állat közterületre szökését az állattartónak meg kell akadályoznia. A kijárós macskára rengeteg veszély leselkedik, elütik, megmérgezik stb. De sajnálatos módon ő is veszélyt jelent: pusztítja a védett és nem védett madarakat, apróvadat, tömegesen irtja ki ebben az időszakban a madárfiókákat, mezei nyúl kölykeit. Az állatvédők rendszeresen csapdáznak be kóbor állatokat, ivartalanítják, tesztelik őket FELV, FIV és más fertőző betegségekre. A tulajdonjogot elsősorban mikrochip, oltási könyv, útlevél, friss fotó, videó, állatorvos nyilatkozata bizonyíthatja. Az állatvédő szervezet bejelentést is tehet a jegyzőnél, aki állatvédelmi bírságot szabhat ki az állat kóborlása miatt. De. És most jön az a DE, amit mi sem értünk, azzal együtt, hogy nem értünk egyet a kijárós tartással természetesen.

Vannak állatvédők akik arra specializálódtak, hogy összeszedik a kijárós macskákat, és akármilyen bizonyítékot is tár a gazda a talált állat hirdetésére jelentkezve a találó elé, nem adják vissza eredeti tulajdonosának. Van amikor meg is mondják, hogy azért, mert kijárós. Tényleg ekkora a kapacitás, hogy kijárós macskákkal lehet foglalni azokat a helyeket, amelyekre mondjuk balesetes, megkínzott vagy más sokkal rosszabb állapotú állat mehetne? Számunkra érthetetlen.

Ilyenkor természetesen azt tanácsoljuk, hogy ha a szervezet vagy magánszemély állatmentéssel foglalkozó nem fogadja el a megmutatott bizonyítékot, ügyvéddel lehet felszólító levelet küldeni, illetve polgári peres úton visszakövetelni az állatot. Kiben van annyi akarat és kinek van annyi anyagi háttere, hogy ennek a költségét vállalja? Biztos kevesekben. Ez a szerencséje mindenkinek, aki kifejezetten erre specializálta magát…