Ezért nem találtak Pompejiben egyetlen macskatetemet sem a feltárások során
2024. szeptember 7 - Képek: Getty Images Hungary
2024. szeptember 7 - Képek: Getty Images Hungary
A macska és az ember kapcsolata akkor pecsételődött meg, amikor úgy döntöttünk, hogy a vadászó és gyűjtögető életmódtól a gazdálkodás felé fordulunk. Az egyiptomiak és a macskák esetében már nem csupán munkakapcsolatról volt szó; azt talán kevesebben tudják, de a görögök is hasonlóképpen kezdtek el érdeklődni a cirmosok iránt. Ám ez a kapcsolat végül csak fellángolásnak bizonyult.
Szerencsére arról is elég sok információnk van, hogy hogyan viszonyult a Római Birodalom népe a cicákhoz. Pompeji városában például bőven akadtak macskaábrázolások, macskák maradványaira azonban nem bukkantak a feltárást elvégző kutatók. Vajon mit jelenthet ez a különös ellentét?
Az I. században a macska fokozatosan váltotta fel a menyét helyét a római otthonokban. Ez a szintén kistestű ragadozó akkoriban szinte minden háztartásban megtalálható volt félig-meddig háziasított állapotban, abból a célból, hogy irtsa a rágcsálókat. A macskák azonban hatékonyabbnak bizonyultak a feladat elvégzésére, ráadásul őket élvezetesebb volt tartani szépségük és az emberekhez ragaszkodó természetük miatt is.
Akkoriban divatos volt a tehetősebb családoknál, hogy különleges és egzotikus állatokat tartsanak, amivel még inkább ki tudták fejezni a házuk presztízsét. Abban az időben a macska is egzotikus állatnak számított. Hogy mennyire becsülték és kedvelték őket, arról számos értékes mozaikkép is tanúskodik, amelyek gyönyörű cirmosokat ábrázolnak különböző környezetben. Ilyen mozaikokat feltártak például a Casa del Fauno (Pompeji) vagy a Villa Poppea (Torre Annunziatá) területén is többek között.
Jelenleg egy, a Nápolyi Múzeumban őrzött mozaikdarab egy nagyon különös macskát ábrázol. A kutatók szerint ez a macska egy manul volt, amit akkoriban hazájában, Rómában és Egyiptomban is tartottak. Az I. század végétől a rómaiak a katonai hadjárataik során a világ minden pontjára rendszeres vittek macskákat. Az elterjedésükben ennek is igen nagy szerepe volt. Macskáknak mindenhol volt nyoma a Római Birodalomban, kivéve Pompejiben a Vezúv 79. augusztus 24-i kitörése előtt. A tudósoknak ugyan nincs erre bizonyítéka, de az elméleteik szerint Pompejiben is lenniük kellett macskáknak, akik különleges képességeiknek köszönhetően megérezték a tűzhányó kitörésének készülődését és elhagyták a területet.
Egy Pompejiben feltárt macskás mozaik:
Igen, ez abszolút lehetséges. Ugyan az állatok nem tudják, hogy pontosan mi fog történni, az érzékeik és az ösztöneik súgnak nekik, hogy mikor kell menekülőre fogniuk. Számos állat – még a férgek is – sokkal intenzívebben képesek ráhangolódni az őket körülvevő világra, mint mi, emberek. Ez többek között annak köszönhető, hogy olyan hanghatásokat is képesek érzékelni, amiket mi nem. A macskaszőr ráadásul vonzza a statikus elektromosságot is, így érzik annak növekedést nagyobb viharok előtt. A belső fülük pedig érzékeny a légnyomás változásaira, melyek a felhőszakadások előjelei.
Érdemes figyelni a macskák viselkedését, ezek az érzékeny lények ugyanis nyugtalanabbak lesznek és akár el is tűnhetnek, vagy megpróbálhatnak megszökni, ha veszély közeledik. Kínában már bevett szokás, hogy a szeizmológusok megfigyelik az állatkertekben élő állatok viselkedését, ami segíthet neki előre jelezni a nagyobb természeti katasztrófák közeledését.
(A nyitóképen kóborok láthatók a Pompeji ásatáson.)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek