Hodge, a rejtélyes angol macska, akinek köze van Petőfihez

Hodge dr. Samuel Johnson macskája volt. Az úriember igen nagy tiszteletnek örvendett Nagy Britanniában, a Dictionary of National Biography csak úgy jellemezte, hogy: „vitathatatlanul az angol történelem legkiválóbb írója”. És ez az előkelő úriember bizony macskás volt. Kedvencének még szobrot is állítottak.

A Londonban felállított macska szobor egy nagyon fontos jelkép a macskások számára, az 1700-as években ugyanis még igen távol álltak a macskás nézetek a ma megszokottaktól.

Hodge élete

Hodge-ról sajnos kevés információ maradt fent, a legtöbbet James Boswell, Life of Johnson (1791) című életrajzi könyvéből tudhatunk meg róla. Bár a beszámolók szerint dr. Johnson szerette az állatvilág minden képviselőjét, főleg Hodge-ot, a részlet alapján egy árnyalatnyit más megvilágításba kerül a helyzete. Az eredeti műből való szakasz fordítása így hangzik:

Az sem lenne igazságos, ha ezzel a fejjel figyelmen kívül hagynám a szeretetét, amelyet a védelme alá vett állatok iránt tanúsított. Soha nem felejtem el, hogyan kényeztette Hodge-ot, a macskáját. Miatta ő maga járt ki osztrigát vásárolni, nehogy a szolgákra háruljon ez a teher, akik emiatt ellenszenvet éreznének a szegény teremtmény iránt. Szerencsétlenségemre én magam azok közé tartozom, akik ellenszenvvel viseltetnek a macskákkal szemben, így nem érzem jól magam, ha egy macskával tartózkodom együtt egy szobában; bevallom, gyakran szenvedtem sokat ennek a Hodge-nak a jelenlététől.
Emlékszem, hogy egy nap felkapaszkodott dr. Johnson mellkasára, láthatóan nagyon elégedetten, miközben barátom mosolyogva és duruzsolva dörzsölgette a hátát, és húzogatta meg a farkát. Megjegyeztem, hogy: jó macska. Azt mondta: Igen uram, szép macska, de voltak macskáim, akiket jobban szerettem, mint ezt. Majd mintha észrevenné, hogy Hodge kényelmetlenül érzi magát, hozzátette: de ő egy nagyon jó macska, valóban egy igazán nagyon jó macska.
Ez felidézi azon ésszerűtlenül ostoba impressziót, amit Mr. Langtonnak adott egy jó családból származó fiatalember szánalmas állapotáról: Uram, amikor utoljára hallottam róla, éppen a városban futkosott és macskákra lőtt. És aztán egyfajta kedves áhítatba merülve saját kedvenc macskájára gondolva ezt mondta: De Hodge-ot nem lövik le; nem, nem, Hodge-ot nem lövik le.

Osztrigát a macskának

Manapság az osztriga a jómódúak eledele, igen drága és nem a legegyszerűbb hozzájutni sem. A 18. századi Angliában azonban a szegények alapvető élelmiszere volt, mert rengeteg volt belőle, és emiatt olcsón meg lehetett vásárolni vagy ki lehetett halászni. Hodge tehát nem részesül esztelen luxusban, azt kapta enni, ami praktikus volt.

Abban a korban a kedvtelésből való macskatartás még nem igen volt szokás. A cirmosok a házak kiegészítői voltak, egerészként tartották őket. Dr. Johnson még a szolgája előtt is pironkodhatott kicsit a macskatartás miatt, ugyanis képes volt saját maga beszerezni a cica betevőjét. Bár az idézett szöveg valószínűleg nem feltétlenül hagyott mindenkiben kellemes szájízt, Boswell elmondja azt is, hogy amikor a fekete bundás Hodge haldoklott, dr. Johnson mindent megtett, hogy enyhítse a szenvedéseit; még orvosi macskagyökeret is vásárolt neki.

Hodge, mint macska szobor Londonban

Hodge-ra ma egy bronzszobor emlékezik, amelyet 1997-ben Sir Roger Cook, London akkori polgármestere leplezett le a Gough Square-i ház előtt. Itt élt a macska dr. Johnsonnal és Barberrel, a szolgával és a vagyon későbbi örökösével. A szobor a cicát néhány üres osztrigahéj mellett ábrázolja, és a méltán híres mondat díszeleg a talapzatán: „Valóban egy igazán nagyon jó macska”. („A very fine cat indeed.”) Szokásossá vált, hogy a szobor mellett elhaladó látogatók a szerencse jeléül érméket helyeznek el az osztrigahéjakba. Különleges alkalmak és évfordulók alkalmával egy rózsaszín szalag látható az osztrigahéjon vagy Hodge nyakában.

Ő pedig itt Hodge, a katedrális macskája: 

Hodge a popkultúrában

Hodge története írókat és költőket ihletett meg, köztük olyan nagy neveket is, mint a Nobel-díjas Samuel Beckett.  2020 decemberében pedig még a southwarki katedrális örökbefogadott macskája is a Hodge nevet kapta, ugyanis az eredeti Hodge lakhelye a közelben van. Ráadásul egy ólomüveg ablaka ábrázolja a doktort is a katedrálisban.

Az azonban szinte hihetetlen, hogy a Hodge-nak még magyar vonatkozása is akad, egészen pontosan Petőfis vonatkozása. 2021-ben egy Hodge-nak tulajdonított rész jelent meg a The Family Histories podcastban, ahol a műsorvezető elmagyarázza, hogyan lopta el Hodge-ot Petőfi Sándor magyar költő a 18. századi Londonból egy időgép segítségével. Szerintünk zseniális rész lett, itt tudod meghallgatni. Tulajdonképpen nem is lettünk volna meglepve, ha a mi Sándorunk ilyesmit tett volna kalandozásai során.