A macskák fertőző hashártyagyulladása: a halálos FIP betegség
2022. november 7 - Képek: Getty Images Hungary
2022. november 7 - Képek: Getty Images Hungary
A macskák fertőző vírusos hashártyagyulladása, avagy ismertebb nevén a FIP-vírus (Feline Infectious Peritonitis) tulajdonképpen a cicák koronavírusos megbetegedésének következménye, amely sajnos az esetek jelentős százalékában elhullással végződik. Az orvostudomány jelenleg úgy tartja, hogy a FIP kórokozója közvetlenül állatról állatra nem terjed, így önmagában ritkán fertőz. Azonban az adott vírussal közvetlen rokonságban álló FEC-vírust (Feline Enteric Coronavirus) könnyedén elkaphatják, majd ezt követően ez az esetek 1-5%-ban a halálos FIP-vírus mutációjához vezet. A gyógyítás egyelőre kísérleti szakaszban mozog, ám egyre nagyobb áttöréseket érnek el a tudósok.
A FIP egy gyakori problémát okozó megbetegedése a cicáinknak, ennek ellenére sajnos a betegség kialakulásáról, a kezeléséről a pontos ismereteink még hiányosak. Emiatt egyre többen foglalkoznak a halálos kór terápiás lehetőségeinek tanulmányozásával. Bizonyos kutatásokban leírták, hogy egyes vírusellenes szerek hatékonyak lehetnek, de a vizsgálatok még folyamatosan zajlanak és ezen gyógyszerek beszerzési lehetőségei is egyelőre nehézkesek, korlátozottak. A betegséget a koronavírusok családjába tartozó macska-koronavírus okozza, amely először leginkább a felső légutakat és a bélrendszert fertőzik meg. Fontos tudni, hogy ez a betegség az emberekre nem veszélyes, kizárólag a macskákat fertőzi.
Alapvetően azon macskákat veszélyezteti a legjobban, akik elsősorban kinti cicák, tehát rendszeresen érintkeznek fajtársaikkal. Természetesen ezek az állatok sokkal több vírusos megbetegedésnek vannak kitéve, mint azok, melyek nem szocializálódnak más állatokkal. A betegség többnyire macskaállományokban, menhelyeken vagy olyan tartási helyeken jelenik meg leginkább, ahol több cica él együtt. Sajnos a vírus felbukkanhat egyedül tartott állatok esetében is. Mind a kijárós, mind a lakásban élő macskáknál egyaránt tapasztalhatjuk.
Mai ismereteink szerint a macskafélék az enterális (emésztőszervi) FEC-vírussal (Feline Enteric Corona) fertőződnek, amely leginkább stressz vagy hajlamosító tényezők hatására FIP-vírussá mutálódik. Ez felelőssé tehető a végül elhulláshoz vezető elváltozásokért. Azon cicák a leggyakoribb elszenvedői a vírusnak, melyeknek legyengült az immunrendszere, például más betegségből kifolyólag vagy életkoruk miatt még fejletlen védekező rendszerrel bírnak. Kiemelt hajlamosító tényezőként említhetjük a FeLV– vagy a FIV-vírusával való fertőzöttséget. A fertőző vírusos hashártyagyulladás nem, vagy csupán nagyon ritka esetekben terjed állatról állatra. A FEC-vírus oronazális úton többnyire ürülékkel vagy a levegő által közvetítve kerül a macska szervezetébe.
A vírus a szájüregen vagy az orron keresztül bekerül a cica szervezetébe, ezt követően a légút-és a bél hámsejtjeiben szaporodni kezd, viraemiához vezet, szétszóródik a szervezetben, majd a fehérvérsejtek révén egy komplex immunfolyamatot idéz elő. Amennyiben az állat csupán az egyszerűbb formával, az enterális koronavírussal fertőződik, többnyire tünetmentes marad vagy enyhe bélgyulladás jeleit mutatja. Az esetek többségében a FIP nem alakul ki. Sajnos a macska ilyenkor is üríti a kórokozót, ezzel is lehetőséget teremtve a további fertőződésekre és mutációk létrejöttére.
Amennyiben az állat szervezetében mégis megváltozik az eredeti FEC-vírus, és mutáció jön létre a FIP hatására, egy kóros immunválasz lép fel. Ennek következményeként a vérérfalak károsodnak, ami felelős a kóros testűri folyadékok felhalmozódásáért, valamint a különböző szervekben, szövetekben létrejövő idült gyulladásokért.
A kezdeti szakaszban, vagyis amikor még FEC-el fertőződött meg az állat, akkor a legtöbb macska egyszerűen nem mutat tüneteket, kizárólag hasmenés vehető észre. Azonban, amint a szervezetben a helytelen immunválasz folytán a vírus mutálódik FIP betegségre, elkezdődnek a nagyon komoly tünetek, melyek az egész testben elterjednek.
A korai tünetek általában a következők:
Azonban néhány hét, esetleg hónap múlva újabb tünetek jelentkeznek, melyek már súlyosságukat tekintve is sokkal komolyabbnak bizonyulnak. Fontos tudni, hogy a FIP tünetei a vírus törzsétől, és az állat immunrendszerének az állapotától, illetve az érintett szervektől függően változnak. Így két típust lehet elkülöníteni, ez a nedves (exsudativ) és a száraz (granulomatosus) forma. A különbség nagyon fontos, ugyanis míg a nedves formája agresszívabb, gyorsan fejlődik, és elsősorban a testüregeket célozza meg, addig a száraz inkább a szervek betegségét okozza. Kezdetben a tünetek azonosak, ám a későbbiekben teljesen másképpen csapódnak le a szervezetben.
