5 érdekesség a sziámi macskáról: valaha kifejezetten vágyott volt náluk a kancsalság

A sziámit bátran nevezhetjük az egyik legrégebbi és legismertebb macskafajtának. Állítólag már a 14. században is írtak róla, először pedig 1794-ben örökítették meg egy rajz formájában. Világszerte a 19. század végén lett ismert. Különösen hamar elterjedt a híre, rövidesen státusszimbólummá vált a tartása.

A jellegzetes kinézetű cicát még azok is felismerhetik, akik nem macskarajongók, ugyanis olyan ismert és közkedvelt Disney mesékben is feltűnik az alakja, mint például a Susi és Tekergő. Talán senkinek nem kell bemutatni az éneklő macskapárost, akik bizton állítják, hogy „a sziámi macskák sose csacskák”. A mesében nem feltétlenül tüntették fel jó fényben a sziámi cicákat, sőt, újabban már mondhatnánk, hogy politikailag inkorrekt volt az ábrázolásuk. Ellenben azt kiválóan bemutatták velük, hogy mennyire beszédesek a fajta képviselői. Ami pedig a személyiségüket illeti, a valóságban barátságos és szeretetteljes bajuszosokról van szó még akkor is, ha néha egy kicsit öntörvényűek. (Aki viszont cicát vállal, az erre előre felkészül.) Minden további körítés nélkül íme 5 érdekesség a sziámi macskákról.

1.) Rögös kezdetek

A sziámi macskák elismertsége és közkedveltsége nem importálásuk pillanatában bontakozott ki. A kezdetekben nem mindenkinél arattak sikert, sőt, voltak, aki csúnyának vagy ijesztőnek titulálták őket. A „természetellenes, rémálomszerű macskafajta”, ahogyan a Harper’s Weekly című angol hetilapban hivatkoztak a sziámira. Rövidesen azonban számos macskakedvelő szívét meghódították szerte a világon, ám ahogyan az idézetből is kiderül, karrierjük elején jövendőbeli sikerük még nem volt egyértelmű.

2.) A bandzsa szemek és a görbe farok volt az ideális

A Susi és Tekergőben megjelenő cicákra visszatérve egy kicsit, talán többen is emlékeznek jellegzetes kinézetükre: mindkét cica bandzsított, farkuk pedig igencsak görbe volt. Ez a megjelenítés nem volt véletlen, ugyanis nagyon sokáig ezeket a tulajdonságokat ideálisnak tekintették, és direkt úgy tenyésztették a sziámikat, hogy ezen jellegzetességek megmaradjanak.

Ezeket a tulajdonságokat még legendákkal is magyarázták. Az egyik szerint a szent sziámik templomi macskák voltak, akiknek a feladata Buddha arany serlegének őrzése volt. A macskák ezt nagyon komolyan vették, és annyira koncentráltak a serlegre, hogy szemtengelyferdülésük lett, a farkukat pedig olyan szorosan fonták a szent tárgy köré, hogy így görbe maradt.

A valóságban mindkét jellegzetességnek genetikai okai lehetnek. A szemtengelyferdülés például azzal magyarázható, hogy egy genetikai hiba miatt retinájuk enyhén elmozdult, így fókuszpontjuk is változott. Ahhoz, hogy jobban lássanak, enyhén befelé kell nézniük.

3.) A sziámi macskák látása nem az igazi

Amellett, hogy gyakori náluk az előbb említett elváltozás, más probléma is adódhat a szemükkel. Az a gén, ami a jellegzetes, kék szemekért felelős, látási nehézségeket is magával hordoz. Emiatt a sziámi cicák gyakran nehezen tudják kivenni a részleteket a sötétben.

4.) A sziámi kiscicák teljesen fehérek

A sziámi kiscicák teljesen fehéren jönnek világra, a jellegzetes mintázatuk csak később jelenik meg a hőmérséklet hatására. Állítólag ez egy örökletes albínó génnek köszönhető, emiatt néha „hőérzékeny albínóknak” is hívják őket. Érdekesség, hogy a sziámi bundájának különlegessége és a szemével kapcsolatos elváltozások minden bizonnyal összekapcsolódnak.

5.) Hírességek kedvence a sziámi macska

A sziámi macskák sokáig státuszszimbólumnak számítottak, többen is a nemesség és az elit macskájának nevezték őket. Mára kevésbé tekintik a vagyon egyik szimbólumának, sokan inkább különleges kinézete, megnyerő jelleme vagy érdekes történelme miatt választják. A sziámi macskák olyan hírességek kedvencei voltak, mint John Lennon, Elizabeth Taylor, Frank Zappa, Marilyn Monroe vagy éppen Kesha.