Így segítenek a bűnözés visszaszorításában a börtön rehabilitációs macskái

A macskák nem ítélkeznek az emberek rossz tettei felett. Nem tudnak különbséget tenni az utcai és a rabruha között. Annak, aki változni szeretne egy élhetőbb jövő reményében, ez nagyon sokat jelenthet.

Így segítik a Pendleton Correctional Facility szigorúan ellenőrzött börtönben macskák a fogvatartottak rehabilitációját.

Hogy legyen értelme felkelni

Napi hat órában, heti hét napon át egy maroknyi férfi feltétel nélküli szeretetében részesül. A F.O.R.W.A.R.D. program keretében 20 macska segíti a bűnelkövetők rehabilitációját a jelenlétével. Mielőtt a cicákat sikerülne örökbeadni, otthont ad nekik a börtön, a bentlakók pedig gondjukat viselik. „A szabálysértők valóban sokat kapnak ettől. Ahogy a macska elkezd kötődni hozzád, nem ítélkezik feletted többé. Azok az állatok tulajdonképpen az elkövetőkre támaszkodnak” – magyarázza Michelle Rains, a börtön adminisztratív asszisztense.

Az 5 éves program révén néhány kiválasztott bebörtönzött férfi óránként 20 cent fizetést kap azért, hogy napjait elhagyott és bántalmazott macskák gondozásával, örökbefogadásra való felkészítésével töltse. Vagy ahogy egyes fogvatartottak mondják, indok azért, hogy reggel legyen értelme felkelni. A macskák ahelyett, hogy a menhelyben, kennelben várnának az örökbefogadójukra, a börtönökben töltik el az idejüket, ahol nagy terek, rengeteg játék, kaparófa és persze emberi törődés, odafigyelés veszi őket körül. A fogvatartottak pedig megtanulhatnak gondoskodni egy állatról, egy érző lényről, ezáltal tanulva a felelősségről, az empátiáról és az önbecsülésről.

„Úgy érzem, eleget vettünk már el a társadalomtól. Bármit is tettünk, elítéltek minket érte. Ha részt tudunk venni egy ilyen programban, azáltal vissza tudunk adni valamit” – mondta Anthony LaRussa, a macskák gondozásáért felelős egyik fogoly.

Macskák a börtönben a bűnismétlés csökkentésére

Az Egyesült Államokban a legtöbb esetben a fogvatartottakra nemkívánatos feladatokat bíznak a rehabilitáció nevében. A helyreállítás érdekében azonban egyre elterjedtebbek a kisállatprogramok is. Az 1980-as évek óta léteznek ilyenek. Kezdetben a kutyákra fókuszáltak, de ma már macskákkal, sőt, lovakkal is bővült a résztvevő állatok köre.

Monica Solinas-Saunders, az Indiana Egyetem docense, akinek kutatása a bebörtönzéssel és az elkövetők rehabilitációjával foglalkozik, azt mondta, hogy az ilyen típusú programok jelentős javulást mutattak a visszaesők arányában:

A kutatásból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a programok valóban fantasztikus hatással vannak a bűnelkövetők fokozott személyes felelősségére. Növeli az önbecsülést és a hatékonyságot. De az empátiát is, ami által képesek vagyunk megérteni egymás fájdalmát.

Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy a macskáknak köszönhetően az intézményen belül a rabok egymás közötti, és a rabok, valamint a személyzet közötti viszony is javul. A börtönökben végzett kisállatprogramokkal kapcsolatos tanulmányok az érzelmi intelligencia és a megküzdési stratégiák javulását, valamint a munkamorál és a foglalkoztathatóság javulását is kimutatták. Mondanunk sem kell, hogy ezek mekkora előnyt jelentenek akkor, amikor az elítélt szabadul, és újra be kell illeszkednie a társadalomba.

A menhelyek nehéz helyzete

Maleah Stringer, az Animal Protection League ügyvezető igazgatója számos kisállatprogramot dolgozott már ki. „Az amerikai menhelyi rendszer tragédiája, hogy sokan nem értik, mi történik a menhelyeken, és ott milyen nehéz munkát végeznek. A legtöbb menhely létszámhiányos, alulfinanszírozott, és korlátozottak az erőforrások. Ez egy módja annak, hogy legyen egy másik úgymond lerakatunk is, ahol elhelyezhetjük az állatokat, akiket így nem kell elaltatnunk.”

Mindez azonban nem indult könnyen. A hölgy 2006 óta dolgozik börtönökkel; abban az időben, ahogy próbált adományokat gyűjteni, a legtöbb helyen azt a választ kapta, hogy az emberek nem akarnak azért fizetni, hogy a bűnözők háziállatot tarthassanak. Nem tagadta, benne is felmerültek hasonló aggályok, és akkor csak azt nézte, hogyan menthetné meg az állatokat, nem az elítélteknek akart jót tenni.

A közvélemény hozzáállása azonban rövidesen megváltozott, amikor önkéntesek kezdték ellenőrizni a rabokat, megfelelően törődnek-e az állatokkal. Hogy a benyomás mennyire pozitív volt, az bizonyítja a legjobban, hogy az Animal Protection azóta körülbelül 20 korábbi bűnelkövetőt alkalmaz. „Küldetésünk, hogy lehetővé tegyük a második esélyt az ember-állat kapcsolaton keresztül. Az állatokkal való kapcsolatnak köszönhetően tudunk segíteni azokon a bűnelkövetőkön, akik komolyan gondolják azt, hogy megpróbálják másként csinálni, amikor szabadulnak” – magyarázta tovább az ügyvezető igazgató.

A Pendleton macskái: 

„Velük kapcsolatban úgy érzem, hogy nem akarom feladni.”

Az előbb is idézett Anthony LaRussa rablás miatt van börtönben, ami a lehető legrosszabbul sült el, és négy ember halálával végződött. 2017 óta vesz részt a programban, és a börtönben beleszeretett egy 7 éves Clover nevű macskába. Azóta már szabadult, és feleségével együtt örökbefogadták a cicát.

Amíg a börtönben gondoskodott a macskákról, minden reggel 7-kor indult a műszakja a többi társával együtt. A gondozók a napjaikat a macskamenhely takarításával, az alomtálcák lapátolásával és takarításával, valamint a macskák etetésével és itatásával töltik. Az orvosi ellátáson kívül minden a fogvatartottak hatáskörébe tartozik – például a karomvágás, a fürdetés és a fültisztítás is.

„Azt hiszem, ez nagyon megváltoztatott engem. Fejlődtem, mióta itt vagyok. Mindannyian börtönben vagyunk. Akár önző vagy, akár nem, megtanulsz mással is törődni, nem csak magaddal. Most minden a macskákról szól, és arról, hogy a lehető legjobb módon próbáljunk segíteni nekik. Sokan feladtuk az életben, engem is beleértve. Velük kapcsolatban úgy érzem, hogy nem akarom feladni” – folytatta LaRoussa.

Mielőtt Pendletonba érkeztek volna, a legtöbb macskát bántalmazó háztartásokból mentették ki, vagy az utcán találtak rájuk. Hagyományosan menhelyen helyezték volna el őket, így azonban képesek bebarangolni egy hatalmas területet, rendszeresebben érintkeznek az emberekkel, vagyis szocializálják őket, amivel növekszik az örökbefogadási esélyük.