A turisták menthetnék meg az oroszlánokat a kihalástól?

Afrika oroszlánjainak helyzete siralmas. Az 1960-as évek óta legalább 70%-ukat elveszítettük, pedig néhány ezer évvel ezelőtt még Európa, Ázsia és Amerika nagy részén is éltek. Mostanra már csak körülbelül 20 000 maradt belőlük. Az élőhelyek elvesztése és az emberek terjeszkedése nagymértékben felelős ezért; például Kenyában és Tanzániában lelövik az oroszlánokat, ha azok rendszeresen háziállatokat ölnek. A trófeavadászokról nem is beszélve, akik még mindig lőnek oroszlánokat a vadonban olyan országokban, ahol ez megengedett. Ilyen például Tanzánia és Zimbabwe.

Azonban, hogy a történet teljes legyen, fontos, hogy kiemeljük, hogy ezekkel a nagyragadozókkal együtt élni nem könnyű. Afrika vidéki területein sok ember számára a haszonállatok fedezik az iskolai költségeket és a kórházi számlákat, valamint biztosítékot nyújtanak a balszerencse ellen. Ezek alapján talán nem olyan meglepő, hogy sok olyan oroszlán, amely emberek közelében él, végül keresztüllőve vagy megmérgezve végzi. De nem kell, hogy ez így legyen! Egy tanulmány, amelyben Grant Hopcraf, a Glasgow-i Egyetem tudományos munkatársa is részt vett, arra enged következtetni, hogy amikor az emberek közvetlenül hasznot húznak az oroszlánokból, sokkal elnézőbbé válnak velük szemben.

Az oroszlánokból sosem elég: a Serengeti-élmény

Egy olyan területre összpontosítottak a kutatás során, amely a kenyai Masai Mara Nemzeti Rezervátum környékén található egy védett zónában, amely a Serengeti ökoszisztéma északi részén terül el. Ezek a termékeny füves területek a maszájok otthonai, akik félnomád pásztorokként osztoznak rajtuk több mint egymillió gnúval és azok ragadozóival.

A maszájok mindig is lándzsát dobtak bármely kóbor oroszlánra, amely merészelt beavatkozni az állataik életébe. Mára pedig már sokkal több ember és haszonállat van, és sokkal kevesebb hely az oroszlánok számára. Azonban a Mara északi peremén élők közül sokan bölcsen felismerték, milyen prémiumokat hajlandóak fizetni a turisták a Serengeti-élményért.

Az oroszlánok segítenek évente több mint 350 000 látogatót a területre vonzani, amely önmagában 90 millió dollárt generál csak a belépődíjakból. A nemzeti rezervátumon túl sok család összeadta földtulajdonát közösségi természetvédelmi területekké, amelyek díj ellenében szintén fogadják a látogatókat. Ezek a területek az állatállomány, a víz és az egyedi élőhelyek kezelésével és védelmével vonzzák a vadon élő állatokat. A bevételeket pedig igazságosan osztják el a közösségen belül, hogy elkerüljék a viszályokat. Más családok nem éltek ezzel a lehetőséggel, és kizárólag a haszonállataikra támaszkodnak a megélhetésükért.

5 éven át 382 oroszlánt követtek nyomon

A Masai Mara Nemzeti Rezervátum északi részén 1500 négyzetkilométeres természetvédelmi terület, és más, magántulajdonban lévő legelőterületek alakultak ki. A rezervátumban – ahol senki sem él –, az oroszlánok szabadon kóborolhatnak. Ez tökéletes lehetőséget nyújtott egy háromirányú természetes kísérletre, hogy megvizsgálhassák a természetvédelmi területek hatását az oroszlánokra nézve. Sara Blackburn és Laurence Frank 5 évet töltöttek azzal, hogy 382 oroszlán életútját kövessék nyomon ezen a területen. Ez volt az első alkalom, hogy valaki az oroszlánok egyedi túlélési rátáit vizsgálta a természetvédelmi területekhez viszonyítva, nem csupán a populáció nagyságát számolta.

Az oroszlánok természetes élettartama a vadonban ritkán haladja meg a 13 évet. Amikor összehasonlították a nemzeti parkokon kívül élő oroszlánok túlélését, az eredményeik egyértelműen azt mutatták, hogy a túlélést nem az határozza meg, hány zsákmányállat áll rendelkezésre, vagy milyen a terület minősége – mindkettő elegendő ennek a populációnak a fenntartásához. Az oroszlánok területén lévő haszonállatok száma sem befolyásolja a túlélést.

Az egyetlen tényező, amely következetesen lerövidíti egy oroszlán életét – néha akár 40%-kal is csökkentve a túlélés esélyét –, az, hogy hány olyan háztartás van a területén, amely nem része egy közösségi természetvédelmi területnek. Azok a háztartások, amelyek egy természetvédelmi terület tagjai, nem befolyásolják negatívan az oroszlánok túlélési esélyeit. Ez arra utal, hogy amikor az emberek bevételhez jutnak az oroszlánokon keresztül az ökoturizmus révén, akkor toleránsabbak lesznek, és az oroszlánok túlélnek. Nagy eséllyel ugyanez igaz lehet más, a régióban csökkenő számú állatra is, mint például a zsiráfokra és az impalákra.

Küzdelem a területért

Cecil, az oroszlán, akit 2015-ben egy amerikai vadász lőtt le, felhívta a közvélemény figyelmét e figyelemre méltó ragadozók védelmére. Az esemény heves vitákat váltott ki a trófeavadászat szerepéről és az oroszlánok kerítésekkel történő védelmének lehetőségeiről. Néhány hónappal később pedig napvilágot láttak olyan felvételek egy izgatott oroszlánról, amely Nairobi utcáin sétál. Mindezen történések egyszerre világítanak rá a térért folytatott folyamatos küzdelemre.

Ebben az aggasztó helyzetben az elkészült kutatás azonban mégis megmutatja, hogyan végződhet ez a történet boldogan. A közösségi természetvédelmi területek életképes és működőképes alternatívát jelentenek a vadon élő állatok védelmére. Bár Kenyában és Tanzániában sok helyen léteznek ilyenek, továbbra is ösztönözni kell a kormányokat arra, hogy hasonló lehetőségeket alakítsanak ki a helyi közösségek számára. Első hallásra bizarrnak tűnhet az ötlet, mégis az ökoturizmus lehet a megoldás, melynek révén hasznot húzhatnak a lehető legkíméletesebb és legbiztonságosabb módon a helyiek a vadállatokból.