Hogyan kommunikálnak a macskák egymás között? Így cserélnek információt illatok segítségével
2022. október 26 - Képek: Getty Images Hungary
2022. október 26 - Képek: Getty Images Hungary
Gondolkoztál már azon, hogy a macskád hogyan kommunikál a fajtársaival? Sokan úgy hiszik, hogy nyávogással és metakommunikáció segítségével társalognak. Azonban ez a felvetés abszolút téves. Ugyanis a cicák egymás között nem nyávognak, ezt kizárólag az anyjuknak és az embereknek szánják. Sokkal inkább az illatokban elrejtett kommunikációt részesítik előnyben fajtársaikkal. Ugyanis az illat, amit maguk után hagynak, valóságos enciklopédia a fajtársak számára.
Talán a legpontosabb megfogalmazás, hogy fajtársai számára az illata az állat névjegykártyája. Ezenkívül sok adatot közöl a környezetében lévő többi macskáról. Számukra az illat egy roppant értékes kommunikációs eszköz, mely által információk egészen széles skáláját képesek egymásról megismerni.
Fontos tudni, hogy a macskáknak illatmirigyeik vannak a talppárnáikon, az orcáikon, az ajkukon, a homlokukon, az oldalukon, a farkukon, és a végbél mindkét oldalán is. Ezeknek a szerepe, hogy nagyon erős szagú folyadékot bocsássanak ki, melyekkel képesek megjelölni egy-egy területet, illetve információkat tudnak továbbítani más állatok számára. Ezentúl a cica széklete és vizelete is valóságos információbomba a fajtársainak, melyekkel rengeteg mindent képes üzenni.
Az illatmirigyek feladata, hogy feromonokat szabadítsanak fel. Ezek valójában olyan vegyi anyagok, amelyek információkat szolgáltatnak. Szabadtéri környezetben az illatkommunikáció létfontosságú, mert fizikai konfrontáció veszélye nélkül képes létfontosságú adatok közvetítésére. Ez valójában rendkívül fontos egy olyan macskának, aki élete nagy részét a szabadban tölti, ugyanis ezáltal sokkal kevesebb konfliktusba keveredik, hiszen már a személyes találkozás előtt számos információnak birtokában van. Ezáltal elkerülheti az esetleges konfrontálódást. Egy kóbor cica számára ez nagyon fontos túlélési előny. Minél kevesebb fizikai összetűzésbe keveredik, annál nagyobb az esély arra, hogy a sértetlenül élje meg a következő napot.
Alapvetően az illat ugyanazon kolónia tagjainak azonosítására, terület meghatározására, ismeretség kialakítására, szaporodási állapot bejelentésére, a környezetben lévő ismeretlen macskákról való információ gyűjtésére, másokhoz való kötődésre vagy a rejtett agresszió egy formájaként használható. Ami pedig ennél is érdekesebb, hogy ezek a macska testén szétszórva elhelyezkedő illatmirigyek mind mást és mást képesek közvetíteni. Tehát, míg az arc körüli illatmirigyeket akkor használják, mikor ismerős, és egyben általuk szeretett dolgot kívánnak megjelölni, mint például bútort, szeretett személyt, ételt, addig a pisiléssel való területmegjelölés sokkal inkább a dominancia jele.
Azonban nem az illatok hátrahagyása az egyetlen mód arra, hogy kommunikáljanak egymással. Ugyanis a metakommunikációnak hasonlóan kiemelkedő szerepe van abban, hogy megértsék egymást. Ezt pedig hasonló formában teszik, mint az emberrel. Ugyanazon viselkedéseket mutatják, amikor félnek, esetleg agresszívek, vagy éppen barátságosak, mint mikor velünk, vagy egy másik állattal kommunikálnak. Tehát a testtartás, a szemkontaktus, a farkmozgás, a szagjelzés mind arról árulkodik, hogy a cica közölni kíván valamit fajtársával. Érdekes módon az emberek számára ezen testbeszédek összessége gyakorta rendkívül félreérthető. Hiszen például a farok kommunikációja teljesen ellentéte a kutyának, ami olykor nagyon zavaró lehet, gondoljunk csak a farok csóválásra.
Érdekes módon az egymáshoz közel álló macskák gyakorta ápolják egymást, ami folytán szintén képesek kommunikálni. Ezzel cselekedettel az összetartozásukat és a társukkal való törődésüket nyilvánítják ki, továbbá a kapcsolatuk elmélyítésére is ilyenkor tesznek szert.
Valójában igen, csak éppen nem azzal a nyávogással, amivel az embereknek üzennek. Jellemzőbb rájuk a morgás, esetleg az üvöltéshez hasonló kiabálás. Fontos tudni, hogy ezek a különböző változatok mind más és más jelentést is hordoznak. Míg a kutyák körülbelül 10 féle módon tudnak hangot adni az érzelmeiknek, addig a macskák 100-at is képesek használni. Tehát, míg a dühös vagy éppen félő macskák többnyire morognak vagy fújnak, addig csipogó hangot adhatnak ki például a zsákmány megfigyelése közben.
Azonban annak indoka, hogy a szabadon élő macskák sokkal kevésbé használnak hangokat a kommunikációra, mint emberek között élő társaik az az, hogy ők elsősorban magányos, és rejtőzködő életet élnek, így bármiféle hanghatás csak felfedheti a jelenlétüket. Így a szabadon élő macskákra sokkal jellemzőbb, hogy testbeszéd által kommunikálnak egymással. De ha összetűzésbe keverednek, akkor bizony a hangok is előtérbe kerülnek.
Bjarne O. Braastad, a Norvég Élettudományi Egyetem professzora hosszú évek óta tanulmányozza a macskák viselkedését. Ő arra a következtetésre jutott, hogy ugyanolyan ösztönös hangokra vezethető vissza az embereknek való nyávogás, mint a kiscica és az anyja között zajló diskurzus. Mintha csak egyfajta speciális nyelv lenne ez macska és ember között, melynek elképesztően széles skáláját képesek alkalmazni annak érdekében, hogy jobban megértessék magukat gazdijukkal.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek