6 érdekesség az andesi hegyimacskáról: nem lehet őket fogságban tartani, azonnal elpusztulnak

Az andesi hegyimacska az Andokban őshonos, a Vörös Listán veszélyeztetettként szerepel. Az egyedszámot kevesebb mint 1500-ra becsülik a vadonban. A bennszülött ajmara és kecsua indiánok szent állatnak tartják. Nekünk is példát kellett volna vennünk róluk!

Az andesi hegyimacska számos meglepetést tartogat a vadmacskák iránt rajongóknak még úgy is, hogy az egyik legkevésbé tanulmányozott és ismert faj a vadmacskák között.

(A nyitókép illusztráció, nem andesi hegyimacska látható rajta, hanem egy vélhetően elvadult házi macska.)

1. Az, hogy ritka és titokzatos, nem elég hangsúlyos kifejezések

1865-ben írták le először a fajt. Az információk nagy része, ami az andesi hegyimacskáról a rendelkezésünkre áll, még ma is nagyrészt a vadonban talált 3 koponyamintán, 14 bőrmintán és 2 fényképen alapszik. Manapság már a kutatók is gyakran támaszkodnak a helyiek megfigyeléseire, ez azonban problémás lehet bizonyos esetekben. Hogy miért, azt a következő pontban kifejtjük.

2. Rájár a rúd

Ezt a szürkés, bozontos macskát vadásszák a bundájáért, de fenyegeti őt az élőhelyének elvesztése és leromlása, a különböző betegségek, és fő táplálékforrásának csökkenése is. Ha ez nem lenne elég, a megfigyelése is nehézségekbe ütközik. Nagyon hasonlít a pampamacskához, emiatt nehéz azonosítani őket és helyesen megbecsülni a populáció méretét. Talán a legkönnyebben felismerhető különbség az, hogy az andesi hegyimacska orra mindig nagyon sötét vagy fekete színű, a pampamacskáé pedig rózsaszín vagy nagyon világos.

2021-ben sok-sok év után sikerült az andesi hegyimacskáról nappal is felvételt készíteni a vadonban: 

3. Szereti a magasságot

A lakhelyéből adódóan ezt valószínűleg már sejtetted, hogy magasabb területeken él, az azonban számunkra is meglepetés volt, hogy az Andok déli részein akár 4000 méteres magasságban is megtalálható. Ez a terep nem való mindenkinek, az már biztos. Sziklás, meredek, a növényzet gyér, a talaj durva. Legkedvesebb tápláléka (az étrendje közel 94%-át teszi ki) a déli macskanyúl (csincsillaféle) is ilyen zord körülmények között tartja fenn magát kisebb kolóniákban. A pampamacska fennmaradása is nagyrészt ettől a rágcsálótól függ, de valamivel alacsonyabb százalékban.

Érdekesség, hogy a puma, a pampamacska és az andesi hegyimacska területei keresztezik egymást, ezért maguk az állatok is gyakran, mondjuk úgy, találkoznak.

4. A hold állása befolyásolja a megjelenését

Egy tanulmány szerint az andesi hegyi macskákat leggyakrabban olyan éjszakákon látták aktívnak, amikor a Hold nem látszott az égen. A második legaktívabb időszakok a teliholdas esték voltak. Úgy tűnik, hogy a mindent vagy semmit elven működnek.

A megfigyelések szerint a mozgása nagyon ügyes, úgy közlekedik még éjszaka is ezen a rendkívül nehéz terepen, mintha semmilyen nehézség nem lenne benne. Amikor vadászik, a hosszú farka (testhosszának 70%-a) felfelé áll. Úgy gondolják, hogy ez a technika sokat segít az egyensúlyának megtartásában és a gyors helyváltoztatásban.

5. Leginkább a hallására támaszkodik

Az eddigi információk szerint úgy tűnik, hogy a vadászat során a szaglás vagy látás helyett elsősorban a hallására támaszkodik. A dobhártyája sokkal fejlettebb az átlagosnál.

6. Szabad lélek

Az eddig megszerzett tapasztalatok alapján lehetetlen őket fogságban tartani. Eddig akárhány alkalommal ezzel próbálkoztak, sajnálatos módon szinte azonnal elpusztultak az egyedek. Amikor a vadonban a kutatóknak lehetősége van ezeket a macskákat megfigyelni, úgy tűnik, hogy egyáltalán nem félnek az embertől.