A macskatartás és a szkizofrénia összefüggése: egy új perspektíva

A Toxoplasma gondii nevű parazita továbbra is aggodalomra ad okot. De talán nem akkorára, mint ahogy azt eddig sugallták.

Egy új tanulmány, amely a Schizophrenia Bulletin című folyóiratban jelent meg, érdekes összefüggést talált a macskatartás és a szkizofréniaszerű rendellenességek, valamint a pszichotikus élmények kialakulásának kockázata között. A tanulmány különlegessége, hogy gondosan elemezte a több mint négy évtizedet átölelő publikációk adatait, különösen a 25 éves kor előtti macskatartás és a szkizofréniaszerű tünetek kapcsolatára összpontosítva. Az adatok azt mutatták, hogy a macskatartás megduplázta a szkizofréniaszerű rendellenességek kialakulásának valószínűségét. Ez azonban még nem minden!

A macskatartás hogyan hozható összefüggésbe szkizofréniaszerű tünetekkel?

A Toxoplasma gondii (T. gondii) nevű parazita gyakran előfordul házi macskákban. A T. gondii-fertőzés, más néven a toxoplazmózis pedig több neurológiai rendellenességgel, köztük a szkizofréniával is összefüggésbe hozható. A macskák, mint a T. gondii gazdái, petéket üríthetnek az ürülékükkel, amelyek szennyezhetik a talajt, a vizet vagy az élelmiszerforrásokat. Az emberek úgy fertőződhetnek meg, ha szennyezett anyagokat fogyasztanak. Ezek következtében pedig szöveti ciszták alakulhatnak ki náluk az agyban és más szervekben.

A tanulmány eredményei összhangban állnak a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a toxoplazmózis összefüggésbe hozható a szkizofrénia fokozott kockázatával. A parazita azon képessége, hogy fennmarad a központi idegrendszerben, és fiziológiai változásokat idéz elő, kérdéseket vet fel annak esetleges hatásáról az agyműködésre és a mentális egészségre.

Fontos azonban, hogy ezeket az eredményeket árnyaltan közelítsünk meg. Bár a tanulmány egy összefüggésre világít rá, nem állít fel közvetlen ok-okozati kapcsolatot. A szkizofrénia összetettsége (számos genetikai és környezeti tényező hatására alakul ki) azt jelenti, hogy a macskatartás valószínűleg csak egy a kockázati profilhoz hozzájáruló tényezők közül. Ennek ellenére a tanulmány valóban azt sugallja, hogy a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek fontolóra vehetik fertőzések, például a toxoplazmózis figyelembevételét, amikor egy súlyos mentális betegség kiváltó okait kutatják.

Hogyan minimalizálható a betegség kockázata?

A tanulmány hangsúlyozza a toxoplazmózissal kapcsolatos tájékoztatás fontosságát. Az olyan egyszerű óvintézkedések, mint például a megfelelő kézmosás, és az alom rendszeres, valamint megfelelő védőöltözetben való tisztítása mind csökkentik a betegség kockázatát. Ám a legfontosabb, hogy a macska ne járhasson vadászni, így pedig ne legyen lehetősége megfertőződni a parazitával.

Az új kutatás rendkívül hasznos lehet a társadalom egésze számára, ugyanis új utakat nyit a szkizofrénia és a kapcsolódó rendellenességek kialakulásához hozzájáruló tényezők megértéséhez. Mint ahogy Christopher M. Palmer – a Harvard Egyetem pszichiátere és kutatója, akinek szakterülete az anyagcsere és a mentális egészség kapcsolata – kifejti, hogy bár a macskatartást potenciális kockázati tényezőként azonosították a múltban több alkalommal is, fontos hogy megértsük, hogy ez csak egy lehet a mentális zavarok többtényezős kialakulásában. A toxoplazmózissal és annak megelőzésével kapcsolatos folyamatos kutatás és tájékoztatás kulcsfontosságú lesz ezen kapcsolat bonyolultságának feltárásában.