8 hasonlóság és különbség a nagymacskák és a háziasított macskák között

A hatalmas méretbeli és életmódbeli különbségek ellenére háziasított kedvenceink kísértetiesen sokban hasonlítanak nagymacska őseikre.

Hogy pontosan mik is a házi macska és a nagymacska ősök között megjelenő hasonlóságok, arról a következőkben olvashatsz. És persze kitérünk arra is, hogy mely meglepő területeken különböznek egymástól.

1.) Visszahúzható karmok

Házi kedvenceink és a nagymacskák is visszahúzható karmokkal rendelkeznek, egyetlen kivétellel. A gepárd érdekes módon morfológiájában és viselkedésében is több mindenben hasonlít a kutyafélékhez. Több kutyaszerű jellemzője is van, mint például a viszonylagosan hosszú orr, a hosszú lábak, a mély mellkas, a kemény mancspárnák és tompa, csak félig visszahúzható karmok is ezek közé tartoznak.

2.) A kromoszómák száma

Minden macskaféle minden sejtjében 38 kromoszóma van, a Geoffroy-macska és az ocelot a két kivétel, amelyeknél minden sejtben csak 36. Az ember sejtjeiben 46 kromoszóma található.

3.) A dorombolás

Arra a kérdésre, hogy a nagymacskák képesek-e a dorombolni, a tudománynak a mai napig nincs egyértelmű válasza. A kérdés rendkívül összetett, és nem intézhető el egy igen vagy nem válasszal. A jelenlegi ismereteink szerint a dorombolásért egy apró csontocska, a hyoid, vagyis a nyelvcsont a felelős, amely a torokban helyezkedik el és a gégét támasztja. Kedvenceinknél, a vörös hiúzoknál, a hiúzoknál, a gepárdoknál és a pumáknál ez a csont merev. A gége rezgése megmozgatja ezt a csontot is, ami a dorombolást generálja. A nagymacskáknál, vagyis az oroszlánoknál, tigriseknél, jaguároknál, leopárdoknál azonban a hyoid csont rugalmas maradt, aminek következtében ezek az állatok teljesen más hangok kiadására képesek.

Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, a köznyelvbe ugyan a gepárdok és a pumák is nagymacskaként épültek be, de tudományosan nem sorolják őket közéjük; ennek az oka a meg nem szilárdult hyoid csontjuk, tehát ők is képesek dorombolni. És még mindig nincs vége!

Egy 2002-es tanulmányban 36 vizsgált fajból 20 képes volt dorombolni, ilyen volt akkor a leopárd és az oroszlán is. Azok a tudósok, akik nem értenek egyet az eredményekkel, arra hivatkoznak, hogy bár a hang ugyan hasonló, de nem igazi dorombolás, ugyanis csak kilégzéskor volt hallható. Akkor tehát maradhatunk annyiban, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése még várat magára.

4.) Az agy mérete

Bár az agyuk struktúrája nagyon hasonló, a nagymacskák agyának mérete a testméretükhöz viszonyítva nagyobb, mint a házi macskáké. A macskák agya, mióta háziasítottuk őket, zsugorodott, ám ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének intelligensek. Az agyuknak ugyanis az a része lett kisebb, amely a „harcolj vagy menekülj”-reakcióért felelős. Erre az evolúció szempontjából azért volt szükség, hogy képessé váljanak az olyan szituációk kezelésére is, amely a vadonban stresszreakciót, menekülést váltott volna ki belőlük. Ilyen például az emberekkel való kapcsolattartás vagy az idegen fajtársakkal való találkozás.

5.) A pupilla formája

Míg a házi macskák pupillája függőleges, addig a nagymacskáké kerek; ennek a magyarázata az életvitelben rejtőzik. A különböző fajok más körülmények között élnek, ezáltal más fényviszonyokhoz kell alkalmazkodniuk.

6.) Alvás, mosakodás, dagasztás

Ha ezt a három dolgot említjük, biztosan mindenkinek a macskák jutnak az eszébe. A nagymacskák napjuk nagy részét szintén alvással töltik, ami lehet akár 16-20 óra is – pont mint kedvenceinknél.

Az önápolás, vagyis a mosakodás szintén rendkívül fontos rituálé náluk; háziasított kedvenceink és a nagymacskák is az ébren töltött óráik 30-50%-ában ezzel foglalatoskodnak.

És hihetetlen, de igaz: a nagymacskák is dagasztanak!

7.) A macskamenta hatása

Hogy a macskamenta hatására egy házi macska reagál-e, az a genetikájától függ; és pontosan így van ez a nagymacskáknál is. Mindkét esetben a populáció felel repül a mennyekbe ettől a kábító hatású növénytől.

8.) Az agresszió kezelése

A legújabb kutatások szerint a háziasított macskák megtanulták kontrollálni az agressziójukat attól kezdve, hogy elkezdtek az emberekkel együtt élni. Ez végül olyan sikeres volt, hogy beépült a genetikai felépítésükbe is.

Hogy az együttélés még simábban menjen, kedvenceink arra is ügyeltek, hogy a tanulási képességüket és memóriájukat is fejlesszék. Így könnyen meg tudták állapítani, hogy mi az elvárt vagy helyes viselkedés, és mi megy szembe az emberek szabályaival. Most merje valaki azt mondani, hogy nem érdekeljük őket!