Állatkínzás-e macskákkal reklámozni? Dr. Kajó Cecília írása

Dívának sminkelt hatévesek várakoznak a függöny mögött a gyermekszépségversenyen, félelmi agressziós macskát kergetnek a stúdióban a macskaeledel-reklám felvétele közben. Durva párhuzam? Elsőre talán az, de ha abból indulunk ki, hogy mások döntenek valaki feje felett olyan dolgokról, amelyhez anyagi haszon tapad, meglepő módon máris egészen hasonló jogi megoldásokra juthatunk akkor is, ha kisgyermek, akkor is ha állat a szereplője a történetnek.

Rögtön fontos leszögezni, hogy jelen témánk elemzésekor fokozottan igaz az, hogy a jog az erkölcs minimuma, a jogszabályok csak a társadalom fapados működtetéséhez járulhatnak hozzá. Minden, ami ennél több, minőségibb, humánusabb, nem A-ból B-be vezető kitérők nélküli egyenes út, hanem sokszínű, leágazásokkal teli dilemmák sorozata, az bizony etikai-erkölcsi alapokat kíván. Minden, ami alapvetően befolyásolja vagy megszabja mások sorsát, ami dilemmák elé állít minket, mindig inkább elsősorban etikai és erkölcsi megfontolásokat igényel, mintsem jogszabályokat. Amikor a jogszabályokra van szükség, ott már valami félrecsúszott, és nem sikerült a dilemmákat jól feloldani, az adott pillanatban lehető legjobbnak tűnő megoldást kiválasztani.

Mennyire etikus a macskát egy reklám tárgyaként alkalmazni?

Vicces mémek szerint az internetre feltöltött anyagok 80%-a pornó, a maradék 20% pedig macskás videó. Macskákkal valóban mindent el lehet adni? Mennyire etikus valamit egy állattal reklámozni? Milyen reklámokhoz használhatóak állatok? Van-e értelme annak, amikor például nagy divatházak parfümöt reklámoznak macskával? Vagy mások máshol a cicákhoz abszolút nem illő dolgokat népszerűsítenek?

Két oldalról közelíthetjük meg a kérdést. Ha jogról beszélünk, vannak úgynevezett jóerkölcsbe ütköző szerződések, illetve olyanok, amelyek már tárgyuknál fogva eleve érvénytelenek, mert például bűncselekményt valósítanak meg. A jóerkölcs (így, egybe írva, jelezve, hogy ez egy jogi kifejezés és nem a külön írt „rossz erkölcs” ellentétpárja) elsősorban nem jogi tartalom, hanem erkölcsi-etikai. Ez első ránézésre nagyon egyszerű, de egyébként rengeteget gondolkodnak rajta a jogalkalmazók, elsősorban a bíróságok.

A jóerkölcsi kérdések

A jogi egyetemen mindig azok a tárgyak a legérdekesebbek, amelyeknek nem volt köze a joghoz. Ilyen volt például a Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak nevű tárgy (és szakkönyv), a jogszociológia. De a polgári jog is akkor érdekes igazán, amikor bejönnek a jogon túli tényezők, például a jóerkölcsbe ütköző szerződések kapcsán. Miről van szó? Például megbízok valakit azzal, hogy öljön meg valakit nekem megfelelő tiszteletdíjért cserébe. Mivel nem vagyunk túl okosak, le is írjuk az egész megállapodást. A szerződés tárgyát teljesítik, de én végül úgy döntök, hogy nem fizetek. A megrendelésre gyilkoló személy pedig bírósághoz fordul, hogy a tiszteletdíjhoz hozzájusson. Amellett persze hogy az ügyletnek van büntetőjogi szála is, hiszen minimum felbujtottam valakit egy gyilkosságra, még ha a szerződést illetően az nem is jött létre érvényesen. A polgári jogi szálon az lesz a következmény, hogy nem követelhető bíróság előtt a tiszteletdíj.

