Valaha macskákat alkalmazott a belga postahivatal: 37 cica kézbesítette a leveleket vízálló borítékban

A történelem során galambokat, lovakat, tevéket, kutyákat és még rénszarvasokat is használtak postai küldemények kézbesítésére. 1876-ban egy belga, a házimacskák felemelkedéséért létrejött társaság (Belgian Society for the Elevation of the Domestic Cat) úgy gondolta, hogy ha a fentebb említett állatok meg tudtak birkózni ezzel a feladattal, a macskákon sem foghat ki a dolog.

Íme hát a történet arról, hogy Cirmi és Mirci hogyan váltak a belga postahivatal elkötelezett alkalmazottaivá.

A legfürgébb 5 óra alatt végzett

A társaság egészen pontosan 37 házimacskát képzett ki postai küldemények kézbesítésére a belga Liège városában. Nyakukba leveleket tartalmazó vízálló zacskókat kötöttek, és szélnek eresztették őket a pusztában, kilométerekre lakhelyüktől. A New York Times 1876. márciusi beszámolója szerint az egyik macska 5 órán belül hazaérkezett. Ezek szerint biztosan nem órabérben kapták a fizetésüket… A többiek ugyan nem hagyták el kezüket-lábukat a feladat teljesítése során, de mind megérkeztek 24 órán belül.

A társaság tagjai örültek is ennek az eredménynek, és javaslatot tettek ennek a cuki, és mint kiderült, hatékony kommunikációs eszköznek a bevezetésére a szomszéd városok között. Hogy a tervből végül miért nem lett semmi, azt ma is rejtély övezi. (Meglep ez valakit? Macskákról van szó!) Ám, ha hihetünk a pletykáknak, valószínűleg köze volt ahhoz, hogy hatékonyabban lehet sajátkezűleg kézbesíteni a leveleket, ahelyett, hogy egy szeszélyes macskára bíznák. Mi tisztelettel szembeszállnánk ezzel az állítással, ugyanis nem tudunk elképzelni olyan körülményt, ahol szívesebben kapnánk meg a levelünket egy postás bácsitól, mint egy postás macskától.

A társaság ambiciózus terve azonban nem volt teljes időpocsékolás. 2007-ben ez inspirált egy amerikai hölgyet, hogy könyvet írjon az egész ügyről. Mivel a legtöbb részlet a történelem homályába vész, Gretchen Lamont: The Mail-carrier Cats of Liège című műve többnyire kitalált.

Az ötletet az úgynevezett cicafutam adta

Sokak szerint, akik szeretnek a történelem izgalmaiban elmerülni, az ötletadó az 1860-as évek táján Észak-Európában állítólag népszerű macskafutam lehetett.

1889-ben Harrison Weir angol természetrajzművész kiadott egy könyvet Our Cats and All About Them címmel, amelyben leírja és illusztrálja a macskák szokásait, fajtáit, ápolását és a kiállításokhoz szükséges tudnivalókat. A könyvben Weir a Pictorial Times című angol képes folyóirat cikkét idézi, amely a macskafutamot így írja le: A cicákat vidékre vitték, ahol éjfélkor szabadon engedték őket. Az első macska, aki hazaérkezett, egy sonkából, kolbászból, szivarból és egyéb finomságokból összeállított nyereménykosarat tudhatott magáénak. Néhány évben a díj egy ezüstkanál volt.

Feltehetően a szivar és a kanál a gazdikat illette. Vagy legalábbis nagyon reméljük. A Weir által idézett cikk szerint Liège külvárosában a karnevál idején minden évben rendeztek macskafutamot, ami rendkívül népszerű időtöltésnek számított.

Az utolsó mehetett a levesbe; vagyis a pörköltbe

A perui San Luisban megrendezett éves Curruñao fesztiválon a macskafutam volt az egyik fő attrakció. Azonnal lefagyott a mosoly az arcunkról, amikor kiderült, hogy az utolsó helyen beérkezett cicák állítólag egy pörköltben végezték. 2013-ban a fesztivált betiltották állatkínzás miatt. Maria Luyo perui bíró úgy nyilatkozott, hogy: az esemény súlyos társadalmi és közegészségügyi károkat okozott.