Jelek, hogy kedvencünk elindulna az örök vadászmezőkre

Az egyik legnagyobb kérdés, amivel a gazdik küzdenek, hogy mikor kell elaltatni kis barátjukat? Vagy betegség esetén hagyhatják-e, hogy kedvencük „természetesen”, orvosi beavatkozás nélkül, otthon menjen el? A legtöbben pedig azt remélik, hogy ez a forgatókönyv békésen fog lezajlani, és négylábú barátjuk egy napon majd csak elalszik csendben.

Gazdiként mindannyian félünk szeretett négylábú barátunk elvesztésétől. Sok kedvenc méltóságteljesen, komolyabb egészségügyi problémák nélkül öregszik, mások azonban krónikus betegségekben szenvedhetnek, amelyek csökkentik az életminőségüket. Sajnos elkerülhetetlen, hogy egyszer eljutunk ahhoz a szívszorító felismeréshez, hogy társunk a velünk töltött idő végéhez közeledik. Hogyan ismerhetjük fel a szeretett macska elkövetkezendő halálának jeleit?

Sokan bíznak benne, hogy kedvencünk egy napon majd csendben végső álomba szenderül, a valóság azonban az, hogy a természetes halál legtöbbször nem békés. A halálos betegségben szenvedő állatok például napokig (ha nem tovább) küzdhetnek a fájdalommal, valamint a betegség folyományaként jelentkező mellékhatásokkal, mint a hányinger vagy a szorongás. Így bizonyos esetekben az állatorvosok dönthetnek róla, hogy felajánlják-e a fájdalommentes eutanáziát, hogy véget vessenek a háziállat szenvedésének.

A haldoklás gyakori jelei

Kedvencünk életének utolsó napjai az állattól és annak egészségi állapotától függően változhatnak. Az életük végéhez közeledő szőrös társainknak lehetnek testi tünetei, amelyek vagy alapbetegségekhez, vagy az öregséghez kapcsolódnak. Megváltozik a viselkedésük is, gyakran visszahúzódóbbá, kevésbé aktívvá vagy épp ragaszkodóbbá válnak.

A viselkedésbeli változásokat te mint gazdi veheted észre, ezért fontos, hogy komolyan vedd ezeket, és feltétlenül fordulj állatorvoshoz, ha kedvenced hirtelen megváltozik.

Mentális és viselkedésbeli változások

A viselkedésbeli változások már a folyamat elején bekövetkezhetnek. Ezek lehetnek:

• kedvetlenség, depresszió;
• zavarodottság;
• agitáció;
• nyugtalanság;
• szorongás;
• fokozott ragaszkodás;
• elvonulás, az emberi vagy állati társaktól való elszakadás, a társas kapcsolatok, tevékenységek vagy játékok iránti érdeklődés elvesztése;
• agresszió a krónikus vagy tartós fájdalom miatt.

Testi tünetek lehetnek:

• fogyás;
• letargia;
• beesett szemek;
• hányás, hasmenés;
• kiszáradás;
• alacsony testhőmérséklet;
• inkontinencia;
• a keringés leállása. A szívelégtelenségben szenvedő állatoknál a szív méretének változása vagy a tüdőben felgyülemlett folyadék miatt köhögés alakulhat ki, a vérszegénység és az oxigéndús vér rossz keringése miatt kialakuló gyengeség mellett.
• változások a légzési mintákban. Kedvenceink nyugalmi állapotban is elkezdhetnek lihegni, köhöghetnek, vagy a normál légzés is nehézséget okozhat számukra. A légzési mintákban beállt változások oka lehet másodlagos szívelégtelenség, légzőszervi betegség, rák, cukorbetegség, veseelégtelenség, illetve máj- vagy mellékvese-rendellenességek.

Mit tegyünk, ha úgy gondoljuk, hogy kedvencünk már nem sokáig lesz velünk?

A fenti testi tünetek egyértelmű jelei annak, hogy valami nincs rendben, és kedvencünknek szakszerű diagnózisra van szüksége. Ha az állatorvos terminális betegséget észlel, segít kidolgozni egy tervet szőrös barátunk számára.

