Kihaltnak hitt tigrist találtak egy erdőben

Rég kihaltnak hitt tigris szőrszálait fedezték fel Szumátra egyik erdejében. A jávai tigriseket egy évszázadon át gyilkolták, mire a populáció végzetesen lecsökkent.

A tigrisek számtalan alfajából már többet is kihaltnak, vagy kihalófélben lévőnek tekintenek. Éppen ezért döbbentette meg a tudományos világ mellett a nagymacskákért rajongókat is a nem régen nyilvánvalóvá vált tény. E szerint a közel ötven éve kihaltnak hitt jávai tigris legalább egy példánya az őserdők mélyén még életben van. 

Kihalt tigris nyomára bukkantak

Egykor egész Dél- és Kelet-Ázsiában elterjedtek voltak a szumátrai és jávai tigrisek, beleértve az indonéz szigetvilágot is. (Egészen Kelet-Törökországig húzódott az életterük.) A 20. század elején azonban élőhelyük visszaszorulása és intenzív vadászatuk okán a fajta példányainak 93 százaléka elpusztult. Ma alig 3-5000 példányra saccolják a tigrisek összlétszámát Ázsia-szerte a szakértők, leginkább India és Indokína, illetve Oroszország vidékén maradtak életben. A tigris az elmúlt évtizedekben veszélyeztetett faj lett. 

A múlt század elején Jáva szigetének nagy részét is benépesítették a csíkos bundájú ragadozók, melyek a helyi harcoknak, illetve a termőterületek növelésének köszönhetően már az 1940-es évekre visszavonultak a hegyvidéki és erdős területekre. A különleges, fajtársainál jóval kisebb termetű, de erőteljesebb mancsú jávai tigrisek létszáma az 1970-es évekre alig pár egyedre csökkent. Egy emberek által lakatlan vadrezervátumba, a Meru Betiri régió legmagasabb hegyének tetejére szorulva éltek ekkor. Az utolsó jávai tigrist 1976-ban észlelték. 

Hatalmas mancs, apró termet

A jávai tigris prédái között egykor megtalálható volt a sörényes szarvas, a banteng és a vaddisznó, de vadászott vízimadarakra és hüllőkre is. Olyannyira rejtőzve élt és annyira kevés maradt belőle addigra, hogy az embereket hiába kezdték addigra érdekelni a helyi nagymacskák életmódja, már szinte semmit nem lehetett megtudni róluk. A 2. világháborúig néhány egyedet még tartottak az indonéz állatkertekben, azonban ezeket a háború során bezárták, így a fajta ismert példányai lassan eltűntek az emberek szeme elől. 

Az 1960-as években az Ujung Kulon Nemzeti Park maradék tigrispopulációját összesen 10-12 egyedre becsülték, de ekkor ezen kívül még két nemzeti park is menedéket adott nekik. (A Leuweng Sancang Természetvédelmi Terület és a Baluran Nemzeti Park.) A szigetet sújtó zavargások időszaka után már itt sem észlelték többé a csíkos nagyragadozót. 1971-ben egy idősebb nőstényt a sziget egy délkeleti részén fekvő ültetvényén ejtett el egy vadász, ez volt az utolsó élő példány, amit ember látott. Ugyan 1976-ban a rezervátum keleti részén az övékhez hasonló lábnyomokat találtak – annyit, amennyi három-öt tigris jelenlétére utalt –, magukat az állatokat sosem pillantotta meg senki. Ráadásul legfőbb tápláléka, a sörényes szarvas is kezdett eltünedezni, ma már sebezhető státuszban van.

Ezt követően már nem észlelték a nagymacskák jelenlétét egyik nemzeti parkban sem. Hiába helyeztek ki még 1993-ban is kameracsapdákat az erdőkbe, azok nem mutattak tigrist egyszer sem, és már nyomokat sem fedeztek fel. 2008-ban a már harminc éve nem észlelt jávai tigrist hivatalosan kihaltnak nyilvánították.

Nem adták fel a reményt

A tigrisek esetleges jelenlétére utaló pletykák és jelek azonban arra ösztönözték a park főgondnokát, Indra Arinalt, hogy újabb kutatást kezdeményezzen. A kanadai The Tiger Foundation szervezet infravörös kamerákat biztosított számukra, ám munkájuk szinte eredménytelen maradt. Tigrist nem találtak, csak pár orvvadászt és néhány prédaállatot. 

2019-ben azonban, tíz évvel az utolsó próbálkozást követően egy csomónyi szőrt találtak az erdő szélén egy kerítésre akadva. Illetve egy helyi lakos is jelezte a hatóságoknak, hogy tigrist észlelt. A helyi vezetőség megbízott egy kutatót, Kalih Raksasewut, hogy utazzon a helyszínre, és derítse ki, igaz-e a hír, miszerint majdnem 50 év után tigris él az erdőben. Láb- és karomnyomokat is találtak ekkor, melyek egyértelműen a nagyragadozó jelenlétére utaltak. A falu határában lévő föld kerítésében pedig felfedezték az állat egy apró szőrmintáját is, amit alapos vizsgálatoknak vetettek alá. Az eredményeket összevetették a még élő szumátrai, illetve egy, még 1930-ban elpusztult, egykori állatkerti, jávai tigris szőrével, melyet egy helyi múzeumban őriznek. A múzeumi bunda pedig úgy tűnik, ugyanahhoz az alfajhoz tartozott, mint a kerítésbe akadt példány szőre!

A szálak 97 százalékos egyezést mutattak száz évvel korábbi rokonával, a genetikai távolság pedig mindössze 0,3 százaléknyi volt közöttük.

„Ebből az átfogó DNS-elemzésből arra a következtetésre jutottunk, hogy a dél-szukabumi szőrminta valóban egy jávai tigrishez tartozott, ugyanabba a csoportba, mint az 1930-ban elpusztult múzeumi jávai tigris. További genetikai és terepen történő vizsgálatokkal szükséges megerősíteni, hogy a jávai tigris valóban előfordul-e még a vadonban” – összegezték a kutatás szerzői.

Az, hogy egy példány vagy esetleg pár él még, sajnos azonban nem jelenti azt, hogy fennmaradhat az alfaj hosszabb távon is. A szakértők szerint amennyiben egy fajtából 250 szaporodásképes példánynál kevesebb él, az szinte már kihaltnak számít.