A Csizmás kandúr nyomában: nem is gondolnád, milyen régre nyúlik vissza a közkedvelt történet

Gyermekkorunk egyik legkedvesebb és legszerethetőbb mesehőse a Csizmás kandúr volt, hiszen ki ne akarna olyan bátor lenni, aki apró mérete ellenére szembeszáll mindenkivel, és képes egymaga egy egész sereget is legyőzni. Azonban személyét nemcsak félelmet nem ismerő bátorsága, hanem szinte már-már alvilági rafináltsága is vonzóvá teszi. Azonban sokan nem tudják, hogy a Csizmás kandúr legendája hosszú évszázadokra nyúlik vissza, egészen az 1550-es évek olasz mesevilágáig.

A Csizmás kandúr története az 1550-es évek elején robbant be a köztudatba egy olasz író, Giovanni Francesco Straparola által. Azonban oly nagy népszerűségnek örvendett, hogy a későbbiekben egész Európában elterjedt a mese arról a ravasz macskáról, aki mindenféle leleményes csellel és csalással próbál magának és gazdájának hatalmat, gazdagságot, sőt még egy hercegnő szívét is elnyerni.

A csizmás kandúr születése

A legrégebbi írásos elbeszélés Giovanni Francesco Straparola olasz írótól származik, aki Straparola bájos éjszakái című művében közölte első ízben a későbbiekben oly népszerűvé vált történetet. A mese először illusztrált kéziratban jelent meg. Majd 1697-ben Barbin kiadta a Histoires ou contes du temps passé című könyvében, Perrault nyolc meséjét tartalmazó gyűjteményben. Ez a kiadás egyébként azonnali sikert aratott és máig népszerű. A kiadás jelentős hatást gyakorolt a világ kultúrájára. Ugyanis a Csizmás kandúr évszázadokon át ihletet adott zeneszerzőknek, koreográfusoknak és más művészeknek a különleges történetnek a feldolgozására. Ennek hű bizonyítéka, hogy a kandúr megjelenik Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjének harmadik felvonásában. Továbbá a világ egyik legnépszerűbb stúdiója, a DreamWorks is már számos módon feldolgozta a történetet. Gondoljunk csak a Shrek 2.-ben való mellékszerepére, majd az azt követő két spin-off feldolgozásra. Ezeknek tekintetében méltán állíthatjuk, hogy a Csizmás kandúr 500 éves története napjainkig inspirálja a művészeket.

A rafinált macska története

A mese azzal kezdődik, hogy egy molnár harmadik és egyben legfiatalabb fia megkapja örökségét, aki egy macska. Először a legkisebb fiú siránkozik, mivel a legidősebb testvér megkapja apjuk malmát, a középső egy öszvért és egy szekeret, míg a legkisebbiknek csak egy cica jut. Azonban a fiú nagyon hamar rádöbben, hogy az örökölt macska még véletlenül sem egy közönséges állat. Ugyanis egyik nap a cica egy olyan kéréssel állít a fiú elé, hogy egy pár csizmát kér, amit ugyan furcsáll a fiú, de megadja neki. Így több se kell a macskának, máris elszántan meg akarja szerezni gazdája szerencséjét mindenféle rafináltsággal. A macska egyik legravaszabb terve például az volt, hogy kiházasítja gazdáját, és nem ad alább, minthogy a hercegnőt szerezze meg.

Így amikor egy nap a király úgy dönt, hogy kocsikázni megy a lányával, a macska ráveszi gazdáját, hogy vegye le a ruháit, és menjen bele a folyóba, amelyen a király kocsija halad át. A macska gyorsan a szikla alá dobja gazdája levetett ruháit, és amikor a királyi hintó közeledett, kétségbeesetten segítségért kiabált. A király – hallva a segélykiáltást – megállt, erre a macska odaszaladt, és elmesélte, hogy a gazdája, aki egy nemes úr – ez természetesen nem volt igaz – éppen a folyóban fürdött, mikor megfosztották őt a ruháitól. Több se kellett a királynak, az rögvest kihozatta a pórul járt fiatalembert. Pompás ruhába öltöztette, és beültette a lánya mellé a hintóba. A hercegnő pedig azonnal beleszeretett a jóvágású legénybe.

A leleményes kandúr, aki gazdájának feleséget szerzett

Ám a macskának ez sem volt elég. Ugyanis míg a gazdája a kocsiban zötykölődött, ő előrerohant, és arra kényszerítette a falusiakat, hogy azok mondják a királynak, hogy a legény valóban nemes származású. Ezt pedig azzal érte el, hogy megfenyegette őket, hogy amennyiben nem engedelmeskednek, darált húst csinál belőlük. Így mikor megérkezett a király a faluba, mindenki fennhangon hirdette, hogy megérkezett a nemes úr a király hintóján. Azonban a ravasz állat biztosra akart menni, így még egy üresnek tűnő kastélyt is keresett, hogy azt hazudhassa, hogy az a gazdája otthona. Igen ám, de ebben a kastélyban egy ogre lakott, akinek különleges képessége abban rejlett, hogy képes volt bármilyen állat alakját magára ölteni. De a macska túljárt az eszén, és piszkálni kezdte azzal, hogy ám egérré biztosan nem tud változni. Természetesen az ogre nem akarta, hogy a becsületén csorba essen, így egérré változott. Azonban több se kellett a macskának, rögtön megette az egeret, így megszerezve a kastélyt.

A kastélyba pedig rögvest meghívta a királyt, mutatva, hogy milyen nemes úr az ő gazdája. A királynak pedig több se kellett, azonnal feleségül adta hozzá a lányát. Így a szegény legény, aki immár nagyúr és szerelme a hercegnő, boldogan éltek, míg meg nem haltak. És mi történt a macskával? Nos, ő is ezentúl nagyúrként élvezte az életet, leleményességének köszönhetően.

Az eredeti történetet követően számos adaptáció született, mely mind a maga kénye-kedve szerint alakította a mesét. Azonban egy mindben közös volt: hogy a macska bizony rafináltságáról és éles eszéről volt híres.