5 érdekesség a peterbald macskákról

A peterbald egy viszonylag új, különleges kinézetű fajta, ami gyakran háttérbe szorul az ismertebb kopasz fajták mögött.

Jelenleg 6 kopasz macskafajtát különböztetünk meg, ezek a szfinx, a doni szfinx, az elf, az ukrán levkoy (amit hivatalosan egyik nagyobb szervezet sem ismer el), a lykoi, és mai cikkünk főszereplője, a peterbald. Az első négy elismert peterbald cica egy doni szfinx és egy keleti rövidszőrű szerelemgyerekeként 1994 végén látott napvilágot, a kiscicák pedig a Mandarin iz Murino, Muscat iz Murino, Nezhenka iz Murino és Nocturne iz Murino nevet kapták. Ez a négy bajszos alkotta a „pétervári szfinx” alapját, aminek tenyésztése, ahogyan az a fajta nevéből is valószínűsíthető, Szentpéterváron, Oroszországban kezdődött el. Történetét nem övezi semmilyen misztérium, ám ennek ellenére is egy különleges és felettébb érdekes fajta. Az alábbiakban 5 érdekesség segítségével alátámasztjuk ezen állításunkat.

1.) Egy kísérlet eredménye

Számtalan oka lehet egy macskafajta létrejöttének. Egyesek természetes úton alakulnak ki, és az emberek a tenyésztés során arra törekednek, hogy megőrizzék jellegzetességeiket. Vannak fajták, amelyek kettő, vagy akár több fajta jellegzetességeit, főként pozitív tulajdonságait hivatottak egyesíteni. Illetve vannak olyan fajták, amelyek vagy egy véletlen nász következtében születnek, vagy egyfajta kísérletként, „mi lenne, ha” címszó alatt jönnek létre. A peterbald állítólag az utóbbi kategóriába tartozik. Egy orosz macskatenyésztő, Olga S. Mironova egy doni szfinxet, Afinguen Mytht és egy keleti rövidszőrűt, Radma Vöm Jagerhofot pároztatott, és az első két alomból született meg a fent említett négy cica. Úgy tűnik, hogy elnyerték a tenyésztő tetszését, hiszen ma már egy több szervezet által is elismert fajtáról beszélhetünk.

2.) A peterbald nem csak kopasz lehet

Bár a kopasz macskák táborát erősíti, a valóságban (az adott macskaregisztrációs szervezettől függően) 3- vagy akár 5-féle szőrtípusa is megengedett. Fajtaleírásunkban a FIFé standardja alapján írtuk össze a három jellemző szőrzettípust, ám a TICA ötöt különböztet meg. Ezek az alábbiak:

• kopasz;
• chamois (düftin, avagy puha bársonyos): ez a fajtaleírásokban gyakran emlegetett, barack tapintására emlékeztető, pihés szőrzet;
• flock: az ilyen szőrrel megáldott cicák bundája is bársonyos, ám hosszabb és jóval sűrűbb lehet. A flock szőr puha és fedőszőr nélküli;
• brush: ez a megnevezés drótos, hullámos szőrzetet takar, amin keresztül még mindig látszódhat a macska bőre. A TICA fogalmai szerint a brush szőrzettel rendelkező cicák szőre legalább 5 mm, vagy hosszabb;
• straight (egyenes): az ilyen szőrzettípusba kategorizált cicák szőre a keleti rövidszőrű macska szőrzetére emlékeztető, rövid, testhez simuló és puha tapintású. Az ilyen bundával megáldott cicák nem alkalmasak kiállítási macskának, ám a tenyésztésbe még mindig bevonhatók.

3.) Sajnos nem hipoallergén

Ezt gyakran emlegetjük érdekességeink között, ám nem véletlen, hogy mindig szóba kerül. Gyakori az az elképzelés, hogy a kopasz cicák automatikusan hipoallergének, hiszen nincs bundájuk, amit a lakás minden pontjában elhagynának, és így az elkallódott szőrszálak nem tudják bántani a gyanútlan gazdi orrát. Ám sajnos a macskaallergia nem ennyire egyszerű. Hiszen nem a macska szőrére vagyunk allergiásak, hanem a bőrén és a nyálában lévő Fel d 1 nevű fehérjére. Így tehát lehet, hogy valamennyivel allergiabarátabb egy szőrtelen cica, hiszen a nyála nem tapad meg a szőrszálakon, de teljesen hipoallergénnek sajnos semmiféleképpen nem lehet nevezni.

4.) Többet eszik, mint egy átlagos macska

A peterbald macskák – és általában a kopasz cicák – többet esznek, mint szőrös társaik. Ezt gyors anyagcseréjük és magasabb energiaszükségletük eredményezi, ami miatt az átlagosnál több kalóriát kell bevinniük. Ennek ellenére fontos, hogy nem szabad őket sem túletetni, hiszen a túlsúly nem kíméli a szőrtelen cicákat sem.

5.) Egyike a legdrágább macskafajtáknak

Minden cica a maga módján értékes, ám a fajtatiszta cicák pénzügyi szempontból is igazi „drágaságok”. Viszont ha már elhatároztuk magunkban, hogy egy fajtatiszta macska mellé tesszük le a voksunkat, akkor mindenképpen érdemes körültekintően kiválasztani, honnan szerezzük be a szőrös, vagy ebben az esetben gyakran kopasz társunkat. Egy figyelemmel és törődéssel tenyésztett cicáért általában jelentős summát kérhetnek el, ennek összege pedig fajtánként változó lehet. Egy peterbald ára a tengerentúlon általában 2000 dollár körül mozog, ami megközelítőleg 800 ezer forintot jelent, ám ez az összeg akár az 5000 dollárt is elérheti, ami viszont már 1,7 millió forint. Bár ez még mindig nem olyan „csillagászati ár”, mint amennyiért a múlt héten bemutatott khao manee cicák kelnek el, még mindig jelentős összegnek számít.