A macskanagypapa, aki önkéntesként együtt szunyókál a menhelyen a cicákkal: Terry Lauerman elbűvölő története

Néhány évvel ezelőtt, a 76 éves nyugdíjas tanár elkezdett bejárni a The Safe Haven elnevezésű wisconsini menhelyre macskákat fésülgetni. Ám küldetése gyorsan továbbfejlődött ennél. Terry minden látogatás alkalmával letelepszik az egyik kényelmes kanapéra, és együtt szunyókál a cicákkal, amivel pénzt gyűjt számukra.

A menhely Terryt egy igazi isteni ajándéknak tartja és mindennap hálát adnak a létezéséért. „Mindig is macskás voltam. Számomra áldás, hogy megérinthetek egy ilyen teremtményt.” – mesélte a macskanagypapa.

Nem csak azért lett híres, mert együtt alszik a cicákkal

Minden akkor kezdődött, amikor a menhely imádnivaló képeket posztolt Terryről és a vele együtt édes álomban szendergő macskákról. A helyet vezető Elizabeth Feldhausen elmondta, hogy közel 100 000 dollárt gyűjtöttek már Terry miatt, ugyanis a macskanagypapa személye valóságos marketing manna a menhely számára. Naptárak, bögrék, pólók, párnahuzatok, sőt még egy helyi kávékeverék is magán viseli Terry arcát és nevét. Az emberek pedig imádják!

A pénz lehetővé tette, hogy a különleges igényű macskákat ellátó mentési tevékenység kibővüljön a helyen. Terry szerint ez csak azt mutatja, hogy a világ megváltoztatása sokkal könnyebb lehet, mint az elsőre gondolnánk. „Amikor nyugdíjba vonulsz, mindenféle rendes dolgot is csinálhatsz. Keress valamit, és csináld meg, ne vesztegesd az időd.” – folytatta.

Ami Terryt még szerethetőbbé teszi az az, hogy ez a hatalmas siker és ismertség egyáltalán nem vette el az eszét. Ő boldog, mert továbbra is együtt szundizhat kedvenc macskáival, akiknek hallhatja a dorombolását és kikefélheti a bundáját. Apró örömök, igaz?

Az alábbi angol nyelvű videóban láthatod Terryt a cicákkal:

Név szerint ismeri a bentlakó cicákat

Sokkal szívesebben beszél a macskákról, mint bármi másról. Számon tartja az újonnan érkezőket, mint Rebarbara és Ava, és nem feledkezik el azokról sem, akiknek valamilyen betegséggel vagy testi elváltozással kell leélniük az életüket. Ezért is volt számára különösen nehéz a pandémia időszaka, amikor a menhely teljesen zárva tartott, vagy korlátozott volt a látogatás. Nemcsak a hely különleges atmoszférája miatt, hanem azért is, mert vannak olyan cicák, akik különösen a szívéhez nőttek. Ilyen például Goldie is. Öröm az ürömben azonban, hogy amint megnyíltak a kapuk, Goldie úgy csatlakozott Terryhez a kanapén, mintha mi sem történt volna.

„Azok a cicák, akik a COVID előtt is itt voltak már, határozottan felismerik őt, és úgy ülnek le mellé, mint azelőtt.” – meséli a tulajdonos. A járvány ideje alatt nagyon sok új lakója lett a menhelynek, így Terry még több barátra tett szert a nyitás után.

A menhelyek nagyban rászorulnak a látogatók segítségére

Bár Terry története rendkívül szívmelengető és cuki is egyben, nem azért volt a menhelynek szüksége az általa nyújtott hírnévre, mert egyszerűen csak népszerűek akartak lenni az interneten. Az olyan önkéntesek, mint például a macskanagypapa, lehetővé teszik a dolgozók számára, hogy a különleges igényű, beteg vagy kézi etetésre szoruló macskákkal foglalkozzanak, hiszen az egészséges példányokat elszórakoztatják és gondjukat viselik eközben.

Az ilyen létesítményeknek egyre nehezebb dolguk van, hiszen a bentlakók száma évről-évre növekszik, ezzel együtt pedig a fenntartásuk költsége is. Terry története segít nagyobb betekintést engedni ebbe a világba, így talán többek gondolnak majd arra, hogy támogassák a menhelyeket. Mindenki, amivel tudja. Játékok, pénzadomány, felszerelések, eledelek, de ahogy látható, egy segítő kéz is csodákra képes.