Ilyen hatással van a macskára, ha a testvéreivel nő fel

Az alomtársak között az első hetekben rendkívül szoros kötelék alakul ki; egymás nagyon fontos tanítómesterei és társai lesznek, ami felnőtt életükre is komoly hatással van.

A macskatestvérek közötti kapcsolat gyakran rejtélyesnek tűnhet az emberek számára. Hogy feloldjuk ezt a talányt, részletesen fogunk írni a következőkben a testvérek szerepéről a macskák életében, és arról, miként hat ez a kapcsolat a viselkedésre.

Egy macska fejlődésében a testvérek szinte ugyanolyan fontosak, mint az anya

Egy kiscica egészséges mentális, fizikai és érzelmi fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az anyjával való kapcsolata, de az alomtársak szerepe is legalább ennyire jelentős. Bár sokáig úgy vélték, hogy a kiscicákat már általában 5–7 hetes korban el lehet választani az anyjuktól és az alomtársaiktól, általánosan ajánlott, hogy legalább 12 hetes korukig együtt maradjanak. Az első 7 hét kulcsfontosságú szocializációs időszak, amely során a kiscicák elkezdenek kapcsolatba lépni egymással, és egymás ápolásával foglalkozni. A 7. és 14. hét közötti időszak a legaktívabb játékidőszak, amikor a fizikai koordináció és a szociális készségek kialakulnak, beleértve a hierarchikus rangsor meghatározását is.

A kiscicák figyelik az anyjukat és a testvéreiket, miközben elkezdenek játszani a környezetükben lévő tárgyakkal és állatokkal. Ezek közé az interakciók közé tartozik az üldözés, a ráugrás, a lesből támadás, ugrálás, az összebújás, a birkózás és egymás tisztogatása. Az olyan mozdulatok, mint a tárgyak megkaparintása, eldobása, mancsolása és tartása, szintén az alomtársaktól tanulhatók meg. Ez az időszak alapvető fontosságú a cicák fejlődése szempontjából, hiszen ekkor sajátítják el a macskalét szabályait.

A kiscicák agyi fejlődése összefügg a rendszeres napi érintkezéssel az első 7 hétben. Azok a cicák, akikkel rendszeresen foglalkoznak és játszanak velük, általában kíváncsibbak, játékosabbak, és nagyobb eséllyel fejlődik ki náluk nagyobb agytérfogat. Az alomban aktívabb kiscicák segíthetnek félénkebb testvéreiknek abban, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat, miközben együtt fedezik fel a világot.

Ha a kiscicákat túl korán választják el az anyjuktól és alomtársaiktól, gyakran nem fejlesztik ki megfelelő szociális készségeiket. Például a közös játék során megtanulják, hogy milyen erősen szabad harapni anélkül, hogy fájdalmat okoznának. Az idő előtt elválasztott kiscicák nagyobb valószínűséggel válhatnak szorongóvá, agresszívvé, vagy alakulnak ki náluk más viselkedési problémák, valamint csökkent tanulási képesség a későbbi életük során.

Több alomtárs befogadásának előnye

Amikor egy kiscica megérkezik az új otthonába, az idegen környezet ijesztő lehet számára, különösen, ha egyedül van. Ezért lehet rendkívül előnyös, ha két vagy több testvér együtt gazdásodik, mivel meglévő kötelékük segít nekik nagyobb biztonságban érezni magukat.

Még ilyen körülmények között is ajánlott, hogy ha lehetőséged van rá, akkor a kiscicákat egy hosszú hétvége vagy néhány szabadnap előtt hozd haza, amikor nem kell azonnal dolgoznod menni. Így több időt tudsz velük tölteni, segítve őket az új otthonukhoz való alkalmazkodásban és a veled való kapcsolat kialakításában.

Azonban több kiscica befogadása előtt még nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy sorra vegyél minden tényezőt: az anyagi helyzetedet, a szabadidőd mennyiségét, a hely mennyiségét, a már meglévő kedvenceid számát és habitusát, vagy a jövőbeli terveidet (költözés, gyerekvállalás stb.)

