A macska szentségének és rosszindulatának vizsgálata a mitológiában: vajon miért ennyire kettős a megítélésük?

A mitológiát, illetve az ókorban keletkező tanmeséket olvasva meg lehet ismerni az akkori emberek világnézetét, hiedelmeit. Különösen érdekes annak vizsgálata, hogy egyes állatokat bizonyos kultúrák milyen tulajdonsággal, vagy éppen természetfeletti hatalommal ruháznak fel. Megfigyelhető, hogy a mitológiában, eredettörténetekben és tanmesékben sokszor emberi karakterek helyett az elbeszéléshez inkább állatokat választottak, akiket olyan emberi tulajdonságokkal ruháztak fel, melyet a legjellemzőbbnek gondoltak az adott állatra. E tekintetben a ló nemes származásra utalt, a bagoly pedig kultúrától függően vált hol a bölcsesség, hol pedig maga a pusztulás szimbólumává. A legendákban az egyik leggyakrabban feltűnő állat a macska volt, aki mindig a misztikus, eszes, szinte megközelíthetetlen, gyakran már-már istenszerű karaktert testesítette meg.

Míg általánosságban, például az előbbiekben említett lovat szinte minden nép nemes tulajdonságokkal ruház fel, addig a macska megítélése radikálisan különböző. Például, míg az ókorban az egyiptomiak istenként tisztelték őket, addig a középkorban az inkvizítorok úgy vélték, hogy valójában ők boszorkányok, akik éppen állati formát öntöttek.

A macska tulajdonságai és annak szimbóluma

Érdekes módon a korai perzsa irodalomban a macska a kapzsiságot, a játékosságot, az arroganciát, az ellenségeskedést, a figyelmetlenséget, a kegyetlenséget, a hivalkodást és a ravaszságot szimbolizálja. Annak ellenére, hogy leginkább negatív tulajdonságok figyelhetőek meg eme felsorolásban, mégis minden jellemvonás az emberi lelket, és annak csalhatóságát, bűnösségét szimbolizálja. Ezt bizonyítja az is, hogy bár elsősorban gonosz, mégis olykor isteni jóság is megmutatkozik benne. Ennek oka abban rejlik, hogy a nyugati és a keleti mitológiákban különböző nézetek fedezhetőek fel, így a szentség és a rosszindulat között ingadozik a macska megítélése, jelezve az emberi lélek ingadozását a testiséghez és a vágyhoz, valamint az istenséghez és a tökéletességhez való felemelkedésében. Sok esetben például az ilyesfajta tanmesékkel próbálták az emberi lét legmélyebb harcait rekonstruálni, hiszen egyszerűbb ezen kérdéseket állati jelmezbe bújtatva, szórakoztató történetekbe öltöztetni, mintsem pusztán meztelen módon állítani az emberek elé.

A macska különböző megítélései

Míg a perzsa mitológiában leginkább a kapzsiságot és az ellenszenvet, addig az buddhista kultúrában a felsőbbrendűséget (negatív értelemben), míg az indai kultúrában az örök boldogságot szimbolizálja. De hasonlóképpen Kínában is a jó természet szimbóluma. A svéd mitológiában azonban már vezetőként, dominánsként tekintetnek az állatra, míg a japánok megmentőként titulálják. Ennél még megdöbbentőbb a brazilok látásmódja, akik egyfajta védelmezőként tekintettek az adott állatokra, és a harcosok a vadmacskák fogait bajnoki jelképként, vagy egyfajta amulettként a nyakukba akasztották. De természetesen az sem elfelejthető, hogy a középkori európai kultúra tulajdonképpen démonizálta a macskákat, és a boszorkányokkal társította.

Mitől függ ezen állatok megítélése?

A mítoszok és legendák attitűdjei a nemzetek önmagukhoz való viszonyulását ábrázolják. A fő téma az emberi lélek, amely néha zsarnok farkasként jelenik meg, néha pedig nemes lóként. Ez hasonlóképpen megfigyelhető a macska esetében is, ami néhol a gonoszságot, az ellenségességet, és néhol az istenséget szimbolizálja. Ez tökéletesen demonstrálja az emberi természetet, mely olykor a legtisztább, legnemesebb jellemében mutatkozik meg, azonban máskor pedig a mérhetetlenül gonosz, önző és szinte sátáni oldala jelenik meg.

Macska szerepe a különböző mitológiákban

Az iszlám hagyomány szerint a macskákat alapvetően tisztelik, azonban ez alól kivételt képeznek a fekete macskák. Ugyanis úgy vélik, hogy a fekete cicának mágikus ereje van, így például a fekete macskák vérét talizmánként használják. Véleményük szerint a macskának hét élete van, és egyfajta démonikus lény, mely kisérti az embert. Ezentúl a fekete macska a sötétség és a halál szimbóluma. Ehhez hasonlóan a kínai mitológiától sem áll messze a faj démonizálása, ugyanis a lázadás istenének tartották. Ennek ellenére azonban a kínai köznép kifejezetten kedvelte a cicákat. Ezentúl az indiaiak az örök boldogság szimbólumaként, míg a skandinávok a termékenység istennőjeként tekintettek rájuk. A kelta világban pedig leginkább vallási rituálékban jelenik meg a macska. Ami azért is megdöbbentő, mert például a Halloween szimbóluma is ebből a kultúrából ered. A svéd legendákban azonban a cica bölcs vezetőt, tanácsadót jelképez, aki mágikus erővel bír, és képes emberi nyelven beszélni.

Miért ennyire megosztó a macska szerepe?

Mint a fentiekből is tisztán látható, a macska szerepe rendkívül megosztónak bizonyult már az ókorban is. Míg az egyik nép istenként tisztelte, addig a másik rettegett tőle, és úgy vélte, hogy a halálhoz van köze. Ennek az oka talán a macskák titokzatosságában, rejtélyességében rejlik. Hiszen ezen állatok valami olyan különleges misztikummal bírnak, mely az emberek számára egészen meghatározhatatlanná teszi őket. Valószínűleg ennek köszönhetően alakultak ki az állat körül mítoszok, legendák, melyek, hol az egekig emelték, hol pedig porba tiporták ezeket a nagyszerű, ám meglehetősen titokzatos állatokat.