Európai rövidszőrű: a modern kor klasszikus egerésze

Ugyan a fajta eredettörténete szinte teljes mértékben a homályba vész, a szakértők azon az állásponton vannak, hogy ősi Egyiptomi macskáktól származhatnak. Európában élő egerészekből fejlődött ki. A fajta tökéletesítése során a legfőbb szempont az volt, hogy megerősítsék és megőrizzék a házi macskák legkívánatosabb személyiségjegyeit.

Az európai rövidszőrű, vagy más néven az európai (a World Cat Federationnél Celtic Shorthair) a 3 nagy, macskákat nyilvántartó szervezet (TICA, CFA, FIFe) közül egyelőre a FIFe-nél van hivatalosan elfogadott, bajnoki státuszban.

Az európai rövidszőrű eredete

A 20. századig a brit rövidszőrű volt az a fajta, amely a leginkább hasonlított az európai házi macskákhoz annak ellenére is, hogy sokkal zömökebb volt, mint a legtöbb közönséges európai macska. A tenyésztők számára zavaró volt, hogy a brit rövidszőrűt akkoriban európai rövidszőrűnek is nevezték, bár megjelenésük eltért egymástól. A FIFe 1949-ben ismerte el az európait, de egészen 1981-ig eltartott az a folyamat, amely során a skandináv típusú európait külön fajtaként, saját standarddal rendelkezőnek tekintették. Az európai rövidszőrűhöz nemcsak a brit, de az amerikai rövidszőrű is hasonlatos egy kevéssé.

A fajta esetében okozhat némi félreértést a kialakulását illető információk hiánya, valamint, hogy gyakran európai néven az egyszerű házi macskákra is referálnak. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy szinte teljes mértékben azonos a megjelenésük. Fontos azonban kiemelni, hogy az európai rövidszőrű egy standarddal rendelkező macskafajta, tehát nem „egyszerű” házi macska.

A fajta főként Skandináviában népszerű, de Németországban is nagy számban élnek. Az európai rövidszőrű macska a veszélyeztetett fajták listáján szerepel Svédországban, Finnország pedig nemzeti macskájaként ismeri el.

Az európai rövidszőrű megjelenése

A fajta robusztus, de arányos testalkatú, anatómiája nem különbözik az európai házi macskáétól. Az ideális európait rövidszőrűt teljesen mentesnek tekintik más fajtákkal való keveredéstől. Feje nagy, jól fejlett pofákkal, és enyhén lekerekített homlokkal. A szemei nagyok, kerekek, és kissé ferdén helyezkednek el. Színük lehet borostyán, zöld vagy kék is, valamint a heterokrómia is elfogadott. Fülei közepes méretűek, lekerekített végekkel. Szőrzete rövid, sűrű és ruganyos tapintású. Számos színváltozatban elismert, kivéve azokat, amelyek más fajtáktól származnak: ilyen lehet például a csokoládé, a lila, vagy a colorpoint.

Az európai rövidszőrű jelleme

Mivel a fajtát természetes egerészekből fejlesztették ki, a legtöbb európai rövidszőrű erős és aktív, és általában barátságos is, legyen szó felnőttről, gyerekről vagy idősebb személyről. Jól kijön más macskákkal, és a kutyákat is jól tolerálja, ha megfelelően szocializáltuk. Az európai macska intelligens és játékos, a legtöbbjük kiválóan tartja távol a rágcsálókat a kerttől és a háztól egyaránt.

Az európia rövidszőrű számára ideális környezet

Jól viseli a változásokat és az élénk otthoni környezetet, így ideális lehet gyermekes családok számára is. Fontos ugyanakkor, hogy megfelelő mennyiségű mentális és fizikális stimulációt biztosítsunk ennek a mozgékony és eszes cicának; így garantálhatjuk csak számára a kiegyensúlyozott, boldog életet.

Az európai rövidszőrű ápolása

Az európai ápolása nem igényel különösebb energia- vagy időbefektetést. Rövid szőrét hetente egyszer érdemes átkefélni, fürdetni abban az esetben szükséges, ha azt valami indokolttá teszi.

Ahogy bármilyen macskánál, úgy nála is rendszeresen meg kell tisztítani a szemeket, a füleket, és a napi vagy minden másnapi fogmosást is javasolt rutinná formálni. Etessük kedvencünket minden esetben a pénztárcánkhoz mérten a lehető legjobb minőségű, legmagasabb fehérjetartalmú, állapotának és korának megfelelő eledellel. Továbbá gondoskodjunk arról is, hogy mindig legyen előtte friss víz, és naponta lapátoljuk ki az almát.

Az európia rövidszőrű gyakori egészségügyi problémái

Alapvetően egészséges fajta, ugyanakkor egy több mint 5000 hólyagköves esetet vizsgáló amerikai tanulmányban az európai rövidszőrű macskák körében volt a legmagasabb a betegség előfordulása. A 78 macskából 53 esetben diagnosztizálták ezt az állapotot.