Hordanád-e Cirmi bundáját? Napjainkban is probléma az illegális macskaprém-árusítás

Borzasztó egyszerű állítás, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot, de időnként olyan hihetetlen portékákat látunk árusítani interneten vagy akár egy karácsonyi vásárban, hogy elsőre inkább valamilyen kandikamerás felvételre gyanakszunk, mint arra, hogy ez valóságosan megtörténhet.

Amikor valaki jogi egyetemre jár vagy máshol tanul jogi ismereteket, az első, amivel szembesül, az a jogrendszer felépítése, amiben a tanulmányok szerint szigorúnak tűnő határvonalak, halmazok, egymáshoz tartozó és élesen elkülönülő egységek találhatóak. Ez elsősorban a tanítás megkönnyítése miatt van így, aminek egészen a római jogig visszanyúló hagyományai vannak. De a mindennapi életben inkább egy ruhásszekrényhez hasonlítjuk a jogrendszert, aminek különböző fiókjaiból és polcairól kell egymásra rétegzetten felöltözködnünk. Hiszen csak az egyik fiókból elővett fehérneműben vagy a másik polcról levett csizmában önmagában mégsem mehetünk ki az utcára.

Gondoljunk tehát mindig arra, hogy egy-egy jogi cselekmény megítélésére vegyesen, több fiókból és polcról lesz szükségünk eszközökre. Egy cselekménynek lehet büntetőjogi vagy polgári jogi oldala. Például attól függően, hogy mi a célunk: megbüntetni valakit valamiért, amit a múltban követett el, vagy például kötelezni valaminek a megtételére a jövőben (ez lehet jóvátétel, kártérítés vagy más). Sok esemény komplex megoldását biztos, hogy több jogág több jogi eszköze biztosíthatja tehát, így ezért sem érdemes végletekben, „csak börtönben” gondolkodni.

Hogyan juthatnánk házimacska bundához?

Ha visszatérünk a címbeli kérdéshez, hogy hordanánk-e Cirmi bundáját, akkor felmerül a kérdés, hogy mégis honnan juthatnánk mi házimacska-bundához? A szomorú válasz az, hogy gyakorlatilag bárhonnan és nagyon gyorsan. Az interneten a mai napig felbukkannak vásárlási portálokon a jellegzetes fehércirmos mintázatú kabátok. De a tavalyi karácsonyi időszak egyik nagy port felkavaró híre volt, hogy a győri vásárban is lehetett Cirmikből készített szőnyeget vásárolni.

Jogi szempontból mikor ölhető egy állat?

Az állatvédelmi törvény világosan fogalmaz: megmondja azt, hogy milyen ok vagy körülmény az, ami indokolt a törvény erejénél fogva, tehát arra alapozva kioltható egy állat élete és leszögezi, hogy mikor milyen ok nem elégséges (nem indokolt) az állat elpusztításához. Kutya és macska esetén ma Magyarországon nem elfogadott az élelmezési célú leölés. Szintén nem elfogadott a prémtermelés miatt történő leölés.

A kutya- vagy macskaprémmel kapcsolatban ráadásul pusztán a birtoklás, a forgalomba hozás, értékesítés, országba behozatal vagy kivitel is tilalmazott cselekmény (alapvetően tehát állatvédelmi bírsággal sújtható, de ha ezen túl, ha a prém nem „csak úgy” odakerült, hanem a forgalmazó/birtokló maga is készítette el, akkor az már állatkínzás bűncselekményét is megalapozhatja). A laikusok ilyenkor felhördülnek: mi az, hogy megalapozhatja? Miért nem kijelentő mód? Miért nem megalapozza?

Ennek az a magyarázata, hogy egy általános szabály egyrészt nem vállalhatja azt, hogy minden esetben egészen biztosan felelősségre vonás fog történni. Másfelől fontos, hogy már egy konkrét eljárás során pusztán tényállításokra, arra, hogy „én biztosan tudom, hogy valaki valamit elkövetett” nem lehet felelősségre vonást alapozni. Ez szomorú, ha tényleg tuti biztosra tudjuk valakiről, hogy állatkínzó, de nem sikerül elcsípni, mert bizonyítékok hiányában futhat a törvény elől. A mi szempontunkból viszont, akik nem követtünk el semmit, egészen jó hír, hiszen másik puszta tényállítására, bizonyítékok hiányában nem fognak minket elítélni semmiért. Az állatvédelmi bírság, illetve a szabadságvesztés tehát a büntetőjogi, illetve a közigazgatási jogi oldal.

Hogy kerülhet macskabunda egy karácsonyi vásárba?