Értékeljük kis barátunk életminőségét, és válaszoljuk meg magunkban az alábbi kérdéseket:

• Eszik, iszik önállóan?
• Tudja még élvezni a játékokat és a társas interakciókat?
• Kényelmesen érzi magát otthon?
• El tudja végezni a dolgát?
• Tud fájdalom nélkül pihenni?
• Több jó napja van, mint rossz?

Ha a válasz ezekre a kérdésekre nemleges, akkor valószínűleg itt az ideje, hogy megkönnyítsük szenvedését. Lehetőségeink közé tartozhat a palliatív vagy hospice-ellátás, vagy végső esetben kedvencünk kíméletes elaltatása (akár otthon, akár az állatorvosnál.) Beszélhetünk arról is az orvossal, hogy hogyan szeretnénk emléket állítani kis barátunk halála után.

A „természetes” halálozási folyamat

A természetes halál nem jelent békés távozást, és a haldoklás szakaszai nagyon megterhelőek lehetnek. A humánus elengedés nélkül a háziállat légzési mintái rosszabbodhatnak. Ilyenkor testhőmérsékletük csökkenni kezd, és fázhatnak is. Jellemzően nem képesek felkelni, hogy könnyítsenek magukon, így a gazdikat „terheli” a megfelelő higiénia és kényelem fenntartása. Ha ez bekövetkezik, sajnos már nem mutatnak érdeklődést az evés vagy ivás iránt sem. A végső átmenet a halálba akkor következik be, amikor a szervek leállnak, nem lélegzik, és már a szíve sem dobban. A halál beállta után előfordulhat rövid izomrángás, egy utolsó mély kilégzés, valamint a húgyhólyag és a bélrendszer irányításának elvesztése, ahogy az izmok ellazulnak. Ezt nagyon nyugtalanító lehet végignézni, mert tévesen azt hihetjük, hogy kedvencünk még mindig él. Azonban különösen fontos megérteni, hogy ez a halál részeként történik. A természetes halál beállta után 30 perccel leállt a légzés és a szívverés, és biztosak lehetünk abban, hogy négylábú barátunk az örök vadászmezőkre távozott.

Miért segít az eutanázia a haldokló kis barátainkon?

A természetes halál folyamatával ellentétben, amely elhúzódó és fájdalmas lehet, a humánus eutanázia megszabadítja az állatot a szenvedéstől, és kevésbé fájdalmas élmény a gazdának. Az intravénás katéter behelyezése után (mely egy egész kevés kellemetlenséggel jár) az állatorvos nyugtató injekciót ad, hogy kedvencünk ellazulhasson és félig öntudatlan állapotba kerüljön. Ezt követően adják be a végső eutanáziainjekciót, és a halál általában néhány percen belül bekövetkezik.

Haldokló kedvencünk vigasztalása

A legkedvesebb dolog, amit kis barátunk utolsó napjaiban tehetünk, hogy gondoskodunk arról, hogy a lehető legkényelmesebben legyen.

• Inkontinens kedvencek esetében ajánlott nedvszívó ágybetétet, illetve pelenkát használni, így tisztán és szárazon tartható a fekhely, továbbá az állat szőre és bőre is. Így elkerülhetők a bőrpanaszok, valamint a fertőzések.
• Ha négylábú barátunknak van kedvenc takarója, játéka vagy olyan ruhadarabja, amelyen saját illatot érezhet, tartsuk ezeket a közelében, hogy megnyugtassa.
• Töltsük vele a lehető legtöbb időt.
• Tartsuk be az állatorvos utasításait, beleértve a rendszeres gyógyszerelést is.

Amikor kis barátunk utolsó pillanatai elérkeznek, előfordulhat, hogy ellentmondásos érzéssel nézzük a halálba való átmenetét. Bármennyire is nehéz lehet, nagy vigaszt nyújt számára, ha tudja, hogy szerető családja ott van vele. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a gyermekeket és más háziállatokat nem szabad bevonni a végső búcsúba, mások viszont azt az elméletet vallják, hogy a társuk látványa a halál utáni pillanatokban segít valamilyen szinten lezárni, és megérteni, hogy nincs többé.