Valóban létezik olyan, hogy „vörösmacska-viselkedés”?

A popkultúra kikiáltotta a vöröseket „egy agysejtes macskáknak”, akiknek a viselkedése egyetlen más macskához sem hasonlítható. Viccesen még azt is hozzá szokták tenni, hogy érthetetlen, eddig hogyan maradhattak életben.

Az internet valamikor 2019-ben kapta fel a dolgot; a gyömbérek gazdijai pedig végre kiadhatták az információt, amit oly régen magukban tartottak. Igen, az én macskám is vörös és butácska; tulajdonképpen teljes káosz! De vajon mennyi valóságalapja van az úgynevezett vörösmacska-viselkedés elkülönítésének?

Lássuk a tudomány álláspontját a vörösmacska-viselkedés tekintetében

A szőrszín és a személyiség összefüggésével kapcsolatban készült már néhány tanulmány, ám az eredmények meglehetősen vegyesek voltak. Tény azonban, hogy nehéz kutatni a kérdést, ugyanis egy macska személyiségére számos más tényező is komoly hatással van, de erre majd egy picit később térünk ki.

Tehát a kutatások eredményei vegyesek voltak, amelyekről itt írtunk bővebben. A cikkben ki is fejtettük, hogy szinte egyetlen megállapítással sem értettünk egyet, abszolút más tapasztalatink voltak a szőrszínek és a viselkedésminták összefüggéseiben. Pontosan úgy, mint amikor a macska ivarát és a személyiségét akarják összehasonlítani. Elvileg a nőstények kevésbé bújósak, mégis számos olyan tapasztalatunk van, amikor ez a kijelentés egyáltalán nem látszott beigazolódni. (Persze erre nagy hatással van az is, hogy ivartalanított-e az állat vagy sem, ugyanis a tüzelés időszakában a legtöbb nőstény hangulata többé kevésbé ingadozó. De ezt is macskája válogatja.)

A kutatások vegyes eredményei arra engednek következtetni – és az eddigi tudásunk alapján is azt mondhatjuk –, hogy nincs összefüggés, nem is lehet összefüggés a macska szőrszíne és viselkedése között. Egy cica viselkedését leginkább két faktor határozza meg: a felmenőinek a vérmérséklete, illetve a szocializációja.

Ugyanakkor!

Van valami, ami esetleg közrejátszhatott a sztereotípia kialakulásában. A vörös színt az X kromoszóma hordozza, amiből a kandúroknak csak egy van. Ezért van az is, hogy a gyömbérmacskáknak körülbelül 80%-a kandúr (a nőstényeknél mindkét X kromoszómának hordoznia kell a tulajdonságot, hogy vörös színűek legyenek.) A hímekre pedig alapvetően jellemző a kockázatosabb, belevalóbb viselkedés, ami eredményezhet rosszul elsült helyzeteket is. Bár ez a megközelítés szintén csak vaktában lövöldözés; rengeteg vagány nőstényt láttunk már, ahogy megfontolt urat is.

A véleményünk az, hogy a szőrszín miatt nem szabad beskatulyázni egy állatot és nem szabad messzemenő következtetéseket sem levonni. Látod, hogy jártak a fekete macskák? A tapasztalatok szerint még mindig lényegesen nehezebb őket örökbe adni, mint eltérő színű társaikat. Pedig mikor is volt már az a középkor?!

Érdemes vigyázni az önbeteljesítő jóslatokkal is! Engedj meg nekünk egy apró kitérőt. A Pygmalion-hatás szerint óriási erővel nehezedik ránk, hogy mit vár el tőlünk a környezetünk. A pszichológiában a Pygmalion effektus a mások iránti elvárásaink és a kialakult viselkedésünk közötti kölcsönhatást írja le, ami pozitív és negatív irányba is eltolódhat. Ha negatívan gondolunk a másikra, akkor az gyengébben is fog teljesíteni. Bár jelen esetben „csak” macskákról van szó, ez is egy olyan lehetőség, aminek hatására kicsit magunkba nézhetünk. Ha érdekel a dolog, itt olvashatsz a kísérletről és a bővebb konklúzióról is.

Neked mi a tapasztalatod a vörös macskákkal kapcsolatban?