Ezeknek a kislányoknak a kapcsolata a család macskájával szinte földöntúli

A lelki társunkkal mély kötődést alakítunk ki, amitől biztonságban érezzük magunkat. Inpsirál minket, hogy érzelmileg és spirituálisan is fejlődjünk, hogy jobb emberek legyünk. Általában akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítanánk rá, és néha négy lábon jár.

Egy macska is lehet lelki társ. Abby, Hannah és Bailey története erre az élő példa.

Az első percektől kezdve

Bailey, a vörös kandúr a lányok életének része attól a perctől kezdve, hogy hazahozták őket a kórházból. Csecsemőként is ügyelt rájuk és védelmezte őket; figyelt arra, hogy ahogy cseperednek, semmiben ne szenvedjenek hiányt és mindig biztonságban legyenek.

Tulajdonképpen szomjazott a lányok figyelmére. Bármire képes volt, csak hogy velük lehessen. Önszántából az etetőszékbe ült, hogy joghurtot kanalazzanak a szájába, együtt fürdött velük, hagyta, hogy bölcsőben ringassák, hajcsatot tűzzenek a bundájába. Nem kérte vagy utasította őt erre senki – egy macska, nem is lehetett volna – önmagától vállalta a részvételt, mert mindig csak velük akart lenni.

A macskák abszolút képesek mély kötődés kialakítására, de az ilyen szintű bizalmi kapcsolat nem terem minden bokorban. Ilyen az, amikor a kémia hibátlanul működik, és a felek ösztönösen tudják, hogy csak a legjobbat akarják egymásnak. Még kompromisszumokra is képesek, ha tudják, hogy a másiknak ezzel örömet okoznak.

Bailey azonban nem volt már fiatal cica, amikor a lányok megérkeztek az életébe. Néhány felhőtlen év után átsétált a szivárvány alatt; már a felhők fölül vigyázza gondját Hannah-nak és Abbey-nek.

A lelki társ emléke mindig velük él

Erin, a lányok anyukája elmesélte, hogy szülőként sosem volt még olyan nehéz feladata, mint a lányokat átsegíteni vörös barátjuk elvesztésén. Amikor a rajongók megtudták, hogy a cica már az örök vadászmezőkön dorombol tovább, számtalan Bailey-szerű plüssfigurát küldtek nekik, hogy segítsék őket a gyász folyamatában. És milyen jól tették! Hannah és Abbey sorba rendezték a plüssöket és felolvastak nekik, iskolásat játszottak velük; ugyanúgy csináltak mindent, mint Bailey-vel.

Néhány hónappal később az egyik követő, aki ideiglenesen egy alom vörös cicát gondozott, felajánlotta a családnak, hogy ha a kölykök elég idősek lesznek, menjenek át nyugodtan, hogy játszhassanak velük a lányok. A nap szuperül sikerült, Hannah és Abbey nagyon élvezték ezt a különös meglepetést. És akkor még nem is tudták, hogy Erin szeretné meglepni őket a közelgő szülinapjuk alkalmából egy kiscicával. Így érkezett meg az életükbe Carrot (Répa).

Ebben az angol nyelvű videóban láthatod, hogy játszanak a lányok Bailey-vel és Carrottal: 

Nem lesz még egy olyan macska, mint Bailey

Azzal persze tisztában voltak, hogy Bailey helyét senki sem veheti át, de az a tudat, hogy egy új cicával gazdagodhat a család, nagyon fontos volt számukra. Úgy tűnt, hogy Carrot igazán szépen beilleszkedik, jól érzi magát, a lányok is megkedvelték. Egyszer csak Erin furcsa dologra lett figyelmes.

Carrot hagyja, hogy babakocsiba tegyék, hogy teadélutánosat játszanak vele, hogy felolvassanak neki. És élvezi; pontosan úgy, mint Bailey! Carrotról kiderült, hogy pontosan ugyanolyan laza és lezser a személyisége, mint a hajdani kedvencé. Még a pórázon való sétálásra is megtanították, így a cica kintre is velük mehetett.

Bailey-t ugyan sosem felejtik el, de nagyon hálásak Carrotnak, hogy újra átélhetik azt, amit sosem reméltek. Elvégre az életünk során több lelki társunk is lehet – micsoda ajándék!