A kezdeti tünetek a következők:
Nedves vagy exsudatív forma
A betegségnek ebben a formájában vagy stádiumában folyadék halmozódik fel a hasüregben, ami hasi feszülést okoz, és/vagy a mellüregben, ami pedig légzési nehézségekhez vezet. Ennek az oka, hogy a fertőzés az erek károsodását, gyulladását okozza, aminek következtében a folyadék a vérből a hasba vagy a mellkasba szivárog. A hasüregben felgyülemlett folyadékok a hasüreg nyálkahártyájában fellépő gyulladást okoznak. A kialakuló folyadék jellemzően sűrű mézgaszerű, sárga és emellett meglehetősen sok fehérjét tartalmaz.
A nedves forma tünetei a következők lehetnek:
A száraz formája
A betegség úgynevezett száraz formája a test bármely szervét érintheti, a tünetek az érintett szervtől függően változnak. A gyulladás sokszor az idegrendszert érinti, beleértve a szemeket és az agyi régiókat, de a szervezet szinte minden szövetét érintheti. Támadhatja a beleket, a nyirokcsomókat, a veséket, a májat, a tüdőt és a bőrt is. Így a tünetek széles skálája figyelhető meg, beleértve a neurológiai panaszokat is.
A legjellemzőbb tünetek a következők:
A diagnózis pontos felállítását sok minden nehezíti. A betegség hónapokig tünetmentesen lappanghat az állatban, és a vírus által előidézett tünetek többnyire nem specifikusak, egyéb más baj esetén is hasonlók jelentkezhetnek. Egyelőre a diagnosztikai eszközök is kissé korlátozottak, a laboratóriumi vizsgálatok sem képesek csupán önmagukban maximális biztonsággal kimutatni a FIP fertőzést. A tünetek, az állat fizikai vizsgálata, a vérlabor- és az ultrahang vizsgálatok eredményei segíthetnek a helyes diagnózis felállításában.
Amennyiben a klasszikus forma folyadékfelhalmozódását tapasztaljuk, kissé könnyebb a betegség megállapítása. Ilyenkor a has-és/vagy mellűri folyadékból mintát vesznek, melyet laborban vizsgálva pontosabb képet kaphatunk az állat állapotáról. A száraz FIP esetében a szervekből vett szövettani biopsziás minta elemzéséből, a duzzadt hasi nyirokcsomók és a megnagyobbodott, sokszor dudorzatos felszínű hasi szervek megjelenéséből következtethetünk a betegségre.
A betegség pillanatnyilag hazánkban sajnos még nem gyógyítható, csupán egy rövid ideig tünetileg kezelhető, lassítani lehet a súlyosbodását. Azonban ebben az esetben is többnyire maximum néhány hónappal lehet az állat életét meghosszabbítani. Ahogy azt korábban már említettük, a kutatások folyamatosan zajlanak a témában. Egyes külföldi tanulmányok nagyon bíztató eredményekkel kecsegtetnek bennünket. A még kísérleti fázisban alkalmazott terápia akár a macska teljes gyógyulását is biztosíthatja. Így csak remélni tudjuk, hogy mihamarabb áttörést érnek el a kutatók a FIP gyógyításában, a hivatalos engedélyeket megszerzik, és ezzel biztosítani tudják akár a teljes gyógyulás lehetőségét kiskedvenceink számára.
A klinikai tünetek megjelenésekor a betegség kórlefolyása kifejezetten kedvezőtlen, többnyire rövid időn belül súlyos állapot léphet fel, amely a cicánk halálához vezethet. A hatékony védőoltás és gyógykezelés még ismeretlen, viszont pár egyszerűbb gyakorlat bevezetésével csökkenthetjük a fertőződés lehetőségeit. A több macskát tartó élőhelyeken kerülni kell a zsúfoltságot, a stresszes környezetet, az idegen állatok hazavitelét (főleg kivizsgálás és karantén előtt), a megfelelő higiéniás körülményeket szükséges biztosítani számukra.
Használjunk több alomtálcát, mindig legalább eggyel többet, mint ahány macskát tartunk, ezeket napi rendszerességgel takarítsuk és legalább heti egyszer tisztítószerrel alaposan mossuk ki. Az etetőtálakat szintén rendszeresen öblítsük ki, valamint ügyeljünk arra, hogy ezeket távolabb, lehetőleg a macska wc-ktől elkülönítve, másik helyiségben helyezzük el. Igyekezzünk a macskák figyelmét lekötni játékokkal, bújóhelyekkel, magaslati mászási lehetőségekkel.
A környezetgazdagítás nagy mértékben csökkenti a stresszes helyzetek kialakulását. Lehetőség szerint 3-4 macskánál többet együtt ne tartsunk, és igyekezzünk a megfelelő nagyságú és minőségű életteret biztosítani a számukra. Ezekkel az intézkedésekkel a betegség szempontjából leginkább az enterális vírus terjedését csökkenthetjük, amely közvetetten segít a FIP lassításában is. De emellett számos más betegség előfordulási gyakoriságát is mérsékelhetjük általuk.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek