Borisz, a tigris 200 km-t gyalogolt, hogy egyesülhessen régi szerelmével, Szvetlánával

A természetvédők remélik, hogy Borisz és Szvetlána szerelmének története egy új, sikeres fejezet kezdetét jelentheti a tigrispopulációk újraépítésében.

Borisz, a szibériai tigris 200 kilométert tett meg, hogy újra találkozhasson szerelmével, Szvetlánával, miután egy rehabilitációs programból szabadon engedték őket. Eme két csíkos nagymacska története több szempontból is különleges. Szibéria legmélyén, ahol a szelek jéghidegek és metszők, az orvvadászok pedig a vadállatokat a kihalás szélére sodorják, egy valószerűtlen szerelem parázslott fel, hogy lángja reményt és hitet adjon a faj újraélesztésében.

Borisz és Szvetlána: 

A szibériai tigrisek szerelmi története

Borisz és Szvetlána, a két szerelmes amuri tigris hasonló körülmények közül érkezett. (A szibériai tigris a tigris legnagyobb alfaja. Amuri tigrisnek is nevezik őket, ugyanis már csak egy nagyon kis populációjuk él Szibéria távol-keleti területein, az Amur folyó vidékén és Usszuri-földön, valamint Északkelet-Kínában.) Mindkettőjüket fiatalon, árván találták a Szihote-Alin-hegységben, ahol a hatalmas macskák többsége él. 2014-ben, néhány hónapos korukban mentették meg őket, és ugyanabba a természetvédelmi programba kerültek, amelyben a tigriseket minimális emberi érintkezéssel nevelik. Miután elérték a 18 hónapos kort, szabadon engedték őket, több mint 160 kilométerre egymástól. A távolság célja az volt, hogy növeljék a faj elterjedési területét Oroszország távol-keleti csendes-óceáni partvidékének Pri-Amur régiójában.

Szabadon engedésük után több mint egy évvel Borisz közel 200 kilométert tett meg „szinte egyenes vonalban,” hogy újra találkozzon Szvetlánával – számolt be Anthony Ham a New York Times számára.

Hat hónappal később a szerelmespár egy almot köszönthetett.

Borisz és Szvetlána története amellett, hogy egy antropomorfizált, de mégis szívmelengető szerelmi történet, valódi sikersztorija is azon folyamatban lévő erőfeszítéseknek, amelyek célja a kihalás szélére sodródott, csekély létszámú tigrispopuláció újjáélesztése Oroszország és Kína határvidékén. A Journal of Wildlife Management folyóiratban novemberben közzétett tanulmány nyomon követte, hogyan boldogult hat árva amuri tigriskölyök – köztük Borisz és Szvetlána – egy rehabilitációs programban, amely minimalizálta az emberi érintkezést, így maximalizálva annak esélyét, hogy a tigrisek egy nap sikeresen visszatérhessenek a vadonba.

A rehabilitációs program reményei

Az ember-tigris konfliktus, az orvvadászat és az élőhelyek pusztítása mind nagyban felelősek a nagymacskák legnagyobbikának csökkenő populációjáért. Oroszországban a tigrisek száma mindössze körülbelül 485 és 750 közöttre tehető. A tanulmányt vezető Wildlife Conservation Society (WCS) közleménye szerint a tigrisek becslések szerint történelmi elterjedési területüknek csupán 8%-án fordulnak elő.

Az orvvadászat az amuri tigrisek halálozásának elsődleges forrása – írják a tanulmány szerzői. Amikor egy nőstény tigris szembeszáll, hogy megvédje magát és kölykeit az emberekkel szemben, kiszolgáltatottá válik az orvvadász fegyverének. Az árva kölykök nagyon gyakori eredményei az ilyen jellegű összetűzéseknek. Egy tavaly közzétett tanulmány becslése szerint a tigrisek hagyományos élőhelyének körülbelül 700 000 négyzetkilométerén nem élnek nagymacskák. Megfelelő körülmények között a tudósok szerint az árva tigrisek felnevelhetők lennének, majd újra benépesíthetnék ezeket a területeket.

Az említett rehabilitációs programban a kutatók szinte kizárólag vadon élő zsákmánnyal etetik a kölyköket. Néhány hónapon belül a fiatal tigriseknek már élő zsákmányra kell vadászniuk, amelyet a karámjaikban engednek szabadon. A tréning házi nyulakkal és fácánokkal kezdődik, majd fokozatosan halad a vaddisznók és szikaszarvasok felé. A vadászat elsajátítása kihívást jelentő, de nélkülözhetetlen küzdelem a fiatal tigrisek számára. „Olyan volt, mint amikor egy gyerek próbál megoldani egy kirakós játékot” – magyarázta Dale Miquelle, egy Oroszországban dolgozó amerikai tigriskutató Matthew Shaernek, a Smithsonian magazin újságírójának még 2015-ben, amikor a visszatelepítési program korai, kísérleti szakaszában járt.

Miquelle, aki most a tanulmány vezető szerzője és a WCS oroszországi igazgatója, megerősítette, hogy ezek a vadászati gyakorlatok beváltak, miután a kölyköket szabadon engedték a vadonba. „Alapvetően az adatok azt mutatták, hogy a fogságban nevelt és elengedett árva kölykök ugyanolyan alkalmasak voltak a vadászatra, mint a vadon élő tigrisek. Ugyanazokat a vadfajokat célozták meg, és csak nagyon ritkán öltek haszonállatokat” – mondta a WCS közleményében.

Borisz és Szvetlána: 

Borisz és Szvetlána példája kiemelten fontos lehet a továbbiakat illetően

Ami Boriszt és Szvetlánát illeti, az elszántságuk éppen az lehet, amire a fajuknak szüksége van a visszatéréshez.

„Ez a tanulmány egy izgalmas új fejleményt képvisel a természetvédők eszköztárának bővítésében, hogy így visszatelepíthessék a tigriseket Ázsia azon részeire, ahonnan eltűntek” – mondta Luke Hunter, a WCS nagymacskákkal foglalkozó programjának ügyvezető igazgatója a közleményben. „A csapat nagyon körültekintően készült fel a fiatal kölykök vadonbeli életére, különösen arra ügyelve, hogy ne szokjanak hozzá az emberekhez. Az alapos megközelítésük sikeres volt, és utat nyit további visszatelepítési kísérletek előtt – nemcsak a tigrisek, hanem más nagymacskák esetében is.”