5 érdekesség a csíkos pampamacskáról: még 5000 m-en is megtalálhatók

Ez a Dél-Amerikában őshonos kistestű vadmacska nevét a füves pampákról, vagyis a természetes élőhelyéről kapta. Nagyon jól bírja a magaslati levegőt is, ugyanis 5000 m-es tengerszintfeletti magasságig előfordul.

A csíkos pampamacska mérete egy kicsivel nagyobb, mint a házi macskáé, a farkán dús, hosszabb szőrzet nő. Testhossza régiónként változó, bundájának árnyalata alapján 6 változatot különböztetnek meg. (Mintája és színe is nagyon eltérő lehet.) A szakértők szerint kevésbé hasonlít a Dél-Amerikában őshonos macskafélékre, sokkal inkább hajaz az Európában élő vadmacskára.

1.) Vadnak születtek, vadak is maradnak

A legtöbb vadmacska, még a nagytestűek is jól reagálnak a szelídítésre és szívesen töltenek időt az emberrel, az ember mellett. Az eddig tapasztalatok alapján azonban ezek a pimasz macskák nem kérnek belőlünk; még fogságban sem tűnnek megszelídíthetőnek. És az igazság az, hogy ezért egy cseppet sem tudjuk őket hibáztatni.

2.) Elég sok mindent gondolnak róluk

De a helyzet az, hogy csak gondolják, ugyanis a kutatók alig szereztek információt róluk. Vadon rendkívül kevés vizsgálat áll a rendelkezésünkre. Ezek a macskák igyekeznek elszigetelten élni és annyira kevéssé szem előtt lenni, amennyire csak a képességeikből telik.

Az eddig adatok alapján azonban valószínűleg a csíkos pampamacskák inkább szárazföldi állatok, de ha menekülőre kell fogniuk, fára is másznak. Ráadásul a hírek szerint igen ügyesen. Éjszaka vadásznak, leginkább apró rágcsálókra, például tengeri malacra és macskanyúlra, valamint kisebb madarakra, például tinamufélékre vagy hüllőkre. A helyiek azonban beszámoltak arról is, hogy ha lehetősége van rá, megtámadja akár a kecskéket és baromfikat.

Hogy segítsék a faj fennmaradását, a Colocolo Project keretében a gazdák számára támogatást nyújtanak biztonságos tyúkólak építéséhez, valamint a veszteséget elszenvedő állattartóknak cserebaromfit is szolgáltatnak.

A színük és a mintázatuk nagyon eltérhet az élőhelyük miatt: 

3.) Nem tudják, hogy hányan vannak

A kutatóknak abszolút nincs információja arról, hogy körülbelül hány példány létezhet a Földön, ez pedig igazán nehézzé teszi annak a meghatározását is, hogy mennyire fenyegetettek. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a természetes élőhelyének a pusztulása rá is jelentős hatást gyakorol, valamint a sportvadászat is veszélyt jelent rájuk.

A csíkos pampamacska szőrméjével kereskedni a CITES Egyezmény értelmében 1987 óta tilos. A Vörös Lista szerint a rendelkezésre álló gyér mennyiségű adat alapján mérsékelten veszélyeztetett.

4.) Mindent bevetnek a siker érdekében

A pampamacskák vizuális és szaglási érzékeiket használják a veszély észlelésére és az üzenetek továbbítására. Karomnyomokat hagynak a közeli fatörzseken, hogy megjelöljék a területet, vagy hogy jelezzék, hogy egy adott hely biztonságos-e. A hímek gyakrabban jelölnek vizelettel.

5.) Ez a jellemző viselkedésük a házi macskáknál is megjelenik

A hátukon és farkukon felborzolják a szőrt, ha félnek, izgatottak vagy feszültek, amivel így nagyobbnak tűnnek; akárcsak házi kedvenceink.