Ezeket a macskákat értik legtöbbször félre a gazdák

A kutatók azon az állásponton vannak, hogy a szelektív tenyésztés által kialakított nyomott arc befolyásolhatja a macskák kommunikációs képességeit.

A fajtatiszta, lapos arcú (brachycephal) macskák nagy szemeikkel és sokszor morci arckifejezésükkel sokak szívébe belopták magukat. Ám egyre többen már azzal is tisztában vannak, hogy ezek a jellemzők légzési nehézségeket és szemproblémákat is okozhatnak számukra. A Frontiers in Veterinary Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezen tulajdonságok negatívan befolyásolhatják a cicák érzelmeinek kifejezését is.

A lapos arcú macskák

„A macskák háziasítása során jelentősen megváltoztattuk fizikai megjelenésüket, létrehozva a modern macskafajták széles skáláját. Az általunk aranyosnak vagy az emberi arckifejezésekhez hasonlónak talált jellemzők, mint a sebezhetőség vagy a morcos megjelenés iránti preferenciánk akaratlanul is megzavarhatta a macskák egyértelmű önkifejezési és kommunikációs képességeit” – magyarázták a kutatók.

A tanulmány részeként a kutatók közel 2000 macska arcképét elemezték. Olyan népszerű fajtákat tanulmányoztak, amelyeket brachycephal fajtákként kategorizáltak. Ilyen például a perzsa, a skót lógófülű, vagy a brit rövidszőrű. Összehasonlításképpen arányosabb jellemzőkkel rendelkező fajták is kielemeztek. Ilyen volt például a norvég erdei macska, a ragdoll, a bengáli vagy az egyiptomi mau.

Kiderült, hogy sok lapos arcú fajta fájdalomra utaló arckifejezéseket mutatott még akkor is, ha valójában nem voltak fájdalmaik, összehasonlítva az arányos vagy hosszúkás arcú fajtákkal. A kutatók szerint a skót lógófülűk arckifejezései magasabb pontszámot értek el a fájdalomra utaló arckifejezések tekintetében, mint a valóban szenvedő házi macskák arckifejezései.

Így hathat ránk ez a kutatók szerint

„Az eredményeink azt sugallják, hogy fajszinten ezek a jelek megzavarodhatnak. Ha bizonyos fajtákat véletlenül úgy választottak ki, hogy morcosnak vagy szenvedőnek tűnjenek, akkor esetleg arra ösztönözhetjük magunkat, hogy intenzívebben foglalkozzunk és törődjünk ezekkel a macskákkal, mint amennyire szeretnék vagy szükségük lenne rá. Vagy éppen ellenkezőleg; nem tudjuk megmondani, mikor vannak valójában fájdalmaik, és mikor van szükségük a segítségünkre.

A macskáknak továbbá nehézségeik lehetnek az egymással való kommunikációban is, ami növelheti a konfliktusokat a többmacskás háztartásokban” – magyarázta dr. Lauren Finka, a tanulmány vezetője, a Nottingham Trent Egyetem Állat-, Vidék- és Környezettudományi Karának macskaviselkedési és -jóléti szakembere.