Az állattal való reklámozás etikai kérdései

Az emberölésnél kicsit több gondolkodást kíván – hiszen nem tiltja kategorikusan jogszabály –, hogy etikus-e gyerekszépségversenyeken indítani kicsi gyereket, mert valamelyik szülője nagyon akarja? Vagy például bűncselekmény áldozatává vált gyereket lehet-e sorozatosan riportban, újságcikkben megszólaltatni, mert a szülő erőlteti? Itt jön be elsőre talán meghökkentő párhuzamként a saját érdekeiért kiállni nem tudó állat „használata”, például szerepeltetése is. Etikus-e és milyen mértékig szerepeltetni egy állatot? Mi számít még „indokolt” idomításnak vagy igénybevételnek? Mikor fordul át az egész állatkínzásba? Vajon vannak-e ilyesféle tilalomfák a reklámiparban tevékenykedőknek? Jogi vagy erkölcsi tilalmakat keressünk?

Szerencsére éppen jókor jött szembe egy friss cikk egy jogi portálról. Eszerint a megújult Magyar Reklámetikai Kódexben (amely nem jogszabály hanem ajánlás) kiemelt figyelmet kap az adatvédelem, a gyermek- és fiatalkorúaknak szóló reklámozás és a fenntarthatóság az iparág területén. A fenntarthatóság jogi oldala is elvezethet akár a manapság divatos klímapereken keresztül odáig, hogy ne népszerűsítsük se közvetlenül a hobbiállat-tartást (hiszen sajnos az állattartásnak nagyon nagy az ökológiai lábnyoma), se közvetett módon, amikor más termékhez kapcsolódóan cuki állatkák jelennek meg, és így teszik kívánatossá azt.

Kílmaperek szerte a világon

Nagyon vicces és érdekes klímaperek zajlanak szerte a világon. Portugáliában például gyerekek egy csoportja jogi képviselőjükön keresztül perli a portugál kormányt azért, mert véleményük szerint nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása az elkövetkezendő években radikálisan csökkenjen. Egyébként e perhez csatlakozni kívánt korábban 21 védett faegyed is.

Vagy például egy perui gleccsertó olvadása miatt veszélybe került a helyi gazdálkodók termése. Ők egy nagy német áramszolgáltatót perelnek, mivel a helyi leányvállalatának túlzott fosszilis energiafelhasználását sejtik a tó olvadása mögött. Elborult jogászok tehát akár perelhetnék a hivatkozott divatházat azért, mert a hatalmas ökológiai lábnyommal rendelkező hobbiállat-tartásra buzdít közvetett módon a reklámjai révén.

Léteznek-e szabályok erre a kérdésre?

De hogy földhözragadtabb módon elemezzük az állathasználatot a reklámokban, nézzük a Magyar Reklámetikai Kódexet! Vajon tartalmaz-e részletszabályokat az állathasználatra? A rövid válasz: nem. A hosszabb válasz szerint az elborultabb jogászok a kódex környezetvédelmi szakaszain keresztül foghatják meg az állathasználatot is.

A legfontosabb ajánlás a kódexet aláírók részére talán az, hogy „a környezetvédelmi állításokat szükség esetén újra kell értékelni és aktualizálni annak érdekében, hogy tükrözzék a technológiában, a versenytársak termékeiben vagy más körülményekben történt változásokat, amelyek az ilyen állítások pontosságát befolyásolhatják.”

Vagyis haladni kell a világ fejlődésével! Nem tarthatunk ki megkövesedett, idejét múlta elméletek, szemléletek mellett. Ahogy a jó gazda gondossága fogalmának tartalma is időről időre változik, úgy az indokolt idomítás vagy szükséges  bántalmazás fogalma is módosul.

Ilyen módon pedig ami korábban megengedett volt egy-egy reklám elkészítése során, az manapság már nem az. A római jog óta tilalmazott a contra boni mores, a jóerkölcsbe ütköző szerződések kötése. Végig a középkor során is ismeretes volt a fogalom, és a hatályos, modern polgári jog szabályai között is helye van. Frank Ignác jogtudós már 1840-ben foglalkozott azokkal az ügyletekkel amelyek a „becsülettel össze nem férnek”. Klasszikus példa a jogszabályba nem, de jóerkölcsbe ütköző szerződés semmissége. Például az eljegyzés során bánatpénz kikötése felbontás esetére.

