Manx-szindróma: ha csonka farkú macskát szeretnél, erről tudnod kell

A manx-szindróma olyan problémák összessége, amelyek farok nélküli macskákat érintenek. Már a legeslegelején nagyon fontos leszögezni, hogy kizárólag felelősségteljes tenyésztéssel lehet megelőzni, így mindenkinek fontos tudnia róla, aki farok nélküli fajta beszerzését tervezi.

A szindróma során megjelenő gondok a gerincoszlop és a gerincvelő alsó részének nem megfelelő fejlődéséből adódnak. A gerincvelő egy idegköteg, amely az agy üzeneteit továbbítja a test többi részéhez. A gerinc alsó részének vagy a gerincvelőnek a fejlődési rendellenességei nehézségeket okozhatnak a járásban, valamint a hólyag- és bélműködés szabályozásában. A gerincvelő egy csatornán halad át, amelyet a gerincoszlopot alkotó csigolyák védenek, a farok pedig a gerinc folytatása. Lássuk máris, hogy mik a manx-szindróma tünetei, mik az okai, és hogyan élhetnek a betegséggel született macskák.

A manx-szindróma tünetei

A farok fontos kiterjesztése a macska gerincének, amely segít az egyensúlyozásban és a kommunikációban. Azonban egy véletlenszerű genetikai mutáció miatt a gerinc és az idegek rendellenesen fejlődhetnek, ami farok nélküli vagy rövid farkú macskákat eredményezhet. Ezeknek a macskáknak gyakran hosszabb a hátsó lábuk mint az első, ami ugrándozó mozgást kölcsönöz nekik. Ma már tudatos tenyésztés révén alakítanak ki több farok nélküli macskafajtát is.

Köznyelvi kifejezéssel élve a manx-szindróma emésztési problémákat, széklet- és vizeletkontroll-vesztést és izomgyengeséget eredményezhet, de bénulást vagy nyitott gerincet is okozhat. A Man-szigeti macska (Manx) farok nélküli jellege egy M genetikai mutációnak köszönhető. Ez a mutáció különbözik például a japán csonkafarkú macskák rövid farkáért felelős Jb mutációtól, amelyről nem ismert, hogy egészségügyi problémákat okozna.

Az érintett macskáknál továbbá enyhe hátsóláb- és farremegés léphet fel. Gyengeséget mutathatnak a hátsó végtagjaikban, és súlyos esetekben akár hátsó végtagbénulás is kialakulhat náluk. Néha ezek a problémák súlyosak lehetnek. Az érintett manx kölykök akár még az anyaméhben, vagy közvetlenül a születés után elpusztulhatnak. Azonban ezek az elváltozások enyhébbek is lehetnek, amik így jobban kezelhetők.

A következő tünetek lehetnek árulkodóak:

• gyengeség a hátsó végtagokban;
• imbolygó járás;
• székrekedés;
• ürülékvisszatartási problémák;
• vizelettartási problémák;
• gyakori húgyúti fertőzések;
• érzékelés hiánya a hátsó lábakban, a végbélnyílás vagy az ivarszervek környékén;
• egyik, vagy mindkét hátsó láb bénulása;
• az állat képtelen magasabb helyekre felugrani.

A manx-szindróma okai

A manx-szindróma egy genetikai betegség, ami azt jelenti, hogy a macska a szüleitől örökli az állapotot. Ha a macskának nem volt korábbi faroksérülése, a csonka farkat vagy faroknélküliséget általában genetikai mutáció okozza. Bármilyen farok nélküli macskafajtát érinthet elviekben a sacrocaudal dysgenesis (a fentebb felsorolt tünetek gyűjtőneve), de sokkal gyakoribb a Man-szigeti macskáknál, mint más fajtáknál.

A Man-szigeti macskák többféle farokhosszal fordulhatnak elő, amelyeket a következő fő kategóriák szerint osztályoznak:

• Rumpy: farok nélküli.
• Rumpy riser: nagyon rövid farokcsonk, amely felfelé áll.
• Stumpy: rövidített farok.
• Longy: majdnem teljes hosszúságú farok.
• Full tailed: normál hosszúságú farok.

Ez a farokmutáció egy erősen domináns génhez kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy ha farok nélküli macskák szaporodnak, az utódok hordozni fogják a faroknélküliség génjét. Ha egy farok nélküli macskát egy normál farkú macskával pároztatnak, a kölykök lehetnek farok nélküliek, rövidített farkúak vagy hosszú farkúak.

Ha két farok nélküli macskát pároztatnak, nagyon súlyos gerincrövidülés alakulhat ki. Emellett gerincdeformitások is jelentkezhetnek, amelyek a manx-szindróma legsúlyosabb formáját eredményezhetik. Az ilyen macskák kölykei gyakran nem élik túl a szülést, vagy szükségessé válhat az eutanáziájuk. Ezen okok miatt a rumpykat, vagyis a farok nélküli példányokat nem szabad egymással pároztatni. Ebből is kitűnik tehát, hogy a probléma felelős tenyésztéssel kiküszöbölhető.

A manx-szindróma diagnosztizálása

A szindrómát általában fiatal korban – akkor, amikor a kölykök járni kezdenek – diagnosztizálják. Az állatorvos részletekbe menő kérdéseket tesz föl a macska felmenőinek egészségügyi állapotáról, majd fizikai vizsgálatot végez. Kiegészítő vizsgálat lehet például röntgen, neurológiai vizsgálat, vizeletvizsgálat.

A manx-szindróma kezelése

A manx-szindrómát nem lehet gyógyítani, de megfelelő gondoskodással kezelhetők a tünetek. Ha a macska nem tud önállóan vizelni, az állatorvos megtaníthat, hogyan segíts a macska hólyagját kiüríteni. Székletlágyítók is felírhatók a székrekedés kezelésére. Kiemelten fontos, hogy a farok nélküli macskát tartsuk tisztán. A manx-szindrómás macskáknál gyakori ugyanis, hogy a rövidült vagy hiányzó farok és az idegi érzékelés problémája miatt vizelet vagy ürülék ragad a hátsó felükre. Ha ez a bőrön marad, másodlagos bőr- és húgyúti fertőzéseket okozhat. Hasznos lehet a pelenka használata ezeknél a cicáknál, de ahogy a babáknál, náluk is nagyon figyelni kell a rendszeres cserére, hogy elkerüljük a pelenkakiütéseket.

Az ugrás nehézséget okozhat az érintett állatoknak, de akár lehetetlen is lehet számukra. Ügyelj arra, hogy bármi, amire a cicának szüksége lehet a kényelme és az egészsége szempontjából, az alacsonyan legyen elhelyezve, vagy rámpán megközelíthető legyen.

Néhány macska sajnos olyan súlyosan érintett a betegségben, hogy nem lehet számára megfelelő életminőséget biztosítani. Ezekben az esetekben humánus eutanáziát javasolhatnak az állatorvosok.