5 érdekesség a rozsdafoltos macskáról: fogságban úgy viselkednek, mint a házi macskák

A macskafélék családjának egyik legkisebb tagja, mérete a feketelábú macskáéval vetekszik, aki a világon a legkisebb macskaféle. Mindössze maximum 48 cm és 1,6 kg, de a 35 cm-es és a 0,9 kg-os példányok sem ritkák. A populációt nemcsak élőhelyének elvesztése fenyegeti, de gyakran vadásszák húsáért és pusztítják azért is, mert kártevőnek vélik.

A rozsdafoltos macska nagyon kevés területen található meg. India déli részén és Srí Lankán néhány helyen őshonos, az utóbbi időben azonban észleltek példányokat India északibb részein is, valamint Nepálban.

1. Az első között voltak

A genetikai elemzéseknek köszönhetően tudjuk, hogy a macskafélék Ázsiában a miocén korban, valamikor 14,45-8,38 millió ével ezelőtt kezdtek kialakulni. A Prionailurus nemzetség, amelybe foltos, kistestű macskák tartoznak, mind egyetlen ősre vezethetők vissza. A vizsgálatok alapján valószínű, hogy a rozsdafoltos macska vált el elsőként ettől az őstől valamikor 6,54-3,42 millió évvel ezelőtt. Őt követte a laposfejű macska és a halászmacska.

2. Titokzatos jószágok

Ahogyan a legtöbb vadmacskára, úgy a rozsdafoltos macskára is jellemző, hogy rejtőzködő életet él. Ugyan tartják őket a világon több állatkertben is, még így is igen keveset tudunk az életmódjukról és a szokásaikról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen tulajdonságai ellenére mégis igen könnyű az emberhez szoktatni fogságban. A gondozóikkal mélyebb kapcsolat kialakítására képesek, engedik, hogy megsimogassák és kézbe vegyék őket. A beszámolók szerint a bizalmas kapcsolat következtében gyakran viselkednek úgy, mint a háziasított macskák.

3. Alaposan kitervelnek mindent

Az eddigi megfigyelések alapján leginkább éjszaka aktív ez a faj, de a fogságban tartott egyedek gyakran rövid időszakokra napközben is előmerészkedtek odúikból. A földön vadásznak rágcsálókra és apróbb madarakra, de a diétájukat gyakran kiegészítik hüllőkkel is. A ragadozók elől fákra menekülnek. A prédát előszeretettel támadják meg egy különös technikával: fán vagy bozóton gubbasztva várnak a megfelelő pillanatra és onnan ugranak rá az áldozatra. Mivel aprók, ügyesek és fürgék, gyakran utalnak rájuk úgy is, mint a macskafélék kolibrijeire. Előfordul, hogy eleség hiányában megtámadják a baromfikat is, ami miatt a helyiek pusztítják őket.

4. Házi macskákkal is párosodnak

Az erdőirtás és a vadászatuk mellett egy másik nehézséggel is szembe kell néznie annak a körülbelül 10 ezer példánynak, ami feltehetően a világon élő populációt alkotja. A házi macskákkal való szaporodás is igen nagy mértékben sebezhetővé teszi a fajt, ezek az utódok ugyanis birtokolják a rozsdafoltos macska DNS-ét, de nem számítanak már rozsdafoltos macskának. Ugyan a fogságban tartott egyedek estében működik a tenyésztési program, a szabadon élő populációt nem védi semmi.

5. Lehetséges, hogy monogámok

A legtöbb vadmacskától eltérően van arra esély, hogy a rozsdafoltos macska monogám. Ugyan a vadonban szinte egyáltalán nem sikerült megfigyelni őket párzás és utódnevelés közben, a fogságban tartott egyedek esetében tettek néhány megfigyelést. A berlini állatkertben a hím rozsdafoltos macska táplálékot vitt a kicsinyeinek és aktívan védelmezte őket a gondozóktól is, ez pedig arra enged következtetni, hogy talán a vadonban monogámok és a hím is részt vállal az utódok gondozásából.

A kölykök amikor megszületnek, fekete foltosak, a rozsdaszínű pöttyök csak az ivarérés után alakulnak ki, ami körülbelül 2 hónapos koruk körül következik be.