Sokan keverik ezt a két fajtát – Te meg tudod különböztetni őket?

Minden cica külön egyéniség, de sokszor előfordul, hogy két, egyébként teljesen más fajtához tartozó állat külsőre teljesen egyforma, vagy legalábbis nagyon hasonlít. Nincs ez másként a fajtatiszta macskák esetében sem.

Egy fajtatiszta cica gazdija nyilvánvalóan ezer közül is felismerné a kedvence fajtáját, de előfordulhat, hogy az avatatlan szem számára ez gondot okoz. Különösen akkor, ha a cicák annyira hasonlítanak egymásra, mint a ragdoll és burmai szent templommacska.

A fajták története

A burmai szent templommacskák legendás történetű cicák. Egykor – mint ahogy a nevéből is következtethetünk rá – a burmai templomok lakói voltak, és papok nevelték őket. A legenda szerint kék szemeiket imádott istennőjüktől örökölték, fehér mancsaikat pedig a tisztaság szimbólumaként a tisztelet jeléül kapták. A mai burmai szent templommacskákat egy pár leszárazottjaiként tartják számon, akiket az 1920-as években hoztak egy burmai templomból Franciaországba. A fajta a második világháború alatt a kihalás szélére került, de végül sikerült megmenteni őket.

A ragdollok eredetével kapcsolatban is sok legenda hallható. Ami biztos, hogy a fajtát az 1960-as években Ann Baker hozta létre Josephine nevű macskájából, ám a tenyésztés körülményeiről szóló történetek egészen elképesztőek. Josephine egy fehér, perzsa típusú macska volt, aki egy baleset után különösen szeretetteljessé vált, és gyógyulását követően is hajlamos volt sántítani. A legenda úgy tartja, hogy kedves személyisége mellett ő és kölykei egy további szuperképességre is szert tettek: nem éreztek fájdalmat. Ez természetesen nem igaz, de állítólag ezen tulajdonságok miatt döntött úgy Baker, hogy szelektív tenyésztéssel tovább örökíti Josephine jellemvonásait. Az így létrejött fajtát pedig ragdollnak nevezte el. A fajta létrehozása során egy burmai szent templommacska vérvonala is bekerült a felmenők közé – ennek köszönhető a két fajta közötti hasonlóság.

Megjelenésük

Mindkét fajta hosszú szőrű, közepes méretű hegyes fülekkel és háromszög alakú arccal. A hasonlóságok ellenére azonban találunk olyan külső jegyeket, amelyek segítenek megkülönböztetni őket.

A ragdollok szemei nagyok és oválisak, míg a burmai szent templommacskák szemei kisebbek és kerekek. A ragdollok bundája puha, mintha plüss lenne, farkuk pedig hosszú. A burmai szent templommacska szőrzete selymes, farkuk pedig közepes méretű.

Árulkodó a mintázatuk is. A burmai szent templommacska olyan, mintha fehér kesztyűt viselne a mancsain. A ragdollnak viszont általában nincsenek a testén fehér foltjai, de ha mégis fehérek a mancsai, akkor fehér az álla is. Egy burmai szent templommacska arcán viszont soha nincs fehér. Ennek a színnek a jelenléte további segítség lehet: a ragdollok arcán gyakran fehér mintázatot láthatunk, a burmai szent templommacska fején viszont soha nincs jelen a szín.

Súlyukat tekintve is találunk eltérést: míg egy ragdoll nagyobb termetű, akár 9 kilogrammos súllyal, addig a burmai szent templommacska jellemzően nem haladja meg a 7 kilogrammot.

Jellemük

A ragdollok nyugodt, szeretetteljes cicák, akik más állatokkal és a gyerekekkel is türelmesek. Nevüket (a ragdoll angolul rongybabát jelent) különös szokásukról kapták: amikor felemelik őket, hajlamosak teljesen elernyedni, mintha rongybabák lennének. Ez a burmai szent templommacskára nem jellemző viselkedés – igaz, ők is remek társak lehetnek akár kisgyerekes családokban is.