Ezért hosszúkás a házi macskák pupillája, míg a nagymacskáké kerek

A nemrégiben megjelent, „Miért nem tud üvölteni egy házi macska?” című cikkünk Facebookos kommentjei között két kedves és szemfüles olvasónk megjegyezte, hogy mennyire más a nagymacskák és a házi macskák pupillája. Míg az előbbieké kerek, az utóbbiaké függőleges.

Megihlettek bennünket, amelynek nyomán el is készült a következő cikk. Íme, ezért más alakú a házi macskák és a nagymacskák pupillája.

Ezért függőleges a házi macskák pupillája

A legújabb kutatások szerint a függőleges pupillák azon éjjel vadászó ragadozók körében a leggyakoribbak, amelyek lesből támadják meg zsákmányukat. Ez a pupillaforma biztosítja valószínűleg a távolság felmérését a legbiztosabban.

Az olyan lesből támadó éjjeli vagy krepuszkuláris ragadozók, mint sok macskaféle és kígyó, leginkább függőleges hasítékú pupillákkal rendelkezik. (Érdekesség, hogy a nem mérges kígyók pupillája szinte mindig kerek, míg a mérges kígyóké függőleges.) Ennek az összefüggésnek az oka valószínűleg a szem mechanikájában rejlik. A lesből támadó vadászoknak nagyon jó mélységfelmérő képességgel kell rendelkezniük, hogy hatékonyan ugorhassanak ki.

A mélység mozgás nélküli felmérésének két módja van. A sztereopszis során az agy létrehozza a képet a két retina vetületéből, míg az úgynevezett elmosás során a fókuszpont mögötti és előtti objektumok homályosságát használja ki annak meghatározásához. Úgy gondolják, hogy sztereopszisban használt oldalirányú elmozdulás könnyebben mérhető függőleges vonalak és kontúrok segítségével, mint vízszintesekkel. A vízszintes távolságok megítéléséhez a kutatók szerint azonban a kettes számú módszert használják a macskák, valamint a többi, hozzájuk hasonló ragadozó. Az elmosódás maximalizálása érdekében ugyanis pupillának szélesre kell nyílnia felülről lefelé, vagyis az ideális forma szintén a hasíték.

Ezért kerek a nagymacskák pupillája

A kör alakú pupillák általában magasabb, nappal vagy éjjel aktív ragadozókon vagy gyűjtögetőkön figyelhetők meg, amilyenek például a nagymacskák (oroszlán, tigris, leopárd, jaguár, hópárduc), és még néhány kisebb és nagyobb testű vadmacska, mint a puma, a gepárd vagy a manul. (Na meg az ember!) A pupilla alakja, és ezen tulajdonságok közötti összefüggés azonban nem volt olyan erős a kutatások szerint, mint a függőleges pupilla esetében.

Úgy gondolják, hogy a távolság felmérése nem az egyetlen oka annak, hogy az állatok egy bizonyos pupillaformát fejlesztenek ki. Más tényezők, mint például a színlátás és a mintafelismerés is szerepet játszanak valószínűleg, ám sok vizsgálatra lesz még szükség, hogy valóban tisztán lássunk ebben a kérdéskörben.