Ha kijárós cicád van, erről tudnod kell: rá is veszélyes lehet az őszi kikerics

Ha benti cicánk van, akkor az őszi kikerics minden bizonnyal nem jelenthet problémát. Ám ha kedvencünk szabadon kijárhat, sőt, a kerten kívülre is barangolhat és a természethez közel lakunk, akkor érdemes tudni a veszélyeiről.

Halványlila, rózsaszín virágával könnyedén feldobja még a legegyhangúbb területeket is. Egyszerű, mégis különleges szépsége miatt sokan használják kertjük dekorálására, de a szabadban is szép számmal megtalálható. Az ártatlan kinézet viszont csalóka. Kevesen tudják, hogy az őszi kikerics egyike a hazánkban található legmérgezőbb növényeknek. Így akinek kijárós cicája van és olyan területen lakik, ahol fel-fel bukkan ez a szép, de veszélyes kis növény, az hasznos tudással gazdagodhat az őszi kikerics és a kikerics mérgezés tüneteinek megismerésével.

Az őszi kikerics minden része mérgező

Az őszi kikerics augusztustól októberig virágzik, ám nem csak ekkor jelenthet veszélyt kedvenceinkre, ugyanis minden része mérgező. A Kiskunsági Nemzeti Park honlapján azt írják, hogy „ősszel teljesen levéltelen, a levelei és a toktermése tavasszal jelennek meg”, tehát jelenleg a legnagyobb problémát a növény virága okozhatja, de azért érdemes tudni, hogy nem csak most lehet veszélyes. A legelő állatok jó esetben elkerülik a növényt és a macskák sem valószínű, hogy kedvet kapnak a rágcsálására, ám soha nem lehet tudni, hogy mit szeretnének megkóstolni. A kedves kis növénynek egyébként számos „beceneve” van, ezeket a Díványon is összegyűjtötték:

Hogy érzékeltessük, mennyire veszélyes növényről van szó, elég a népies elnevezéseinek legérdekesebbikét megidézni: kutyadöglesztő fű. A többi név is beszédes: vetővirág, őszike, zörgőgaz, pücsökkoma, csicsikoma.

Amit az őszikikerics-mérgezésről tudni kell

Az őszi kikerics latin neve Colchicum autumnale, és egy, a kikerics (Colchicum) nemzetségbe és a kikericsfélék családjába tartozó növény. Itthon a hegy- és dombvidékeken viszonylag gyakori vendég, hiszen jobban kedveli a nyirkosabb helyeket. Gyakran lehet találkozni vele a Duna–Tisza közén, például Őrjeg és Turjánvidék mocsárrétjein, láperdei tisztásain és láprétjein.

A veszélyt a növényben található kolchicin jelenti, ami ugyan legnagyobb koncentrációban a magjában található, minden részében jelen van, és problémát tud okozni, ha a szervezetbe jut. Emberi gyógyászatban egyébként használják a kolchicint, például a köszvény kezelésére, de az ilyen gyógyszerekben az előírásoknak megfelelően kontrollálva van a hatóanyag mennyisége.

A növény elfogyasztását követően órákon belül jelentkezhetnek a tünetek, amelyek a következők lehetnek:

• szomjúság;
• nyelési nehézségek;
• hasi fájdalom;
• hányás;
• hasmenés;
• gyengeség;
• sokkos állapot.

Ha észleljük a tüneteket és mérgezésre gyanakszunk, minél hamarabb vigyük el kedvencünket állatorvoshoz. Legrosszabb esetben akár halált is okozhat ez az aprócska virág, így ne késlekedjünk vele.