Ilyen megdöbbentő hibridek jönnek létre a nagymacskák keresztezésével

A nagymacskák keresztezéseit Panthera hibrideknek is nevezzük, ugyanis minden olyan mixet értünk rajtuk, amelyek a Panthera nembe tartozó fajok között jönnek létre. A tévhittel ellentétben mindössze 5 fajt sorolunk a nagymacskák közé: az oroszlánt, a jaguárt, a leopárdot, a tigrist és a hópárducot.

A hibridek szinte kivétel nélkül fogságban tartott állatok keresztezésével jönnek létre. Ennek egyik oka, hogy a fajok élőhelyei, területei nem fedik egymást, viselkedésük pedig eltérő. Ugyanakkor egyes kutatások bebizonyították, hogy vadon élő hibridek már az ókorban is jelen voltak. Érdekes, hogy bár a fajok egy nemzetségbe tartoznak, genomjuk (egy szervezet teljes örökítő információja, amely a DNS-ben van kódolva) eltérő, így a hím utódok általában terméketlenek. Lássuk máris, hogy a nagymacska hibridek milyen jellemzőkkel bírnak.

Jaguár és leopárd hibrid

A hím jaguár és a nőstény leopárd utódait jagupárd, jagulep vagy jagleop névvel illetik, míg a hím leopárd és a nőstény jaguár kölykei a leguár vagy lepjag névre hallgatnak. Számos lepjagot tenyésztettek állatszínészetre, mivel könnyebben kezelhetők, mint a jaguárok. A nőstény jagulepek vagy lepjagok termékenyek, és ha egy hím oroszlánnal párosodnak, az utódokat lijagulepeknek nevezik. Az egyik ilyen összetett hibridet az 1900-as évek elején „kongói foltos oroszlánként” mutatták be. A névválasztással egy egzotikus afrikai fenevadra utaltak, nem pedig ember alkotta hibridre.

Na igen, már az elején jó tisztázni, hogy annak ellenére, hogy ezek a pároztatások felfedhetnek különböző genetikai rejtélyeket, és megválaszolhatnak kérdéseket, általában a motiváció nem ez a hibridek létrehozása mögött. De erről majd egy picit később. Sosem szabadna elfelejtenünk, hogy Istent játszani veszélyes és a legkevésbé sem erényes.

Jaguár és oroszlán hibrid

A liguár egy hím oroszlán és egy nőstény jaguár utóda. A jaglion vagy jaguon pedig egy hím jaguár és egy nőstény oroszlán utódja. A Walter Rothschild Zoológiai Múzeumban, Hertfordshire-ben (Anglia) ki is állítanak egy ilyen példányt; az állatnak az alapszíne az oroszláné, barna, amihez jaguárszerű rozettái vannak, és a felépítése is jaguáros.

2006. április 9-én két jaglion született a Bear Creek Wildlife Sanctuary-ban, Kanadában. Jahzara (nőstény) és Tsunami (hím) egy fekete jaguár hím és egy nőstény oroszlán nem szándékos párosításának eredménye, akiket kézhez szoktatva neveltek. Míg Tsunami pöttyös volt, addig Jahzara fekete, ugyanis örökölte a jaguár domináns melanizmus-génjét. Korábban nem volt ismert, hogy a jaguár domináns melanizmus-génje hogyan lép kölcsönhatásba az oroszlán színét eredményező génekkel. Bár érdekes felfedezés, ez is valószínűleg egy olyan információ, amely nélkül az emberiség meglett volna.

Tsunami, a jaguon:

Jaguár és tigris hibrid

A tiguár egy hím tigris és egy nőstény jaguár leszármazottja. Állítólag San Pablo Apetatlan városában (Mexikó) a helyi állatkertben született egy Mickey nevű tiguár 2007-ben, és már kétévesen 180 kg-ot nyomott, amely valahová a két fajt minimum és maximum súlya közé esik. Arról egyelőre nincs információ, hogy valaha hím jaguár és nőstény tigris utódot nemzett volna, ám a hibrid neve jagger lenne.

Leopárd és oroszlán hibrid

Az első dokumentált leopont az indiai Kolhapurban tenyésztették ki 1910-ben egy nőstény oroszlán és egy hím leopárd közreműködésével. Reginald Innes Pocock zoológus azt írta az állatról, hogy olyan, mint egy leopárd, de az oldalán a foltok kisebbek, és egymáshoz közelebb helyezkedtek el, mint az indiai leopárdoké. A színűk barna volt és elmosódottak voltak, akár egy fiatal oroszlán foltjai. A farok felül foltos volt, alatta csíkos, a hegye pedig feketés, szőrbojttal a végén, akárcsak az oroszlánoknál.

