4 érdekesség a kuríliai csonkafarkú macskáról

A kuríliai csonkafarkú macska leginkább pomponhoz hasonló farkáról ismert. Ám ezenkívül még számos érdekesség kapcsolódik a fajtához.

A kuríliai csonkafarkú, vagy ahogyan néha szólítják, a kuril-szigeteki csonkafarkú egy viszonylag újonnan felfedezett, eredetileg emberi segítség nélkül kialakult macskafajta. A Kuril-szigetekről származik, ami egy 56 vulkanikus szigetből álló szigetcsoport. Japán és Oroszország között húzódik, ám közigazgatási szempontból jelenleg Oroszországhoz tartozik. A kuríliai csonkafarkút az utóbbi országban kezdték el tenyészteni, és a mai napig kifejezetten népszerű az ott élők köreiben. Európában már jóval ritkább, Amerikában pedig csupán 100 körül van a számuk. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány érdekességet, amelyek mentén megismerheted a fajtát.

1.) Feltehetően közel 200 éves fajta – mégis csupán a 20. században figyeltek fel rá

Senki nem tudja pontosan, hogy mióta élnek a szigeten a kuríliai csonkafarkú macskák, ám legtöbben úgy gondolják, hogy valamikor a 18. században alakulhatott ki a fajta. Azóta elterjedtek a cicák a szigeteken, sokáig pedig a szigetcsoporton kívül élők nem is tudtak a létezésükről. Ez egészen a 20. század közepéig tartott, amikor orosz katonák és tudósok felfigyeltek ezekre a különleges kinézetű macskákra, és magukkal vittek néhány példányt. Nagy sikere volt ezeknek a barátságos vadászoknak, Lilia Ivanova és Tatyána Bocsarova pedig elkezdték tenyészteni az újonnan felfedezett fajtát.

Egy másik forrás jóval későbbre teszi a kuríliai csonkafarkúak megérkezését Oroszország kontinentális részére. E szerint a cicák az 1980-as években lettek exportálva az Iturup és a Kunashir szigetekről, utóbbi a Kuril-szigetcsoport legdélebbre elhelyezkedő szigete. A tenyésztés is csak később kezdődött, a cicákat pedig először japán csonkafarkúaknak gondolták, ám ez a vélekedés hamar megdőlt. A forrás kiemeli Olga Mironova nevét, akinek a kuríliai csonkafarkú macskák első fajtastandardját köszönhetjük, amit 1991-ben írt le.

2.) Szibériai és japán rokonai lehetnek

Ahogyan már fentebb is említettük, sokan úgy gondolják, hogy a kuríliai csonkafarkú macska valamikor a 18. században alakult ki, amikor japán és orosz hajósokkal macskák is érkeztek a Kuril-szigetekre. Feltételezik, hogy a japán hajósokkal főként japán csonkafarkú cicák érkeztek, az orosz hajósokkal pedig szibériai macskák. Sok bajszos ott maradt, és az ottani, vad élethez alkalmazkodott. A két fajta egyedei idővel egymásra találtak, és így keveredtek, létrehozva egy egészen különleges fajtát, rövid vagy félhosszú szőrrel, jobbára a szibériai macskákhoz hasonló arccal és csonka farokkal.

3.) Mindegyik kuríliai csonkafarkú macska farka egyedi

A kuríliai csonkafarkú farka legalább kettő, de maximum 10 csigolya hosszúságú, és leginkább pomponhoz vagy ecsethez hasonlít. Lehet merev (rigid) vagy rugalmas (felxible), vagy éppen a kettő keveréke. A standard szerint a kuríliai csonkafarkú macskák farkában bármilyen irányban lehet görbület (curve) vagy „horpadás” (kink), és formájuk szerint lehet csonk vagy gumó (snag), spirál (spiral) vagy seprű (whisk).

4.) A mai napig lehet velük találkozni a „vadonban”

Annak ellenére, hogy elsősorban tenyésztőktől lehet beszerezni ezt a különleges fajtát, származási helyén, tehát a Kuril-szigeteken, illetve Kamcsatkán még a mai napig lehet találkozni szabadon élő csonka farkú cicákkal. És bár lehet, hogy közülük nem mindegyik felel meg a szigorúan felállított fajtastandardnak, mégis  a kuríliai csonkafarkú cicák közeli rokonai. Sőt, sokáig ezekkel a vadon élő cicákkal színesítették a tenyésztett egyedek vérvonalát, hogy elkerüljék a beltenyésztést, és az azzal járó kellemetlen egészségügyi problémákat.