De mi a helyzet magával az eladás körülményeivel, hogyan kerülhet egy kutya- vagy macskabunda a vásárba, az internetre, megengedhető-e az árusítása egyáltalán? És mit tegyen az érdeklődő, ha ráismer egy ilyen portékára és mit tegyen például a vevő, ha „véletlenül” (én nem hiszek ebben, főként macskabunda esetén, de tegyük fel a cikk kedvéért) ilyen terméket vásárolt?

Érdekes polgári jogi kérdés tehát az akár karácsonyi vásáron akár hirdetési portálokon elérhető házimacska-bundák vagy kutyabundák sorsa. A polgári jog szerint bizonyos okok miatt egy megkötött szerződés (itt: adásvételi szerződés) érvénytelen vagy akár semmis (tehát nem is létezik) lehet. A macska- és kutyabunda elkészítését, forgalmazását, sőt birtokban tartását is tilalmazza az állatvédelmi törvény.

Ha tehát egy állatvédelmi jogszabály tilt valamit, az kihat jelentősen a megkötött jogügylet és az azt tető alá hozó adásvételi szerződés érvényességére is. Kérdés, hogy kinek a feladata ezt figyelemmel kísérni vagy ellenőrizni? Hogy kerülhetett macskabunda a karácsonyi vásárra Győrben? Hogyan tölthet fel valaki eladó macskabundát a hirdetési portálokra? Civil állatvédő szervezet néhány évvel ezelőtt „próbavásárolt” egy ilyen bundát az egyik hirdetési portálról, amellyel kapcsolatban aztán bejelentést is tettek. A megvásárolt bundát pedig mintavétel és szakvélemény-készítés céljából elküldték az állatvédelmi hatóság részére. A bundáról sajnos „ránézéses vizsgálattal” azt állapították meg, hogy nem egyértelmű, hogy házimacskából készült (viszonylag ritka a fehércirmos vadállat szerintem, de el kell engednünk a kérdést, hiszen a hatóság is elengedte) további komolyabb vizsgálatokra nem került sor, így sajnos az eladó megúszta.

Mit tegyünk, ha ilyen helyzetet tapasztalunk?

Ugyanez a dilemma igaz egyébként az összes híres-hírhedt állatvásárra, állatbörzére az országban. Köthető-e egyáltalán érvényes szerződés, vagy egyáltalán létező adásvételi szerződésről beszélhetünk-e védett, CITES-egyezmény hatálya alá tartozó élőállatok adásvétele kapcsán, vagy állatból készült termékek adásvétele kapcsán (házimacska-bunda, elefántagyar, egzotikus állatok részei, stb.)?

Mit tegyünk tehát, ha ilyen esetet tapasztalunk? Ha nem a virtuális, hanem a való világban látunk valahol ilyen eladásra szánt terméket, rögtön készítsünk pár fotót/videót magáról a termékről. Mivel ma már mindenki úton-útfélen szelfizik, nem lesz gyanús, ha a hátteret „véletlenül” az árus adja. Ezután el kell döntenünk, hiszen mi vagyunk a helyszínen, hogy megpróbáljuk a saját kezünkbe venni a dolgot, vagy van például állatvédő szervezeti kontaktunk (és nekik van egyáltalán szabad kapacitásuk odamenni).

Már a fotó/videó birtokában tehetünk bejelentést a vásárt szervezőnek, illetve a vásár helye szerinti települési jegyzőnek. Mivel nem tudjuk, hogy „csak” árulják vagy saját készítésű is-e a termék, így felmerülhet állatkínzás gyanúja is. Tehát hívhatunk rendőrt is a helyszínre (kapacitásfüggő, hogy hány órán belül érkezik ki járőr, vagy egyáltalán tudnak-e küldeni valakit). Ha kiérkezik időben a rendőrség, és flottul le tudják rögtön foglalni a bundát, legyünk büszkék magunkra, mert ez hatalmas lépés az eljárás sikeres lebonyolításához.

Érdemes megvásárolni a bundát bizonyítékszerzés végett?

Úgy is dönthetünk, hogy saját kezünkbe vesszük a kérdést. Ez elsősorban pénzkérdés, mert meg kell vennünk a bundát, feltétlenül számlát kérve róla. Szóba elegyedhetünk az árussal, megkérdezhetjük, hogy mi ez a bunda, mennyibe kerül, honnan származik. Ha teljesen őszintén elmondja, hogy kutya- vagy macskabunda, akkor kérdezzük meg, hogy ő készítette-e vagy csak tovább forgalmazza. Ha megvásároltuk a bundát, van róla számlánk és a beszélgetésről készítettünk egy felvételt telefonnal, gyakorlatilag tálcán kínáltuk a feltárt tényállást a hatóságnak, aminek a vége állatvédelmi bírság, vagy ha állatkínzás merül fel, pénzbüntetés vagy szabadságvesztés is lehet az eredménye.

