Ilyen érdekes módszert használ a Toxoplasma gondii, hogy elkerülje a gyógyszerek hatásait

A Toxoplasma gondii nevű parazita szokatlan módszert alkalmaz a fehérjék előállítására a gyógyszeres kezelés elkerülése érdekében.

Egy új tanulmány merőben friss megvilágításba helyezi macskásként bevallottan egyik kedvenc témánkat, a Toxoplasma gondiit. Ez a parazita ugyanis, mint kiderült, egy nagyon érdekes módszert választott ahhoz, hogy nyugalmi állapotba léphessen, és így elkerülhesse a gyógyszerek hatásait.

A toxoplazmózist egyelőre nem lehet gyógyítani

Az Indiana Egyetem Orvostudományi Karának kutatói által készített tanulmány a Journal of Biological Chemistry szaklapban jelent meg különleges elismeréssel. Az anyag részletesen bemutatja, hogyan hozza létre a T. gondii azokat a fehérjéket, amelyek segítik a nyugalmi állapotba kerülést, ezzel elkerülve a gyógyszeres kezelések megsemmisítő hatásait.

A Toxoplasma gondii egysejtű parazitával az emberek közvetlenül vagy közvetetten a macskaürülék által fertőződhetnek meg. Teljesen mindegy, hogy alomtakarítás közben érintkezünk a szennyezett végtermékkel, vagy mosatlan zöldséget eszünk a kertből, amely beszennyeződött az ürülékkel, esélyünk van megfertőződni. Mi több, nem megfelelően hőkezelt húsok által is elkaphatjuk a toxoplazmózis nevű betegséget. A parazita a világ népességének akár egyharmadát is megfertőzte a becslések szerint. Miután enyhe lefolyású, influenzaszerű tünetekkel járó betegséget okoz, a szervezetben – akár az agyban is – cisztákban eltárolva nyugalmi állapotba kerül.

A gond az, hogy ezek a ciszták az immunrendszer legyengülésekor újraaktiválódhatnak, életveszélyes szervkárosodást okozva. Bár léteznek gyógyszerek, amelyekkel a toxoplazmózist remisszióba (amikor a betegség időlegesen nyugalmi, tünetmentes fázisba kerül) lehet hozni, nincs mód a fertőzés teljes megszüntetésére. A parazita cisztaképződésének jobb megértése azonban segíthet a tudósoknak a betegség gyógyításában.

A Toxoplasma ősi módszerekkel védi magát

Az egyetem orvostudományi karának professzorai, Bill Sullivan és Ronald C. Wek évekig tartó közös munkájukkal kimutatták, hogy a Toxoplasma a fehérjeszintézis megváltoztatásával alakít ki cisztákat. A fehérjék a sejtek sorsát irányítják, és az mRNS-ek kódolják őket. „Az mRNS-ek jelen lehetnek a sejtekben anélkül, hogy fehérjékké alakulnának. Megmutattuk, hogy a Toxoplasma a cisztává alakulás során megváltoztatja, mely mRNS-eket alakítja át fehérjévé” – magyarázta Sullivan.

A tanulmány vezető szerzője, Vishakha Dey, az egyetem orvostudományi karának posztdoktori kutatója megvizsgálta a BFD1 és BFD2 nevű gének úgynevezett vezető szekvenciáit is. Ezek mindegyike nélkülözhetetlen a Toxoplasma cisztaképződéséhez. „Az mRNS-ek nemcsak fehérjéket kódolnak, hanem egy vezető szekvenciával kezdődnek, amely információkat tartalmaz arról, mikor kell az mRNS-t fehérjévé alakítani.” A csapat továbbá kimutatta azt is, hogy a BFD1 fehérjévé alakulása csak akkor történik meg, ha a BFD2 specifikus helyekhez kötődik a BFD1 mRNS vezető szekvenciájában. Bár a laikusok számára az előbb leírtaknak vajmi kevés értelme lehet, nagyon fontos, hogy egy tipikusan vírusoknál megfigyelhető jelenségről van szó, ami szintén közelebb viszi a kutatókat a megoldáshoz.

Ami azonban meglepő, hogy egy olyan mikrobában találták meg, amelynek sejtes anatómiája hasonlít a sajátunkéhoz. Dr. Sullivan elmondta, hogy „ez arra utal, hogy milyen régi ez a fehérjetermelési rendszer a sejtes evolúcióban. Izgatottak vagyunk, mert az ebben részt vevő tényezők nem léteznek az emberi sejtekben, ami jó potenciális gyógyszercélponttá teszi őket.”

Az eredmények nem csak a toxoplazmózis gyógyításában lehetnek a segítségünkre

„Ez a tanulmány egy olyan mechanizmust ír le, amelynek segítségével a toxoplazmózist okozó parazita reagálhat a stresszre, és lehetővé teheti a túlélést. Ennek a mechanizmusnak a felfedezése alapot nyújt ezen fertőzések kezelésére. Sőt, egy hasonló mechanizmus a rákban is fontos, ami arra utal, hogy több emberi betegség terápiás célpontja lehet” – emelte ki George N. DeMartino, a Journal of Biological Chemistry szerkesztője és a Texasi Egyetem Southwestern Orvosi Központjának professzora.