A macskák ivartalanítása állatkínzás? Dr. Kajó Cecília jogász írása

Nemrég egy szaporítók ellen folyó büntetőeljárás során az előkészítő tárgyaláson, a vádlott ügyvédjének szájából hangzott el az a csodálatos mondat, hogy az ivartalanítás megcsonkítja a potenciálisan tenyészthető állatok életét, és hogy részéről nagyjából azonos kategóriába esik a hangszálvágással: vagyis, ha egyiket tilalmazzák (és a vádiratban fel is rója az ügyészség a vádlottnak), legyen a másik beavatkozás is tiltott és főleg minősüljön ugyanúgy állatkínzásnak...

Az említett ügyben ugyan kutyákról volt szó, de ne legyenek kétségeink, a macskaszaporítás is rendkívül virágzó iparág Magyarországon. Számos, a jó gazda gondosságának teljes mellőzésével kialakított sufnisor árasztja el évről évre „minőségi kiscicákkal” mind a hazai, mind a külföldi piacot. Ráadásul kevesebb állattal akár több bevétel is szerezhető a kutyákhoz képest, hiszen a különlegesebb külsejű, fajtatiszta jószágoknak gondolt sziámi, karthauzi, szfinx vagy más jellegű cicák törzskönyv, adásvételi szerződés és bármilyen más okirat nélkül is simán elmennek egyedenként 150-200 ezer forintért, vagy akár többért is egy egyszerű hirdetési portálon keresztül is. Kutyáknál ennél kevesebbért is mennek a szaporítós példányok.

Valóban állatkínzás vagy csonkítás-e az ivartalanítás?

Ha túllépünk azon a fájó dilemmán, hogy az ügyvéd kolléga direkt vagy véletlenül ilyen tájékozatlan, dacára annak, hogy elvállalt egy állatvédelmi jogszabályok ismeretét is erősen megkívánó büntetőügyet, akkor nézzünk mi magunk utána a kérdésnek. Valóban állatkínzás vagy csonkítás-e az ivartalanítás? Szükség van-e a mindennapokban rá, lehet-e egészségügyi indikációja, alkalmas-e megelőzésre vagy csak „megint az állatorvosok akarják megszedni magukat” a népszerűsítésével? Itt, az oldalon korábban foglalkoztunk már a kérdéssel állatorvos-szakmai szemszögből, ahol állatorvos segített abban, hogy tisztábban lássunk a kérdésben. De mi a helyzet a jogi oldalával? Többször foglalkoztunk már azzal, hogy az állatvédelmi törvénynek is és a büntető törvénykönyvnek is van egy-egy állatkínzás fogalma. Ezek között az az alapvető különbség, hogy az állatvédelmi törvény az olyan enyhébb megítélésű, szükségtelenül bántalmazó cselekményeket érti állatkínzás alatt (amelyeket például állatvédelmi bírsággal lehet sújtani), ahol a pusztulás előidézése nincs a fogalomban.

Míg a büntető törvénykönyv a legsúlyosabb megítélésű, indokolatlanul bántalmazó cselekményeket érti állatkínzás alatt, és a maradandó egészségkárosodás okozása mellett a pusztulás okozására is alkalmas cselekményeket bünteti. Ahol tehát pusztulás történt vagy az elkövető magatartása alkalmas lehet annak kiváltására, az biztosan büntetőjogi megítélésű kérdés.

Az ivartalanítás szükségtelen beavatkozás?

Jó kérdés lehet tehát a jog oldaláról, amely egyébként imádja az elhatárolásokat, hogy az ivartalanítás indokolt vagy indokolatlan, szükséges vagy szükségtelen beavatkozás? Okoz vagy okozhat-e pusztulást? Amennyiben az ivartalanítás alatt vagy után az állat elpusztult, a műtét miatt pusztult-e el? (Igen, a jogászok is gyakran tesznek fel hülye kérdéseket). Ráadásul a válasz sokszor az „attól függ”, amivel általában megőrjítik a laikusokat, akik egyértelmű igen vagy nem válaszokat várnak. Mit mond az állatvédelmi jogszabály a beavatkozásról?

Van  az állatvédelmi törvénynek egy olyan szakasza, ami tilalmazza az állat küllemének megváltoztatása érdekében elvégzendő beavatkozásokat. Vagyis például a fül- és farokvágás esetén a fülvágás egyértelműen tiltott, a farokvágás pedig – kutyáknál – 7 napos korig végezhető. Vannak persze azok az esetek, amikor baleset, daganat vagy más ok miatt a kutyáknál végezhető fülkorrekció szükséges. De vannak olyan állatorvosok (név szerint ismerni őket), akiknél feltűnően gyakori a „balesetet szenvedett” kölyökkutya. A macskákat nem említi a jogszabály, így náluk életkortól függetlenül tiltott a fül- és farokvágás, kizárólag egészségügyi indikáció alapján, életmentő-életminőséget javító módon, baleset, daganatos betegség vagy más miatt lehetséges.

Az ivartanítás javítja az életminőséget

A küllem megváltoztatása mellett még ugyanabban a szakaszban foglalkozik az állatvédelmi törvény további beavatkozásokkal is. Eszerint további más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás tiltott. Vagyis, ami fölösleges, nem gyógyít, nem előz meg, az nem engedélyezett. És itt jön a csavar: a tiltott műveletek alóli kivételként hozza a törvény az ivartalanítást példaként. Nagyot változott a világ azóta: amikor ezt a szakaszt a jogalkotó megfogalmazta, még úgy gondolta, hogy az ivartalanítás legyen kivétel – de nem azért, mert elősegíti a későbbi egészségkárosodás megelőzését! Hogy akkor miért? Jó kérdés. Hogy mi volt az indok akkor, nem tudni, az eredeti, 1998-as törvény miniszteri indokolása erre a részletkérdésre nem tér ki, az előterjesztés sajnos nem elérhető nyilvánosan. Ennek a régi jogalkotói gondolatnak az azóta született szakmai állásfoglalások azóta nyilván ellentmondanak kifejezetten életkor-hosszabbító, életminőség-javító és nem titkoltan könnyebb tartást is magában foglaló beavatkozásként tekintve az ivartalanításra.

Az ivartalanítás tehát a törvény erejénél fogva kivétel a tilalmazott beavatkozások közül, szabadon végezhető, nem kell indokolni általánosságban, mert az állatvédelmi törvény megengedi. Ha egyedi hatósági eljárásban vagy büntetőügyben valaki úgy gondolja, hogy az ivartalanítás állatkínzás és ezért feljelentést tesz, úgy az állatkínzás-fogalomhoz szükséges „indokoltságot” vagy „szükségességet” a törvényi engedélyen túl a szakmai állásfoglalások mentén egyedről egyedre remekül alá lehet támasztani, és így tökéletesen levezetni, hogy 2022-ben miért az egyik legfontosabb állatorvosi beavatkozás az ivartalanítás. Minőségibb életet garantál az egyednek és szabályozza a nemkívánatos populációt.