Amuri leopárdmacska: akit még a tudósok is alig ismernek

Ez a különleges macskaféle olyannyira rejtőzködve él, hogy még a tudományos világban is keveset tudnak róla. 

Az amuri leopárdmacska (Prionailurus bengalensis euptailura) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd- vagy más néven bengáli törpemacska (Prionailurus bengalensis) faj egyik alfaja. Ismerik még szibériai leopárdmacskaként, illetve (amuri) erdei macskaként.

Nem elég látványos – szerencsére!

Az amuri leopárdmacska Kelet-Szibériában, Mongóliában, Mandzsúriában, valamint a Koreai-félszigeten őshonos. Szőrzete kevésbé markáns, mint bengáli rokonának, ami remek álcát biztosít számára, ugyanakkor a tömött bunda védi is a kemény telek idején. Emellett biztonságot is garantál számára a szőrmekereskedőkkel szemben, akiknek nem elég látványos ez a típusú szőrzet. A tenyésztők kíváncsiságát sem keltette fel, így a házi macskákkal való hibridizációtól is mentesül.

A bengáli törpemacska mindkét szempontból rosszabbul járt: szemet gyönyörködtető mintázata miatt előszeretettel vadásszák, és a házi macskákkal is keresztezik. Ebből a nászból született a bengáli macska nevű hibrid fajta.

Marmagassága  38–42 centiméter, testhossza nemtől függően 45–75 centiméter, amelyhez 20–30 centis farok tartozik. A magányos, inkább éjszakai tevékenységet folytató amuri leopárdmacska apró zsákmányállatokra, például rágcsálókra és madarakra vadászik. Fél az embertől, ennek ellenére előfordul, hogy sötétedés után közeledik elszigetelt tanyákhoz.

Kérdéses a jövője

Ez az alfaj még mindig rendkívül kevéssé ismert, a tudósok sem rendelkeznek elég adattal ahhoz, hogy meg lehessen határozni a természetvédelmi státuszát. Bár területét tekintve nem túlságosan elterjedt, jelenleg nem tekintik veszélyeztetettnek. Egyes elszigetelt populációk azonban, például Japánban, különösen nagy kockázatnak vannak kitéve. Ebből a szempontból hasonló a helyzet a bengáli törpemacskával, akit a Vörös listán szintén a „Nem fenyegetett” fajok közé sorolnak, ám életterületeinek folyamatos elvesztése kérdésessé teszi ezen macskafélék jövőjét.

Bélyegen is szerepelt

Az amuri leopárdmacska az Afrika nyugati észén található Benini Köztársaság egy 1996-os bélyegsorozatán is szerepel, egy leopárdmacska és egy ocelot (Leopardus pardalis) társaságában. Kambodzsában szintén készültek vadmacskás bélyegek ebben az évben; ezek az alsó sorban láthatók:

Egy mindent megváltoztató felfedezés a házi macska és a leopárdmacska múltjáról

Miként korábban beszámoltunk róla, a Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézetének régészei a kelet-kínai Anhui tartomány Hualongdong barlangjában megtalálták az eddig hiányzó láncszemet a leopárdmacska, a pusztai vagy Pallas macska, valamint a házi macska közös eredetét illetően. Egészen pontosan ez a mindössze tenyérnyi, Prionailurus kurteni (P. kurteni) névre keresztelt fosszília lehet az egyik képviselője a mára kihalt leopárdmacskafajnak, a közös ősnek. Az aprócska ősi macska a leopárdmacskák potenciálisan nagy változatosságára utal a történelem előtti időkben.

További vizsgálódások alapjául szolgál, hogy a lelőhelyen több tucat emberi csontot is találtak. Az egyelőre nem tisztázott, hogy a korabeli leopárdmacska az ősember táplálékául szolgált-e (bár a fosszílián nincsenek erre utaló jelek, például fognyomok), vagy az emberi maradék vonzotta oda a macskaféléket. Ennek egyértelműsítése fényt deríthet a hajdanvolt emberek szokásainak és életmódjának eddig nem ismert részleteire.