A lionard vagy lipard a hím oroszlán és a nőstény leopárd utódjának a neve.

Leopárd és tigris hibrid

A dogla egy ősi indiai név, amelyet egy hím leopárd és egy nőstény tigris állítólagos természetes utódjai megnevezésére használnak. Az indiai folklór úgy meséli, hogy a nagy hím leopárdok néha párosodnak tigrisekkel, amelyet anekdotikus bizonyítékokon kívül más nem támaszt alá, ám sok ilyen észlelést tartanak számon. Frederick Codrington Hicks könyvében feljegyezte, hogy ezeknek a lényeknek a súlya 23 kg-tól egészen egy nőstény tigris súlyáig terjed, vagyis olyan 170 kilogrammig.

Kailash Sankhala Tigris című könyve adhabagherának nevezi a nagy, problémás leopárdokat, amit ő fattyúként (bastard) fordított, és úgy gondolta, hogy egy hím leopárd és nőstény tigris hibridje lehet. (Fordított párosítás valószínűleg nem keletkezik a vadonban, mivel szinte biztos, hogy egy hím tigris inkább széttépné a nőstény leopárdot, minthogy párosodjon vele. A hibrid neve tigrád lenne.) Ő is megjegyezte, hogy a helyiek úgy tartják, a két faj természetes módon párosodik a vadonban.

Oroszlán és tigris hibrid

A tigon egy hím tigris és egy nőstény oroszlán keresztezése, a kevésbé gyakori hibrid a kettő között. Egyes hiedelmekkel ellentétben kisebb lesz, mint bármelyik szülő, mivel a hím tigriseknek és a nőstény oroszlánok is rendelkeznek növekedésgátló génnel. A liger pedig egy nőstény tigris és egy hím oroszlán utódja, amely nagyobbra nő a szülőknél is. Ennek az az oka, hogy a nőstény tigrisnek a nőstény oroszlánnal ellentétben nincs növekedésgátló génje. Angliában sikeresen pároztattak afrikai oroszlánokat és ázsiai tigriseket, amely nászból három oroszlán-tigris hibrid kölyök született 1824-ben Windsorban. Ők lehettek feltehetően a fogságban tenyésztett ligerek legkorábbi példányai. A három apróságot IV. Györgynek ajándékozták.

A Guinness-rekordok könyve szerint (2013-ig) a legnagyobb macskaféle a kifejlett hím liger, Hercules volt. 3,33 méter hosszú volt, marmagassága 1,25 méter, súlya pedig 418,2 kg. Hercules körülbelül 13,6 kg húst fogyasztott el naponta, és több liter vizet is belefetyelt. Viszonyításképpen: egy kifejlett oroszlán naponta 5-7 kg húst eszik, egy kifejlett tigris 5-11 kg-ot.

A ligerek és tigonok ugyanúgy néznek ki, mint a szüleik, ám fogaik sokkal nagyobbak. Mivel génjeik tartalmazzák az oroszlánok és a tigrisek genetikai összetevőit is, ezért nagyon hasonlóak lehetnek vagy az egyikhez, vagy a másikhoz, ami miatt nehéz lehet azonosítani őket. Színük az aranytól a barnán át a fehérig terjed, és lehetnek foltosak, csíkosak vagy egyszínűek is. A kifejlett hím ligerek általában kisebb a sörénnyel rendelkeznek, mint a hím oroszlánok.

Konklúzió

Ahogy arra már korábban kitértünk a cikkben, ezeknek a pároztatásoknak abszolút semmi haszna nincs, a részt vevő egyedekre vagy utódokra (gyakran halva születnek, vagy születés után nagyon rövid ideig élnek) – sok esetben a fajra is, hiszen a tigris például veszélyeztetett – azonban komoly nyomást helyeznek. Annak ellenére, hogy kegyetlen lehetőség ez a szimpla kísérletezésre, ne gondoljuk, hogy csupán ennyiről van szó! Az ilyen hibridek számos látogatót vonzanak az állatkertekbe, ami több bevételt is jelent. Ugyan a hibrideket támogatók azzal érvelnek, hogy ezeknek az állatoknak a létrehozása segít megőrizni a fajt (a hibridek egyébként nem alkotnak különálló fajt), logikusan belegondolva ennek nem sok értelme van, hiszen ezek az állatok egyáltalán nem, vagy csak elvétve, véletlenek folytán fordulnak elő a vadonban.

(A borítókép illusztráció.)