Színváltó macskákkal figyelmeztetnék az utókort a radioaktív sugárzásra

A nukleáris hulladék komoly probléma. Nemcsak biztonságos ártalmatlanítása nehéz, de káros hatásai több ezer év múlva is fenyegetést jelenthetnek. Ez idő alatt egész civilizációk és nyelvek tűnhetnek el és alakulhatnak ki, valódi kihívásként a jövő nemzedékeinek a jelenkor által előidézett veszélyekkel kapcsolatban. Tehetünk egyáltalán ez ellen valamit? Egyesek úgy vélik, hogy a színváltós macskák lehetnek a megoldás kulcsai.

Ha most a szemöldököd a homlokod közepére szaladt, akkor megnyugtatunk: nem vagy egyedül! Mégis, mielőtt a bezárásra kattintanál, és morognál néhány percig a kattintásvadász újságíráson, hadd prezentáljuk neked dr. Russel Moul tudományos szerző gondolatait a sugárzás és a macskák kapcsolatáról.

A nukleáris és radioaktív hulladék globális kihívásai

Az atomenergia és az atomfegyverek ma megosztó témák, és függetlenül attól, hogy mit gondolsz róluk, ezeknek a technológiáknak a hulladéktermékei már a mi korunkban is létező problémák. Például az 1954 és 2016 közötti években – amikor először kezdtünk el atomenergiából villamos energiát termelni – mintegy 390 ezer tonna kiégett fűtőelem keletkezett. Ezek tartalmazzák a legtöbb radioaktív mellékterméket, amely az atomreaktorokban végbemenő maghasadási reakciók során keletkeznek. A kiégett fűtőelemek már nem használhatók többé energiatermelésre, így veszélyes radioaktív hulladékká válnak.

Általánosságban elmondható, hogy a világ atomenergia-iparában keletkező hulladék mennyisége kisebb, mint a hőenergia-termelési technológiák által termelt hulladéké. Ettől azonban a probléma még létezik. A világ minden országában. Több közülük olyan geológiai tárolókat szeretne létrehozni, amelyek hatékonyan a föld alatt tartanák ezeket a fűtőelemeket 100 ezer évig is. A radioaktív szemét helyszínen való tárolása ugyanis csak átmeneti megoldás.

És bár a földalatti tárolók most megfelelő megoldásnak tűnnek, többen az aggodalmukat fejezték ki a távoli nemzedékekre való hatásukat illetően. Az emberek körülbelül 300 ezer éve léteznek, és ezalatt az idő alatt civilizációk születtek és szűntek meg. Az az egy biztos, hogy mi több ezer év múlva már nem leszünk itt, a nukleáris hulladékunk viszont igen. Ez pedig kiszivároghat a talajvízbe, ahonnan tovább terjedhet létezésünk valamennyi területére.

A szénbányák oxigénhiányt jelző kanárijai adták az ötletet

Az 1980-as években az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma nyelvészekből és tudósokból álló csoportot hívott össze – Human Interference Task Force néven –, hogy megvizsgálja a meglévő vagy lehetséges megoldásokat arra a helyzetre, ha a jövő emberei véletlenül behatolnak olyan területekre, ahol nukleáris hulladékot tároltunk el.

A csapat szerint mivel sokan nehezen olvasnák el az 1000 éves írott szövegeket, így valamilyen más eszközt kell választanunk a figyelmeztetésükre. Olyan lehetőségekre van szükségünk, amelyek szimbólumokra vagy szerkezetekre támaszkodnak; amelyek nem kötődnek a nyelvi változásokhoz.

Françoise Bastide író és Paolo Fabbri szemiotikus (jelek és szimbólumok használatával és értelmezésével foglalkozó szakértő) egy nagyon szokatlan tervvel állt elő. Mivel a macskák évezredek óta élnek együtt az emberekkel, úgy vélik, hogy a szénbányában lévő kanárikhoz hasonlóan figyelmeztetésre is fel lehet használni őket. Azt javasolták, hogy a macskákat úgy lehetne tenyészteni, hogy a bőrük elszíneződésével reagáljanak, ha atomsugárzásnak vannak kitéve.

„Egyszer volt, hol nem volt”-macskák figyelmeztetnek a sugárzás veszélyére

A javaslatuk szerint mindenképpen olyan állatot kell választani, aki az ember közelében él. Sugárzásdetektorként betöltött szerepét megfelelő név, valamint közmondások, mítoszok bevezetéséve kell a kulturális hagyományokhoz rögzíteni a maradandóság érdekében. Tehát történeteket kell alkotni ezekhez a speciálisan tenyésztett macskákhoz. Mesélni róluk a gyerekeinknek, akik majd mesélnek róluk a sajátjuknak, és így tovább generációkon átívelve. Ennek következtében pedig több ezer év múltán, ha valaki azt látja, hogy a macskája bőrének színe megváltozik, akkor tudni fogja, hogy arról a területről el kell menekülnie.

Bármilyen szokatlannak is hangzik az ötlet, 2015-ben igen népszerűvé vált, amikor a Ray Cat Solution mozgalom létrejött. Bastide és Fabbri munkáiból merítve ihletet, a mozgalom a sugármacskák ötletét kulturális jelenséggé kívánta alakítani. Felkértek tudósokat és művészeket, hogy alkossák meg azokat a legendákat és történeteket, amik arról mesélnek, hogy ha a macska színe megváltozik, el kell hagyni az adott területet.

Érdekes megoldás, ami egy dologra mindenképpen jó – minél többet vitatjuk a nukleáris anyagok hosszú távú tárolását, annál biztosabb, hogy idővel tényleg olyan ötletet dolgozunk ki, ami működőképes. Te mit gondolsz a színváltó macskákról?