Akkor mi ütközik a jóerkölcsbe?

A Magyar Királyi Kúria az 1900-as évek elején bőséggel foglalkozott jóerkölcsbe ütköző ügyletekkel, így megállapította például az „ágyassági viszony” létesítéséről, hogy az erkölcstelen, abból visszakövetelhető, érvényesíthető követelés nem származhat. Szladits Károly 1937-ben egyenesen azt írta, hogy

a jóerkölcsbe ütköző eljárásra általában nem lehet jogigényt alapítani, a bíró fenséges hivatása nem arra való, hogy piszkos üzelmekből eredő vitákban tegyen igazságot.

Kuncz Ödön 1938-ban ezt írja: „A helyes jog az erkölccsel sohasem ütközhetik össze.”

Találunk-e a bírósági döntvénytárakban állathasználattal kapcsolatos olyan ítéleteket, ahol felmerül a jogszabályba ütköző (például állatkínzást megvalósító) szerződéses tárgy vagy például a jóerkölcsbe ütközés? Nem. A jóerkölcsbe ütköző szerződések találati listáján pilótajátékra épülő szerződéseket, tartási szerződéseket találhatunk. De vajon tényleg a jog feladata az ilyen vitatott állathasználatra alapuló szerződések értékelése és a következmények levonása, vagy inkább az erkölcsé, és így például egy etikai kódexé?

Mi pontosan a jóerkölcs?

A jóerkölcs alapvetően egy absztrakt érték, amely a társadalom általános értékítéletét és erkölcsi felfogását fejezi ki. A jogi fogalom szakmai kitöltéséhez a Ptk. nem ad további támpontot. Az ítélkezés során a bíró nem saját erkölcsi értékítéletét közvetíti, hanem a társadalomban általánosan meglévő értékítéletet.

Kérdéses, hogy amikor ma Magyarországon néhány egyszerűnek tűnő kérdéssel hatalmas indulatokat lehet kiváltani állatvédelmi tematikájú oldalakon – ilyen például a kijárós macskatartás, a kutyák pórázon való sétáltatása vagy az ivartalanítás korszerű, állatorvos által és nem otthon házilagosan ásott gödörben, vizesvödörben történő megvalósítása –, akkor az állatok vélt vagy valós kihasználása és kínzása a reklámipar által mennyiben érinti meg a társadalom ingerküszöbét?

Mennyire érdekli a társadalmat a reklámiparban lévő állatok sorsa?

Ebből a szempontból lehetünk pesszimisták. Ugyanakkor optimizmusra adhat okot, hogy egyre többen emelik fel szavukat, és állatvédő szervezetek fognak össze. Gondoljunk csak arra, amikor közösen tesznek feljelentéseket böllérfesztiválon szórakozásból rosszul leölt disznó szenvedésével kapcsolatban. Illetve olyan falunapokról, ahol a sportprogramok abból állnak, hogy rémült állatokat hajkurásznak nyári hőségben egy nyílt mezőn, és ahol az első helyezettnek járó díj maga az elfogott állat. Egyre többen emelik fel szavukat az élő állatok nyereményként történő kisorsolása ellen, amelyet bár jogszabály egyértelműen nem tilt, de a józan ész szabhat neki gátat. Hiszen olyanok nyerhetnek egy véletlenül vásárolt tombolán pónilovat, akik a panel lakótelepen a harmadikon laknak.

És bár nem macska, de az egyik nagy telefonszolgáltató karácsonyi reklámjában látható volt egy papagáj körkalitkában, melynek használatát a jogszabály már sok éve tilalmaz. Mind a Papagájvilág Alapítvány, mind jogsegély-szolgálatunk megkereste a telefonszolgáltatót a reklám miatt. Válaszként bocsánatkérést kaptunk, illetve ígéretet, hogy a jövőben az ilyen állatvédelmi megfontolásokra több figyelmet fordítanak – a reklám még egy ideig tovább pörgött a televízióban.