Ezért nem szívelik jobban a macskák a gazdáikkal segítőkész idegeneket

Sokakban még mindig él a régi sztereotípia, miszerint a macskák és a kutyák között van egy jelentős különbség. Mégpedig, hogy míg az ebek szeretetteljesek és hűségesek, addig a macskák távolságtartóak és közömbösek. A legtöbb macskatartó valószínűleg csípőből cáfolja meg ezt a megállapítást, ehhez kétség sem fér. Összességében pedig a macskákkal kapcsolatos kogníciós kutatások is azt sugallják, hogy kedvenceink érzelmi köteléket alakítanak ki velünk. Átélnek például szeparációs szorongást, és érzékenyebbek a gazdák hangjára, mint idegenekére. Mi több, ijesztő helyzetekben szintén a számukra fontos embernél keresnek menedéket.

Egy japán kutatók által végzett tanulmány azonban árnyaltabbá teszi a macskákkal való kapcsolatunk képét. Egy korábban kutyákon alkalmazott módszert átdolgozva a kutatók felfedezték, hogy a macskák – ellentétben a kutyákkal – nem kerülik azokat az idegeneket, akik nem segítenek a gazdájuknak.

A kísérlet: a macskák így kezelték az idegeneket a viselkedésük alapján

A kísérletben egy macska figyelte, amint gazdája megpróbál kinyitni egy dobozt, hogy hozzájusson valamihez, ami benne van. Két idegen ült a gazda két oldalán, majd a gazda az egyikhez fordult, hogy segítséget kérjen. A „segítő próbák” alatt a személy segített a gazdának kinyitni a dobozt. A „nem segítő próbák” során az idegen visszautasította a segítséget. A másik idegen mindig passzívan ült, nem tett semmit.

Ezután mindkét idegen jutalomfalatot kínált a macskának. A tudósok figyelték, melyikhez közeledik először a macska. Kíváncsiak voltak arra, hogy előnyben részesíti-e a segítő személyt a szemlélő helyett. Ez pozitivitási elfogultságot jelezne, ami azt mutatná, hogy a segítőkész interakció miatt a macska kedvesebben viszonyul az idegenhez. Ha elkerülte volna, hogy az ételt a nem segítőtől vegye el, az negativitási elfogultságot jelenthetne, vagyis, hogy a macska bizalmatlanul áll az idegenhez.

Amikor ezt a módszert kutyákon tesztelték, egyértelmű negativitási elfogultságot mutattak. A kutyák inkább nem fogadtak el ételt attól az idegentől, aki nem segített a gazdájuknak. Ezzel szemben a tanulmányban résztvevő macskák teljesen közömbösek voltak. Nem részesítették előnyben a segítőkész személyt, és nem kerülték el azokat, akik nem segítettek. Úgy tűnik, a macskák számára az étel az étel.

A macskák nem emberek

Csábító lenne ezek alapján azt a következtetést levonni, hogy a macskák önzőek, és egyáltalán nem érdekli őket, hogyan bánnak az embereikkel. Bár ez illeszkedhet a macskákról alkotott előítéleteinkhez, ez csak egy újabb példa az antropomorfizmushoz köthető elfogultságra. Vagyis, hogy olyan módon értelmezzük a macskák viselkedését, mintha ők is emberek lennének, ahelyett, hogy figyelembe vennénk állati mivoltukat, és ezáltal eltérő gondolkodásukat.

Ahhoz, hogy valóban megértsük a macskákat, ki kell lépnünk az emberközpontú gondolkodásmódból, és valóban macskaként kell tekintenünk rájuk. Ha így teszünk, valószínűbbnek tűnik, hogy a tanulmány macskái nem önzők voltak, hanem egyszerűen nem voltak képesek felismerni az emberek közötti szociális interakciókat. Valószínűleg egyszerűen nem voltak tudatában annak, hogy az egyes idegenek nem segítőkészek. Bár cirmos társaink is képesek bizonyos emberi szociális jeleket felismerni – például követik az emberi rámutatást, és érzékenyek az érzelmeinkre –, valószínűleg kevésbé vannak ráhangolódva társadalmi kapcsolatainkra, mint a kutyák.

Ebben rejlik az ok

A macskákat nemrégiben háziasították – vagy helyesebben fogalmazva háziasodtak. Ez a folyamat érzékelhetően sokkal kevésbé változtatta meg őket, mint a kutyákat. Míg a kutyák ősei szociális falkaállatok, addig a macskák ősei nagyrészt magányos vadászok voltak. A háziasítás valószínűleg fokozta a kutyák már meglévő szociális képességeit, de ez a hatás nem biztos, hogy ugyanígy jelentkezett a macskáknál, akik eleve kevésbé voltak szociálisan érzékenyek. Így tehát nem szabad gyorsan arra a következtetésre jutnunk, hogy a macskáink nem törődnek azzal, ha mások rosszul bánnak velünk. Valószínűbb, hogy egyszerűen nem képesek ezt felismerni ilyen árnyaltan.

A népszerűségük ellenére még mindig viszonylag keveset tudunk arról, hogyan gondolkodnak a macskák. A jövőbeli kutatások talán rámutatnak majd arra, hogy macskáink emberekkel kapcsolatos megértése egyelőre még korlátozottabb, mint azt jelenleg gondoljuk. Ám bármit is mutatnak majd a tanulmányok, azt mindenképpen kerülnünk kell, hogy az előítéletek vagy az antropomorfizmus vezessék kedvenceink viselkedésének értelmezését. Mielőtt közömbösnek vagy önzőnek ítélnénk meg macskabarátainkat, először próbáljuk meg az ő szemükön keresztül nézni a világot!