A telefonnal készített felvételről feltétlenül tudnunk kell, hogy a hatóság egyrészt nyugodtan felhasználhatja bizonyítékként, mivel nem vizsgálja a készítés körülményeit. Maga az, akinek a hangját felvettük, kifogásolhatja azt a későbbiekben, hogy engedély nélkül készítettük a felvételt, és ezzel jogszerűtlen személyes adatkezelést folytattunk, amivel kapcsolatban a Nemzeti Adatvédelmi és Információbiztonsági Hatósághoz fordulhat. Ezt maguknak kell mérlegelnünk, hogy ilyen eljárásnak kitesszük-e magunkat a későbbiekben.

Ha interneten látunk Cirmikből készített bundáról hirdetést, tegyünk bejelentést a hirdető megadott lakhelye szerinti települési jegyzőnél és rendőrségen. Javasoljuk a bejelentésben azt, hogy hajtsanak végre próbavásárlást, a megvásárolt bundával kapcsolatban pedig rendeljenek ki igazságügyi szakértőt, aki szakvéleményben állapítsa meg, hogy milyen állatból készült a termék.

Felelőségre vonhatnak-e egy fényképes vagy videón lévő bizonyíték végett?

Ha van erre fordítható keretünk és szívünkön viseljük az ügyet, a fentebb leírtak szerint megint megvásárolhatjuk a bundát (itt kevesebb az esély, hogy számlát fogunk kapni, készíthetünk fotót/videót az eladás körülményeiről). Itt szintén tudomásul kell vennünk, hogy az eladó a későbbiekben kifogásolhatja, hogy a hatóság elé tárt fotón vagy videón egyes személyes körülményei láthatóak, lakásrészlet, stb., mellyel kapcsolatban szintén a NAIH-hoz fordulhat.

Mivel az ilyen felvételeknek egyetlen célja volt, bizonyítékkészítés a hatóság részére és nem tártuk a nyilvánosság elé, nem töltöttük fel közösségi oldalaktól elkezdve mindenhova, az engedély nélküli készítés kétséget kizáróan megvalósult ugyan, de további más sérelem nem érte az eladót. Ez nyilván olyan körülmény, melyet a NAIH is méltányolni tud. Átnéztem a NAIH egyébként impozáns jogeset-gyűjteményét, melyet évek óta frissítenek aktuális ügyekkel, de nem találtam hasonló ügyet sem, amikor valakit felelősségre vontak volna egy ilyen bizonyítékkészítés miatt – ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fognak ilyen ügyet vizsgálni, ha bejelentést kapnak. Ez mint említettem, mindenkinek a saját felelőssége, hogy vállalkozik-e ennek tudatában egy ilyen akcióra.

Felelősségvállalás és kockázatok

Hasonló felelősségvállalás ez, mint amikor látjuk, hogy a tűző nyári napon kocsiba zárt kisgyerek vagy állat van egy parkolóban, és úgy ítéljük meg, hogy nincs már idő rendőrt hívni, hanem magunk törjük be a kocsi ablakát. Ilyenkor annak tudatában követjük el a cselekményt, hogy az értékhatártól függően rongálás szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősülhet, és van aki annak dacára feljelentést is tesz, hogy éppen a saját gyermekét vagy állatát mentettük meg a hőgutától.

Az ilyen ügyek többsége egyébként el sem jut vádemelésig sem, mivel a bűncselekmény egyik fontos eleme, a társadalomra veszélyesség hiányzik belőle. De néhány éve találtam egyszer egy ítéletet, ahol konkrétan megállapították valaki felelősségét rongálás miatt azért, mert megmentett egy állatot a hőgutától, és betörte az ablakot. (Az indokolás szerint a vádlottnak fel kellett volna ismernie, hogy minél kisebb károkozással melyik ablakot kell betörnie – abban a felindult állapotban szerintem kevesen, köztük a bíróság tagjai sem tudtak volna valószínűleg kristálytisztán dönteni, hogy melyik ablak is legyen az, mely a legkevesebb károkozással jár majd).

A valódi állatvédelem tehát felelősségvállalással és kockázatokkal jár: lehet, hogy nem tudjuk úgy beindítani a felelősségre vonás folyamatát, hogy ne kövessünk el magunk is kisebb-nagyobb szabályszegéseket. Ez mindenkire magára van bízva, hogy megfelelő ismeretek megszerzése után vállalja-e ezt, és nyilván függ az adott ügytípustól is. Az említett példa szerint hőgutától viszonylag nehezen menthető ablak betörése nélkül az áldozat, próbavásárlás megejtése nélkül pedig sokszor nincs meg az a bizonyíték, ami kétséget kizáróan bizonyíthatja, hogy Cirmik adták az életüket teljesen feleslegesen egy ruhadarabért vagy egy szőnyegért.