A madárcsicsergést is képes utánozni ez a különös, vidraszerű macskaféle

A házi macska méretű, nálunk alig ismert jaguarundi nemcsak külsejét tekintve különleges, az általa kiadott hangok sem éppen átlagosak.

A jaguarundi kicsit sem olyan, mint a jaguár, és több tekintetben is igen egyedi tulajdonságokkal bír. Most megtudhatod, miről ismert, illetve milyen speciális hangok révén kommunikál fajtársaival.

Így él a jaguarundi

Az amerikai kontinensen őshonos, Mexikótól Közép-Argentínáig előforduló jaguarundi karcsú, hosszúkás testéhez rövid lábak, kicsi, lapított fej és lekerekített fülek tartoznak, így jobban hasonlít egy vidrára vagy menyétre, mint egy macskára. Ez a különleges macskaféle elsősorban a sűrű aljnövényzettel rendelkező területeket, köztük a bozótosokat, mocsarakat és erdőket kedveli. Itt hüllőkre, madarakra, békákra és halakra vadászik, miközben könnyedén el tud rejtőzni.

Elnevezése ellenére a jaguarundi nem ápol közeli rokonságot a jaguárral, sem más közép-amerikai vadmacskákkal. A genetikai elemzések azt mutatják, hogy inkább a pumához vagy más néven hegyi oroszlánhoz (Puma concolor) áll közel, annak ellenére, hogy fizikai megjelenését tekintve meglehetősen különbözik tőle, és jóval kisebb méretű is. Ennek köszönhető, hogy a legújabb tanulmányok a Puma yagouaroundi tudományos nevet használják rá az eredetileg választott Herpailurus helyett.

Jelenlegi ismereteink szerint a jaguarundi 4-7 millió évvel ezelőtt vált el a pumától, és fejlődött saját fajjá. Ma élő leszármazottai azonban sokkal kisebbek: 3-7 kilós súlyával a jaguarundi alig nagyobb, mint egy házi macska.

13-féle hangot tud kiadni

Mind a vad, mind a házi macskák számos hang révén képesek kommunikálni, beleértve a morgást, a sziszegést és a dorombolást. Az olyan nagymacskák, mint az oroszlánok, a tigrisek és a jaguárok, bizonyos mértékig ugyanezt teszik.

A jaguarundi viszont más macskafélékhez viszonyítva sokkal szélesebb hangrepertoárral rendelkezik. Kutatások szerint valójában legalább 13 különböző hangot adhat ki,

így doromboló, sikító, fütyülő, csattogó hanghatásokra, sőt madárszerű csiripelésre is képes.

Egyelőre nem teljesen világos, hogyan és miért ad ki ilyen sokféle hangot. Ebben az is szerepet játszhat, hogy az állat rendkívül visszahúzódó, és vadon ritkán látható. Azonban a kutatók, akik fogságban figyelték meg az állatokat, tanúi voltak, ahogy ezeket a hangokat használták kommunikációra, területük megjelölésére és fajtársaik keresésére.

Két magyar biológus, Buzas Balázs és Gulyás Eszter, akik az angliai Kentben, a Ritka Fajok Megőrző Központjában (Rare Species Conservation Centre) dolgoztak, jaguarundi kölyköket neveltek fel, miközben megfigyelték hangjukat. Úgy találták, hogy az állatok egy rövid, sípszerű hangot használnak figyelemfelkeltésre, amelyre mások egy rövid csipogással válaszolnak. Amikor egymással kommunikáltak, a jaguarundik hosszabb sípoló hangokat hallattak, a kifejlett nőstények pedig dorombolva hívták magukhoz kölykeiket.

A házi macskákhoz hasonlóan a hosszan tartó dorombolás náluk is elégedettséget jelez, a hangos sziszegés és „köpködés” pedig azt üzeni, maradj távol.