Hogyan lesznek foltosak a macskák?

A tudósok a közelmúltban azonosítottak néhány gént, amelyek szerepet játszanak a macskák foltjainak kialakulásában. Azonban még mindig hiányzik egy darab a kirakósból.

Leopárdok, gepárdok, egyiptomi mauk – csak hogy néhány fajt (fajtát) említsünk, amelyek legendásak gyönyörű foltjaikról. Mások, mint a tigrisek, csíkosak; megint mások, például az oroszlánok, felnőttkorukra már nem mutatnak mintákat a bundájukon. Akkor hát pontosan hogyan alakulnak ki a macskák foltjai?

A macskák foltja jobban feladták a leckét, mint azt valaha sejtették

„Nem tudjuk, miért van az, hogy egyes macskák foltosak, míg mások csíkosak” – kezdte kissé lelombozóan dr. Greg Barsh, a Stanford Egyetem genetika- és gyermekgyógyászat emeritus professzora a Live Science-nek adott beszámolójában. Azonban, a reményt újra felélesztve, elmondta, hogy azonosítottak két olyan gént, amelyek befolyásolják a foltok – és a csíkok – méretét és alakját mind a házi macskákban, mind a vadmacskákban.

A 2012-ben a neves Science folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a normális Taqpep génnel rendelkező házi macskák csíkosak, míg azok a macskák, amelyek mindkét Taqpep génjükben mutációt hordoznak (egyiket az anyjuktól, másikat az apjuktól), foltos vagy örvényes bundát növesztenek. Ezek a Taqpep-mutációk adják a klasszikus cirmos macska mintázatát – világított rá Leslie Lyons, a Missouri Egyetem Állatorvosi Főiskolájának macskagenetikai szakértője.

A Taqpep-mutációk a foltokat is módosíthatják – legalábbis a gepárdoknál. A gepárdokat fekete foltok jellemzik sárgásbarna alapon. Ám az úgynevezett király gepárdok – amelyeknek mindkét Taqpep génjük mutálódott, ahogy azt a 2012-es tanulmány is kimutatta – nagy, foltos mintákat mutatnak, a gerincük mentén ezek a foltok pedig csíkokba rendeződnek.

Csíkos vagy foltos – esetleg egyik sem?

Bár a foltos házi macskák nyilvánvalóan nem csíkosak, úgy tűnik, hogy normális Taqpep génnel rendelkeznek – állítja Eduardo Eizirik, a brazil Porto Alegre-i Pontifícia Universidade Católica do Rio Grande do Sul genetikaprofesszora. Egy 2010-ben a Genetics folyóiratban megjelent tanulmány részeként egy foltos házi macskát pároztatott egy foltos cirmos macskával. Eizirik és kollégái arra a következtetésre jutottak a nászból megszületett kölykök alapján, hogy a foltos macskának normális Taqpep génnel kellett rendelkezniük, mivel utódaik közül néhány csíkos volt. A csapat azt is feltételezte, hogy a foltos macskában egy vagy több másik gén úgy módosítja a Taqpep által normálisan okozott csíkokat, hogy azok foltokká alakulnak. Még mindig nem világos azonban, melyek ezek a gének.

„Egy másik gén, amely úgy tűnik, hogy befolyásolja a foltok kialakulását, a Dkk4” – mondta Barsh. Az abesszin fajta képviselői egy vagy két mutált Dkk4 génnel rendelkeznek. A bundájuk első ránézésre egyszínű barnának tűnik, azonban egy másik megközelítés szerint bundájuk szőrszálai apró fekete foltokkal pettyezettek.

„A szerválok nagy foltokkal rendelkező vadmacskák, és két normális Dkk4 génnel rendelkeznek. Ezért ha egy abesszin macskát pároztatnánk egy szervállal, az utódok közül néhány örökölne egy normális és egy mutált Dkk4 gént. Ezek az utódok nagyobb és ritkább foltokkal rendelkeznének, mint az abesszin szülő apró pettyei. Ám kisebbek és sűrűbbek lennének, mint a szervál szülő foltjai. Ez egy nagyon világos példája annak, hogy a [Dkk4] gén hogyan befolyásolhatja az állat foltjainak számát és méretét” – magyarázza Barsh.

Közel, s mégis oly távol

Bár a Taqpep és a Dkk4 mutációi módosíthatják a foltokat és csíkokat, ezek a gének önmagukban nem határozzák meg, hogy a macskák foltosak vagy csíkosak legyenek. Egy normális Taqpep génnel rendelkező tigris csíkos, míg egy normális Taqpep génnel rendelkező gepárd foltos – állítja Barsh. Bár a Taqpep-mutációk a gepárd foltjait egyenetlenebbé tehetik, azok nem alakulnak csíkokká. Ahogy Eizirik munkája is megmutatta, a normális Taqpep génnel rendelkező házi macskák lehetnek csíkosak vagy foltosak is. „Biztosan van valami más, egy harmadik gén is, amely segít ezeknek a foltoknak a kialakulásában” – zárta Lyons.

Rendkívüli érdeklődéssel vetjük bele magunkat a hasonló kutatási anyagokba. Ugyan bár egy lépéssel közelebb kerültünk a rejtély megoldásához, továbbra sem tárult fel előttünk a teljes igazság. Ez pedig arra ösztönzi a tudósokat, hogy még többet kiderítsenek cirmos barátainkról. Aztán pedig ki tudja, mi derül még ki útközben!