A macskák fényűző, de szagos élete Versailles-ban: XV. Lajos angórája az államtanács ülésein is részt vett

Versailles-ban az uralkodók és az udvar vendégei, lakói is folyamatosan arra törekedtek, hogy minél több és minél különlegesebb állattal töltsék meg a palotát. Ez persze sikerült is nekik, de egy kapitális problémával nem számoltak. A szagokkal.

Az egzotikus állatokon és a kutyákon kívül macskáknak is jutott hely ebben a fényűző udvarban. Még akkor is, ha abban az időben a bajszos banditák reputációja nem volt a legelőnyösebb.

Boszorkányság ide vagy oda, volt, akinek lehetett macskája

Franciaország egyértelműen a macskatartás fellegvára. 2020-as adatok alapján a háztartások 31%-ában van macska, amivel a legtöbb macskát tartó európai országgá avanzsáltak. 2021-ben 14 millió cicát és 7 millió ebet regisztráltak házi kedvencként. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy a 17. században ez biztosan nem volt így!

Akkoriban a macskákat a boszorkánysággal hozták összefüggésbe, így nagy rizikó lett volna őket tartani. Szó szerint a személy életébe is kerülhetett. Meghökkentő azonban, hogy igenis volt olyan, aki mentességet élvezett a következmény alól. Richelieu bíborosnak összesen 14 macskája volt, és általában egy biztosan ült az ölében, miközben dolgozott. Az egyiket Perruque-nak (Paróka) nevezte el, mert kiscicaként kiesett egy költő parókájából, és a lábainál landolt.

XV. Lajos mint macskás úr

Szerencsére XV. Lajos, hivatalosan sugalmazott becenevén „Hőnszeretett Lajos” idejében a macskák ismét élvezhették a nekik kijáró támogatást. Mondhatni kissé különc volt, de ez talán nem olyan meglepő. Például saját konyhájában előszeretettel készítette el magának a forró csokoládéját és szerette, ha kedvenc macskái még a hivatalos megbeszélésein is vele vannak. Volt egy Brillant nevű kövérkés fehér angórája, aki a korabeli források szerint az íróasztalán feküdt dorombolva az államtanács ülésein. Volt Brillantnak egy saját, piros kis párnája is a tanácskabinet kandallóján, ahonnan nézhette és hallgathatta a királyt és a minisztereit vitázni.

A macskák divatjának, amelyet Hőnszeretett Lajos hivatalos ágyasa, Madame de Pompadour is népszerűsített, az utolsó király versailles-i beiktatása vetett véget. XVI. Lajos utálta a macskákat, miután véletlenül ráült az egyikre, és nem maradt megtorlás nélkül ez a balgaság. A szenvedő fél kieresztette karmait, és rendesen helyben hagyta az ügyetlen uralkodó alfelét.

De térjünk még vissza a szagra egy pillanatra

Versailles szagos hírnevéért nem ez a néhány macska volt felelős, akiket most megemlítettünk. Körülbelül 300 vadászkutya, 2000 ló, egy komplett állatkertre való egzotikus állat, különböző madarak, kecskék és egerek is éltek a palotában.

A korabeli beszámolókból kiderül, hogy Versailles amilyen fényűző és gazdag volt, ugyanolyan büdös is. A szag nemcsak a kertben terjengett, hanem a palota falain belül is. Nem voltak olyan szolgák, akik kifejezetten az állatok ürülékeinek eltakarításával lettek volna megbízva, így ahol azok könnyítettek magukon, az ott is maradt.

Ha ez még nem lenne elég, a lakók és az udvartartás körülbelül 10 000 főt számlált egy olyan korban, ahol a higiéniát körülbelül annyira értékelték, mint ma a lisztporos parókát. Kizárólag a királynak és a királynénak volt privát fürdőszobája, amit állítólag az uralkodó orvosa tanácsára életében mindössze háromszor látogatott meg. Ó, igen, és persze szennyvízelvezető rendszer sem létezett. Még szerencse, hogy az orr a leglustább szerv.