Szibériai és norvég erdei macska: ezekben tér el ez a két gyönyörű szőrmók

A hosszúszőrű, archaikus megjelenésű, masszív testalkatú macskák tagadhatatlanul a gyengéink. Míg a maine coont a legtöbben jellegzetes bojtos füle, hosszúkás pofája és előkelő nyakfodra miatt felismerik, addig a kevésbé elterjedt norvég erdei macska és a szibériai közötti éltérések feladhatják a leckét.

Cikkünkből kiderül, hogy jellemében és külső jegyeiben miben tér el a szibériai és a norvég erdei macska.

(A nyitóképen norvég erdei macska látható.)

A szibériai és a norvég erdei macska megjelenése

A szibériai az orosz tajgákon őshonos, ahol körülbelül 1000 évvel ezelőtt természetesen alakult ki feltehetően orosz vadmacskák és házi macskák kereszteződéséből, majd kiváló egerészként híresült el. A norvég erdei macska évszázadok óta szereplője a népmeséknek és a norvég mitológiának. Valószínűleg ezeket a cicákat vitték magukkal a vikingek is a hajóikon, hogy kordában tartsák a rágcsálópopulációt, amikor felfedező útra indultak. Emiatt akárcsak a szibériai, remekül alkalmazkodott a zord körülményekhez és igazán tehetséges egerész.

Ha csak a képek alapján kellene megítélnünk őket, akkor mindketten körülbelül egyforma méretű, dús bundájú, nagytestű jószágnak tűnnek, amely a valóságban is igaz. Általában mindketten méretesebbek, mint egy házi macska, amelynek átlagos súlya 3-5 kg. A szibériai és a norvég is 4-9 kg, a hímek valamivel nagyobbak, mint a nőstények. Testük közepesen hosszú, mindkettőjük esetében a bunda is közepesen hosszú, dús, vízálló fedőszőrzettel ellátott. A színek tekintetében igen változatos cicák, szinte bármilyen árnyalatban és mintában pompázhatnak.

A szibériai feje ék alakú, míg a norvégé egyenlő oldalú háromszög. Mindkét fajta jól kivehető vonásokkal rendelkezik, azonban szibériai pofája a hangsúlyosabb bajuszpárnák miatt valamivel karakteresebb. Mindkét fajta füle lekerekített, belül is szőrös, a norvég erdei macska hallókája végén az ideális esetben bojt van. Míg a norvég szemei nagyok és mandula alakúak, addig a szibériai szemei szintén nagyok, de kerekek távol ülőek.

A szibériai és a norvég erdei macska jelleme

A szibériai a legkevésbé sem egygazdás macska, meleg szívét mindenki előtt kitárja, legyen az a gazda, gyerekek vagy látogatóba érkezett idegenek. Ezzel szemben a norvég is nagyra értékeli az emberi társaságot, de az idegenekkel szemben távolságtartó lehet. Ám az is tény, hogy egy kis simogatással könnyen a szívébe lehet férkőzni.

A norvég született akrobata; mozgékony cica, aki nagyon ügyesen mászik fára, imádja a magasból szemlélni a királyságát. Lefelé is igazán könnyen és kecsesen ereszkedik, a legtöbb macskával ellentétben ez sem adja fel neki a leckét. A szibériai is kifejezetten sportos, mozgékony, játékos macska, aki a vizet sem veti meg, szívesen pancsol. Mindkét fajta nagyra értékeli, ha biztonságos körülmények között kinti játékot és mozgást is biztosítunk neki.

A szibériai világának központjában az emberek állnak, így a magányt nem viseli túl jól. Ha azonban van otthon egy cica társ, akivel megoszthatja a gazda nélkül töltött pillanatokat, ez sem fog gondot okozni. A norvég valamivel könnyebben alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez, az egyedüllétet is jobban tolerálja, magányában sem unatkozik, ha elég játék és mászóka áll a rendelkezésére. Mindkét macska remek választás lehet családok és egyedülállók számára is, jól megférnek fajtársakkal és a kutyákkal is remekül összeszoktathatók.