Amuri leopárdmacska: akit még a tudósok is alig ismernek
2025. január 15 - Képek: Getty Images Hungary
2025. január 15 - Képek: Getty Images Hungary
Ez a különleges macskaféle olyannyira rejtőzködve él, hogy még a tudományos világban is keveset tudnak róla.
Az amuri leopárdmacska (Prionailurus bengalensis euptailura) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd- vagy más néven bengáli törpemacska (Prionailurus bengalensis) faj egyik alfaja. Ismerik még szibériai leopárdmacskaként, illetve (amuri) erdei macskaként.
Az amuri leopárdmacska Kelet-Szibériában, Mongóliában, Mandzsúriában, valamint a Koreai-félszigeten őshonos. Szőrzete kevésbé markáns, mint bengáli rokonának, ami remek álcát biztosít számára, ugyanakkor a tömött bunda védi is a kemény telek idején. Emellett biztonságot is garantál számára a szőrmekereskedőkkel szemben, akiknek nem elég látványos ez a típusú szőrzet. A tenyésztők kíváncsiságát sem keltette fel, így a házi macskákkal való hibridizációtól is mentesül.
A bengáli törpemacska mindkét szempontból rosszabbul járt: szemet gyönyörködtető mintázata miatt előszeretettel vadásszák, és a házi macskákkal is keresztezik. Ebből a nászból született a bengáli macska nevű hibrid fajta.
Marmagassága 38–42 centiméter, testhossza nemtől függően 45–75 centiméter, amelyhez 20–30 centis farok tartozik. A magányos, inkább éjszakai tevékenységet folytató amuri leopárdmacska apró zsákmányállatokra, például rágcsálókra és madarakra vadászik. Fél az embertől, ennek ellenére előfordul, hogy sötétedés után közeledik elszigetelt tanyákhoz.
Ez az alfaj még mindig rendkívül kevéssé ismert, a tudósok sem rendelkeznek elég adattal ahhoz, hogy meg lehessen határozni a természetvédelmi státuszát. Bár területét tekintve nem túlságosan elterjedt, jelenleg nem tekintik veszélyeztetettnek. Egyes elszigetelt populációk azonban, például Japánban, különösen nagy kockázatnak vannak kitéve. Ebből a szempontból hasonló a helyzet a bengáli törpemacskával, akit a Vörös listán szintén a „Nem fenyegetett” fajok közé sorolnak, ám életterületeinek folyamatos elvesztése kérdésessé teszi ezen macskafélék jövőjét.
Az amuri leopárdmacska az Afrika nyugati észén található Benini Köztársaság egy 1996-os bélyegsorozatán is szerepel, egy leopárdmacska és egy ocelot (Leopardus pardalis) társaságában. Kambodzsában szintén készültek vadmacskás bélyegek ebben az évben; ezek az alsó sorban láthatók:
Miként korábban beszámoltunk róla, a Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézetének régészei a kelet-kínai Anhui tartomány Hualongdong barlangjában megtalálták az eddig hiányzó láncszemet a leopárdmacska, a pusztai vagy Pallas macska, valamint a házi macska közös eredetét illetően. Egészen pontosan ez a mindössze tenyérnyi, Prionailurus kurteni (P. kurteni) névre keresztelt fosszília lehet az egyik képviselője a mára kihalt leopárdmacskafajnak, a közös ősnek. Az aprócska ősi macska a leopárdmacskák potenciálisan nagy változatosságára utal a történelem előtti időkben.
További vizsgálódások alapjául szolgál, hogy a lelőhelyen több tucat emberi csontot is találtak. Az egyelőre nem tisztázott, hogy a korabeli leopárdmacska az ősember táplálékául szolgált-e (bár a fosszílián nincsenek erre utaló jelek, például fognyomok), vagy az emberi maradék vonzotta oda a macskaféléket. Ennek egyértelműsítése fényt deríthet a hajdanvolt emberek szokásainak és életmódjának eddig nem ismert részleteire.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek