Hogyan történik az altatás macskák esetében és milyen kockázatokkal jár? Dr. Balatonyi Lilla állatorvost kérdeztük

A legtöbb gazdi retteg az altatásos műtétektől, hiszen úgy vélik, hogy komoly kockázata van annak, hogy az állatuk valamilyen okból kifolyólag nem ébred fel. Az alábbiakban utánajártunk annak, hogy mégis miként folyik az altatás, milyen kockázati tényezői vannak, és mikor nem érdemes bevállalni. A kérdéseinkre dr. Balatonyi Lilla állatorvos válaszolt.

– Jelenleg milyen altatási módszereket alkalmaznak az állatorvosok?

B.L: Állatorvosi rendelőkben alkalmazott módszerek az általános anesztézia eléréséhez jelenleg a következők:

– teljes intravénás anesztézia (TIVA): ilyenkor az altatáshoz szükséges szereket kizárólag vénás úton juttatjuk a beteg szervezetébe, nem használunk inhalációs készítményeket (amelyeket a betegnek be kell lélegeznie).

És/vagy:  – kombinált anesztézia: az altatás bevezetése intravénásan (vénába adott szerekkel) történik, majd inhalációs szerekkel (amelyeket a páciensnek be kell lélegeznie) folytatódik az altatás fenntartása. Kizárólag inhalációs anesztézia alkalmazása állatorvosi vonalon nem igazán fordul elő, mivel a páciens együttműködésére van szükség hozzá (például annak ellenére, hogy az inhalációs szer irritálja a légutakat, mélyeket kell lélegezni belőle. Ezt egy kutyának vagy macskának nem lehet elmagyarázni!)

– Mennyire kockázatos egy altatásos műtét?

B.L: Ezt a kérdést nem lehet egy általános válasszal, számadattal lezárni. Mint minden orvosi beavatkozásnak, az altatásnak is van kockázata, de ezt mindig az adott páciens kapcsán, személyre szabottan kell mérlegelni. Ahogy azt is, hogy nagyobb kockázattal jár-e, ha a tervezett beavatkozást az altatástól való félelem miatt nem végeztetjük el. Egy egészséges, fiatal, altatást megelőző orvosi vizsgálatokon átesett kutya vagy macska fogkőeltávolítása esetén természetesen sokkal kisebb rizikóról kell beszélnünk a gazdikkal, mint egy idős, cukor-és májbeteg állat lépeltávolítása kapcsán.

– Mi lehet kockázati tényező?

B.L: Az anesztéziára váró betegeket úgynevezett ASA kategóriákba soroljuk az altatásuk kockázata alapján. Ezek a csoportok a következőek:

• ASA 1: minimális rizikó, a páciens egészséges, nincs ismert háttérbetegsége.
• ASA 2: valamennyivel magasabb rizikó, enyhe szisztémás megbetegedés, túlsúlyos, idős (10-12 év feletti), illetve nagyon fiatal (újszülött, fiatal kölyök) páciensek esetén.
• ASA 3: közepes mértékű rizikó, súlyosabb szisztémás megbetegedéssel. Ide tartoznak a vérszegény, mérsékelten kiszáradt, lázas páciensek, illetve a kevésbé súlyos szívbetegek.
• ASA 4: magas rizikó, súlyos, életet veszélyeztető szisztémás megbetegedéssel. Súlyosan kiszáradt, sokkos, toxémiás páciensek, illetve tüdőbetegek, nem kompenzált szívbetegek, vagy bármilyen, nem karbantartott, súlyos betegséggel küzdő állatok.
• ASA 5: extrém rizikó, azok a betegek, akik a beavatkozás nélkül valószínűleg életüket vesztik, de a szervezetük annyira legyengült, hogy már pusztán az altatásba is belehalhatnak. (Például előrehaladott vesebetegség, szívbetegség, súlyos sokk, súlyos trauma, tüdőembólia, végstádiumú daganatos beteg, stb.)

Ezeken a példákon felül hozzátenném a fokozott rizikóhoz azt is, ha nem történik orvosi vizsgálat a beavatkozást megelőzően (fizikális vizsgálat, vérvizsgálat – pl. vérzéssel járó beavatkozás előtt megfelelő véralvadás ellenőrzése, EKG). Fontos hangsúlyozni, hogy a magasabb ASA kategóriájú pácienseknél sem kizárt az altatás elvégzése. Az ilyen betegek azonban különleges odafigyelést és orvosi műszerezettséget igényelnek.

– Gyakran fordul elő, hogy altatásból nem ébred fel az állat?

B.L: Szerencsére ez egyáltalán nem gyakori, főleg akkor, ha a beavatkozás előtt minden szükséges vizsgálat lezajlott, az altatás közben és után a beteg folyamatosan monitorozva volt. Ennél a kérdésnél újra előjönnek a különböző rizikójú kategóriák: egy autóbalesetben súlyosan megsérült, sok vért vesztett macska esetén teljesen más statisztikai adatok kerülnek elő, mint egy egészséges, ivartalanításra kerülő kandúrnál.

– Mivel csökkenthető az altatás kockázata?

B.L: Amennyire tehetjük, gazdiként mi is járuljunk hozzá, hogy kedvencünk alacsony rizikójú beteg lehessen: ne hagyjuk, hogy elhízzon. Ha bármilyen tünetet észlelünk nála, vigyük orvoshoz, illetve végeztessük el a könnyen elérhető szűrővizsgálatokat: szívférgesség, macskák esetén FIV és FeLV teszt. Az altatással járó beavatkozás kockázatát jelentősen csökkenti, ha kedvencünk azt megelőzően átesik egy fizikális vizsgálaton, egy vérvizsgálaton, illetve EKG vizsgálaton. Közvetlenül a beavatkozás előtt (pl. a rendelőben) mérjük meg a pontos testsúlyát. Ha macskánk ideges, izgatott, beszéljük meg az állatorvosunkkal, hogyan csökkenthetnénk az őt érő stresszt. (Például vannak olyan nyugtatók, szorongáscsökkentők, amelyeket már otthon, gazdiként is beadhatunk a rendelőbe szállítás előtt.)

Kövessük kezelőorvosunk javaslatait a műtét előtt. (Például, hogy milyen gyógyszert vegyen/ne vegyen be kedvencünk, mikor egyen-igyon utoljára, stb.) Az altatás alatt és után történő szakszerű megfigyelés és monitorozás (EKG, vér oxigenizációja, hőmérséklet, vérnyomás ellenőrzése, infúzió, intubációt követően oxigén adása, szükség esetén lélegeztetés, megfelelő fájdalomcsillapítás, stb) mind-mind csökkentik az anesztéziával járó kockázatot. Ha kételyeink vagy félelmeink vannak az altatás kapcsán, mindig beszéljük meg kedvencünk kezelőorvosával!