Tibs cica 14 éves szolgálata alatt rágcsálómentesen tartotta a posta főhadiszállását: haláláról az újságok is megemlékeztek

A brit levelezőrendszer sikerének igen nagy részt a postahivatalban dolgozó macskáknak köszönheti. Ezeket a mélyen tisztelt munkatársakat több mint egy évszázada alkalmazzák már a hivatalokban.

De vajon hogy indult el a postás macskák karrierje? És ki volt pontosan az a Kiváló Tibs?

Ezért kezdtek béremelést követelni a macskák javára

Ezek a bajuszos postai alkalmazottak tulajdonképpen maguknak teremtették meg a lehetőséget és az azzal járó pozíciót. 1868-ban a londoni Money Order Office hivatalos kérelmet nyújtott be a postahivatal titkárához, hogy alkalmazzanak három macskát. Heti egy shillinget fordítottak az élelmezésükre, tehát szolgálataikért kosztot, kvártéjt és szeretetet, megbecsülést kaptak fizetségül. Azért arra persze figyeltek, hogy az új alkalmazottak megfeleljenek a feléjük támasztott követelményeknek és valóban csökkentsék a hivatalban megjelenő rágcsáló-populációt.

Ezeknek a bátor egerészeknek a kiemelkedő teljesítménye vezetett a The Cat System létrehozásához, amely lehetővé tette, hogy Nagy-Britannia különböző postafiókjaiba munkaerőt toborozzanak. A szokásos heti fizetés macskánként hat és hét penny között volt, ami igen szegényesnek számított, így a fiókvezetők béremelést kezdtek követelni a postahivatali macskák nevében. Így akarták méltányosan kompenzálni őket áldozatos munkájukért.

Tibs, a kiváló színrelépése

Minnie egerész hosszú és rendkívül sikeres karriert futott be a londoni postahivatal főhadiszállásának épületében. 1950-ben bekövetkezett halála után a pozíciót fiára, egy hatalmas, több mint 10 kg-os cirmos macskára hagyta, akit Tibs-nek kereszteltek.

Tibs szinte hírességgé vált, még a kiváló címkét is a neve mögé illesztették, ugyanis szolgálatait elképesztő lelkesedéssel és diadallal végezte, míg 1964-ben átsétált a szivárvány alatt. Tibs távozása utáni időszakban újabb nagy változás állt be; a postai egerészekre többé már nem volt szükség, ugyanis széles körben elérhetővé váltak a rágcsálóirtó szerek.

Tibsre azonban azóta is nagy szeretettel és megbecsüléssel emlékeznek. Nem csupán rágcsálómentessé tette a hivatalt, de kollégái számára is kivívta a méltó elismerést. Szorgalmával és viselkedésével elérte, hogy felnézzenek a postai egerészekre.

Éppen karácsony előtt történt

Mr. Alf Talbot érezte, hogy valami nincs rendben Tibbyvel, amikor a cica egy hétfő reggel – éppen karácsony előtt – nem bukkant fel, hogy elfogyassza a reggelijét. A cica szinte egy teljes héten át rejtőzködött, bár egyszer látták az alagsorban kószálni. Amikor Mr. Talbotnak végre sikerült elérnie, hogy Tibbst megfoghassa, azonnal állatorvoshoz vitték, aki megállapította, hogy daganat van a szájában. Majdnem pontosan a 14. születésnapján Tibby cicát örök nyugalomra helyezték.

Tibs az alagsorban élt, ahonnan szinte sosem lépett a felszínre – önszántából. A dolgozók nyilatkozatiból kiderült, hogy a 14 éves szolgálata alatt a posta épületében egyetlen rágcsálóval sem találkoztak; nem is csoda, hogy hivatalosan is hozzátartozott a személyzethez.

Mr. Talbot a Tibs halálhíréről megjelenő cikkben így nyilatkozott: „Az anyjáról, Minnie-ről is én gondoskodtam. Egy remek macska volt, Tibs pedig a méltó utódja. Nem gondolom, hogy újra lenne macskánk. Sosem lesz még egy olyan, mint Tibs.”