Ez az új magyar macskás film érkezik a mozikba: a rendező árulta el a kulisszatitkokat

A Cicaverzum Szeleczki Rozália magyar filmrendező első alkotása, amely arra tesz kísérletet, hogy vajon milyen lenne, ha a macskák emberként jelennének meg az életünkben.

Habár a Cicaverzum című magyar macskás alkotás bemutatója október 19-én esedékes, még a premier előtt lehetőséget kaptunk rá, hogy interjút készítsünk a rendezőjével.

Az Én Macskám: Mikor fogalmazódott meg a film koncepciója?

Szeleczki Rozália: Egy barátom egyszer azzal viccelődött, hogy amíg ő leugrik a boltba, a macskája udvarolni kezd majd nekem. És vicces macska hangon megszólalt, hogy „Szia cica, van gazdád?”. Akkor villant be, hogy milyen abszurd szerelmi háromszög történet kerekedhetne egy olyan szituációból, ahol a gazda helyett a macskája udvarol a nőnek.

Miért éppen a macskák? A fajválasztás hátterében milyen ok áll? Például kutyával is elképzelhető lett volna a film?

A mi főszereplő karakterünk egy igazi kandúr. Kutya nem tudná eljátszani, az biztos. Egész mást jelentene a film. A macskák önálló, titokzatos lények, kevésbé együttműködőek, odaadóak az emberrel, mint a kutyák. Van bennük valami kiszámíthatatlan, misztikus, emiatt annyi mindent bele lehet látni abba, hogy mit is gondolnak valójában. 

A szereplők maguk is állatbarátok. Elképzelhető, hogy a film népszerűsíti az állattartást?

Éppen annyira népszerűsíti, mint amennyire nem. Nem véletlenül mondjuk el, hogy ez a film azoknak szól, akik szeretik a macskákat, de azoknak is, akik utálják. Nagyon sokat adhat egy háziállat az embernek, de nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat.

Mennyi ideig készült a film, és milyen kihívások adódtak közben? 

Az ötlettől a mozikópiáig több mint három év telt el. A legnagyobb kihívás a macskákkal való munka volt. A vezető állatkoordinátor Halász Árpád és a Gödöllői Kutyasport Központ volt. Hamar elkezdtünk velük együttműködni, így Kemény Zsófival már a forgatókönyvírás során figyelembe vettük az általuk megadott irányelveket.

Alkalmazkodni kellett ahhoz, hogy mi megtanítható a macskáknak, de ez inspirálólag is hatott.

Fontos volt, hogy Patkós Marci, aki a macskának kölcsönzi a hangját, sokszor velünk volt a forgatáson, és az ő dialógjait is a helyszínen vettük fel. Így egyrészt a főszereplőt alakító Törőcsik Franciskának is volt színész partnere, másrészt később a vágóasztalnál valódi jeleneteket tudtunk összerakni Érdi Zsófi vágóval.

A filmben látható állatok castingolását hogyan végezte a stáb?

Az első pillanattól egy fekete macskát képzeltem el főszereplőnek, és amikor felvettük a kapcsolatot Halász Árpiékkal, rögtön kiderült, hogy vannak fekete cicáik is sok másik mellett, valamint az is, hogy épp a feketéket keresik a legritkábban.

A film operatőrével, M. Deák Kristóffal látogattunk ki hozzájuk Gödöllőre és az összes cicát megnéztük.

Elsőre kitűnt az egyik fekete macska átható tekintete és karakteres, férfias arca. Ő lett aztán a főszereplőnk.

Milyen személyes érintettséged van a cicatartással kapcsolatban?

Legszívesebben oroszlánt tartanék, gyerekkoromban nagy hatással volt rám az Oroszlánhűség című könyv, amiben a szerző, Joy Adamson elmeséli, hogy hogyan nevelt fel egy kölyök oroszlánt. Akkoriban azt tervezgettem, hogy a szomszéd néni lakásában fogok dzsungelt növeszteni, és benne fekete párducot tartani. Lassan lemondok ezekről az álmokról, és lesz egy macskám… Mondjuk azért nem bánnám, ha legalább kicsit hasonlítana egy tigrisre!