A svájciak tényleg macskát esznek karácsonykor titokban? Egy hátborzongató városi legendának jártunk utána

A 90-es években kezdett el egy állatvédő szervezet, az SOS-Chats Noiraigue a svájciak macskaevése ellen kampányolni. Azóta is rendületlenül tartja magát a hír a médiában, miszerint különösen karácsonykor, Svájcban sokan készítenek el párolt macskát fehérborral, kakukkfűvel és rozmaringgal, ugyanis állítólag az íze nagyon hasonló a nyúléhoz. De ennek a sokkoló történetnek vajon mennyi a valóságalapja? Ugyebár, ahogy a közmondás is tartja, nem zörög a haraszt…

Tomi Tomek, a szervezet alapítója szerint a svájciak körülbelül 3%-a eszik titokban macskát vagy kutyát. Hogy ezt a számot honnan és miből állapították meg, azt nem tudni, de úgy tűnik, hogy még ennek a kétes eredetű rémhírnek is van valamiféle valóságalapja.

Egykor valóban hagyomány volt

Még a legtöbb büszke svájci sem tagadja, hogy a macskaevés egykor hagyomány volt az ország vidéki részein. És hogy teljesen őszinték legyünk, erre Európában máshol is volt példa; például Belgium, Olaszország, Franciaország vagy Spanyolország területén. A helyzet azonban az, hogy erre a legtöbb esetben a háborúk vagy a szegénység okozta szükség kényszerítette rá az embereket. Ahogy ez valószínűleg a kezdeti időkben Svájcban is lehetett.

Azonban cikkünk főszereplő országában egy maroknyi ember valamiért nem akarja feladni ezt a hagyományt. Legjobb értesüléseink alapján az Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Hivatal szerint Svájcban a macska- és kutyahús árusítása tilos, de az emberek legálisan elfogyaszthatják saját állataikat. 1993-ban a parlament elutasította a kutyák és macskák emberi fogyasztásra való védelmére szóló törvénymódosítást. Az indok az volt, hogy nem akarják az embereket étkezési szokásaikban korlátozni. Milyen figyelmesek…

Ám a szervezet nem adja fel, 2014-ben például 16 000 aláírást gyűjtöttek össze a macskahús fogyasztásának betiltásáért.

A botrány egyre nő, egyre dühösebbek

A nagy port kavart hír egyre nagyobbá dagadt, ugyanis a BBC, a London Times és a Washington Post is megjelentetett cikket a témában. Ezek pedig dühös visszajelzéseket vontak maguk után. Svájc új-zélandi nagykövete például levelet írt a London Times szerkesztőjének, amelyben nemcsak a 3%-os adatot vitatja, hanem egyenesen az állítást is:

„Ezt a történetet egy állatjogi szélsőséges találta ki, és bekerült a londoni The Times újságba is. Íme a tények: Svájcban illegális a macska- vagy kutyahús eladása, vásárlása vagy kereskedelme. Bármely országban előfordulhat, hogy egyes primitív egyének megeszik saját vagy ellopott házi kedvenceiket. Azonban határozottan kijelentem, hogy ez egyáltalán nem elterjedt svájci szokás, és a 3% is légből kapott. Ami a »svájci nagykövet feleségét« illeti – aki a cikk szerint ezt az undorító szokást a »svájci hús magas árával« magyarázta –, ez a személy nem létezik. Ellenőriztem.”

Étel a felesleges szaporulatból lett

Tomi Tomek, a szervezet alapítója azonban kitarott álláspontja mellett. Állítása szerint járt vidéken, ahol egy nő még egy receptet is megmutatott neki, ami elárulta, hogyan lehet elkészíteni az újszülött cicákat a legfinomabban. A vidéki emberek ugyanis a felesleges szaporulat elhárítása érdekében nem az ivartalanítást választották, hanem a konyhaművészetet. Az előbbi verzió ezeknek az egyszerű embereknek anyagilag megfizethetetlen volt.

Az állatvédő 2013-ban aratott némi sikert, de sajnos egyelőre nem a végsőt. A macskabunda kereskedelméről szóló törvény módosítását egy sikeres kampányt követően elérte. 2022 végéhez közeledve nagyon nehéz elképzelni, hogy normális cselekedetként tekintsünk a macskaevésre, de a vidéki, elszigetelt hagyományok, a ragaszkodás és a szükség furcsa elegyet alkotva lehetővé teheti azt is, hogy ilyen barbárnak ítélt szokások fennmaradjanak.