Az alomtársszindróma

Ugyanakkor lehet esetleges hátránya is annak, ha a testvérek együtt nőnek fel. Az alomtársszindróma egy olyan szociális jelenség, amely bizonyos esetekben érintheti ugyanazon alomból származó testvéreket. Két testvér között rendkívül szoros kötelék alakulhat ki, amely kizárhat más állatokat, vagy akár az embereket is a társaságukból. Azonban ezt az állapotot sokan vitatják, és egyesek szerint inkább kutyákra jellemző, mivel ők a macskákkal ellentétben alapvetően falkaállatok.

Bár egyes macskák barátságosabbak, és szívesebben töltik idejüket más macskákkal vagy emberekkel, mások inkább egyedül uralják a háztartást, és megelégszenek azzal, hogy közelükben van a gazda, és biztonságban vannak. Minden macska egyéniség a saját szükségleteivel és preferenciáival, így alapvetően nagyon fontos, hogy a személyiség alakulásánál ezt is tekintetbe vegyük.

Így viselkednek egymással az alomtársak felnőttkorban

A kiscicák, akiket életük korai heteiben választanak el egymástól, hajlamosak elfelejteni egymást, ugyanis leginkább szag alapján azonosítják be a másikat. Két alomtárs, akik hosszú időre különváltak, teljesen eltérő illatokat fejlesztenek ki, így ha újra találkoznak, úgy viselkedhetnek, mintha soha nem is ismerték volna egymást. Ha azonban ismét együtt élnek, kapcsolatuk ugyanúgy elmélyülhet. Ám előfordulhat, hogy csak megtűrik majd egymást, vagy akár az is számításba jöhet, hogy nem jönnek ki egymással.

A kiscicák, akik együtt nőnek fel, megőrizhetik barátságukat. De itt is megeshet, hogy az ivarosodás (figyelemért való versengés, területi konfliktus stb.) során eltávolodnak egymástól, és később sem mélyül vissza a kapcsolat. A legtöbb esetben az alomtársak azonban szoros köteléket alakítanak ki kölyökkorukban, amit később is megtartanak. Azonban megjósolni ennek a dinamikának a kimenetelét lehetetlen. Ahogy az embereknél, úgy a cicáknál is az idők során alakulnak, formálódnak, változhatnak a kapcsolatok.

Így segíthetsz az alomtársaknak megtartani a jó kapcsolatot

Minden macska megérdemel egy békés és biztonságos otthont. Ha cicáid boldognak és biztonságban érzik magukat, kisebb eséllyel fogják fenyegetve érezni magukat a területük megsértése vagy konfliktusok miatt. Fontos, hogy gazdagítsd a környezetet macskafákkal, játékokkal, és tölts velük egyenként is időt, ne hanyagold el egyikőjüket sem. Arra pedig különösen figyelj, hogy az összes cicának legyen külön vizes- és etetőtányérja, saját fekhelye és alomtálcája.

Bár testvérek, nem biztos, hogy olyan hasonló a genetikájuk

Bár hihetetlennek tűnhet, a macskatestvérek általában jelentősen különböznek egymástól genetikailag. Ha a párzás nem ellenőrzött környezetben történt, akkor az almon belüli kiscicák akár különböző apáktól is származhatnak. Ezt hívják szuperfekundációnak. Még ha a testvérek ugyanazoktól a szülőktől származnak is, véletlenszerű genetikai kombinációkat örökölnek. Ez azt jelenti, hogy bár bizonyos genetikai jellemzőket megosztanak egymással, minden alomtárs genetikailag egyedi lesz – kivéve az egypetéjű ikreket.

Az egypetéjű ikrek a macskáknál is olyan példányok, akik egyetlen megtermékenyített petesejtből fejlődtek ki. Ez akkor fordul elő, amikor egy megtermékenyített petesejt a fejlődés korai szakaszában kettéválik, és két különálló sejtvonal alakul ki, amelyek végül két különálló élőlénnyé fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy az egypetéjű macskaikrek teljesen azonos genetikai információt hordoznak. Azonban, ellentétben az emberi ikrekkel, macskáknál nehéz felismerni az egypetéjű ikreket, mivel a színmintázatért felelős gének eltérően fejeződhetnek ki; még akkor is, ha a genetikai információ azonos. (Csak DNS-teszttel lehet meghatározni az egypetéjűséget.)