Karthauzi fajtaleírás: a titokzatos múltú cica, akit mosolygó macskának is neveznek

A fajta rajongói őt tartják a leghűségesebb macskának. Halk természete, kiegyensúlyozott, nyugodt viselkedése sokak számára ideális társsá teszi. És ne feledkezzünk meg szépségéről és éles eszéről!

A karthauzi kedves és csendes, szelíd, barátságos természettel. Szeret ölben lenni, és gazdájával nézni a tévét. Gyakran követi szeretteit, bárhová is mennek. Akrobatikus cica és kiváló vadász is, ezért nagyon szereti a különböző játékokat, legyen az ügyességi fejlesztőjáték vagy macskapeca. Mivel nagyon okos, ezért trükköket is szívesen elsajátít.

Eredete

A karthauzi Franciaország természetes módon kialakult, történelmi fajtája, amely évszázadok óta ismert egyedülálló bundájáról és kék színéről. Francia kék macskákra való utalások már a 16. században megjelentek az irodalomban, és a 18. századi nagy természettudósok, Linné és Buffon a karthauzit koruk négy ismert macskafajtájának egyikeként azonosították. Azonban sokak szerint a fajta története ennél jóval régebbre nyúlik vissza. Az egyik népszerű elmélet úgy tartja, hogy az első ilyen cicák a 11. század környékén éltek a Nagy Karthauzi kolostorban, Franciaországban. Itt pedig szerzetesek tenyésztették őket. A legenda szerint azért ilyen csendes ez a fajta, mert némasági fogadalmat tett a szerzetesekkel. Mások azonban azt állítják, hogy a kolostorban élők nem tenyésztettek kék cicákat, ugyanis semmilyen fennmaradt dokumentáció nem igazolja az elméletet.

Egy másik felvetés szerint neve onnan ered, hogy szőre emlékeztet a chartreux gyapjúra, amivel a spanyolok kereskedtek. Sokan úgy vélik, a fajta Perzsiából vagy annak környékéről származik, és a kereskedők hozták Európába, mivel bundájából muffokat készítettek. A szabadon engedett macskák pedig egerésztek és elszaporodtak Franciaország egyes területein.

A szelektív tenyésztésig azonban sokat kellett várni. 1925 környékén két lánytestvér, Christine és Suzanne Leger Belle Île szigetén vállalkozott a tenyészet létrehozására. A karthauzi sok más macskafajtához hasonlóan a második világháború után szinte teljesen eltűnt. Az állományt kék brit rövidszőrűek és perzsák bevonásával tudták csak fenntartani. Magyarországon tenyésztésük igen későn, 1996 környékén kezdődött el.

Fajtastandard

A karthauzi egy közepesen nagy termetű macskafajta. Testtömege 3-7 kg közötti. Feje nagy, fordított trapéz alakú. Fülei közepesen nagyok, végük enyhén lekerekített, a fej tetején helyezkednek el. Tekintete éber. Szemei nagyok és enyhén felfelé íveltek, színük az aranysárgás réztől a borostyánig változhat. Zöldes nem lehet, de idővel a szemszín fakulni szokott, ahogy a cica öregszik. Nyaka rövid és erős. Lábai közepesen hosszúak, izmosak és erősek. Mancsai viszonylag nagyok és kerekek. Farka mérsékelten hosszú, a vége felé elvékonyodik. Szőrzete fényes, rövid, dús és kicsit eláll a testtől. Dupla szőrzete a tövénél világosabb és gyapjas. Színe lehet a kék minden árnyalata. Várható élettartama körülbelül 11 év, de ennél hosszabb életű karthauziak is vannak.

Jelleme

A karthauzit egy pantomimhez is lehetne hasonlítani, ugyanis halk és szórakoztató. Kedves arckifejezése miatt mosolygó macskának is szokták hívni hazájában. Számára a tökéletes nap egy rövid szunyókálásokkal és étkezésekkel tarkított végtelen játékból áll. Rendkívül jó vadász, ezért érdemes neki olyan játékokat venni, amikkel kiélheti ezen ösztönét. Látszik rajta, hogy sokáig egerészéssel kereste kenyerét a francia utcákon. Figyelmes és gyengéd társ, aki szeret gazdái közelében tartózkodni, és megfigyelni azok tevékenységét. Nagyra értékel minden odafigyelést, különösen, ha az álla alatt vagy a fülei között megvakarják. De nem követeli a figyelmet, megelégszik azzal, hogy odaadóan követhet, az ágyadon aludhat, és hozzád bújhat, ha nem érzed jól magad.

Ritkán használja a hangját, de szükség esetén egy kis nyávogással kommunikálhat. Fontos, hogy gazdája jól ismerje kedvencét, ugyanis nem valószínű, hogy ha problémája lenne, akkor azt hangosan ki is mutatná.

Ideális környezet

Ez egy alkalmazkodó macska, kiegyensúlyozott személyiséggel. Nem egy társasági pillangó, de nem is szégyenlős vagy visszahúzódó. Diszkrét, de barátságos a vendégekkel, kutyákkal vagy gyerekekkel szemben. Nyugodt természete alkalmassá teszi arra, hogy egyedül maradjon otthon, amíg gazdája dolgozik. Nem tiltakozik az ellen, hogy egy másik macskával vagy kutyával ossza meg otthonát. Ugyanez a jó természet teszi nagyszerű útitárssá egy utazni szerető gazdi számára. Mindaddig, amíg minden nap hasonló a rutinja, boldog lesz.

A karthauzi kedves, udvarias cica, ami miatt öröm vele együtt élni. Ez az a macska, aki betartja a szabályokat, és nem rombol vagy randalírozik, amíg egyedül van otthon. Mindig bánj vele kedvesen és türelmesen, és egy életre szóló barát lesz a jutalmad.

Ápolás

Rövid, vastag szőrzetét heti rendszerességgel történő fésüléssel könnyű karbantartani. A bundáját tavasszal levedli, ilyenkor többször szükséges átkefélni. Fürdésre ritkán van szükség. Ha a karthauzi mégis fürdetést igényel, időbe telhet, amíg a vízlepergető bundája kellően átnedvesedik. A karmokat néhány hetente le kell vágni. Fogait érdemes rendszeresen megmosni.

Puha, nedves ruhával időnként át kell törölni a szem sarkait. Használj külön területet a kendőből mindkét szem számára, hogy elkerüld egy esetleges fertőzés terjedését. Hetente ellenőrizd a füleket is. Ha piszkosnak tűnnek, vattakoronggal vagy puha, nedves ruhával töröld át őket, amelyet almaecet és meleg víz 50-50 arányú keverékével átitattál. Kerüld a fültisztító pálcika használatát, mert az károsíthatja a fül belsejét. Mivel minden cica kényes alma tisztaságára, így a karthauzi esetében is ügyelj, hogy mindig makulátlan legyen tálcája.

Gyakori egészségügyi problémák

A karthauzi általában egészséges, de hajlamos a policisztás vesebetegségre és vesekövek is kialakulhatnak nála. Emellett olykor patellaficam is előfordulhat esetében, ami a térdkalács kificamodását jelenti röviden.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska, Jean-Luc Renck: A macska)