5 érdekesség a doni szfinxről: valójában nem is rokona a szfinxnek
2025. február 25 - Képek: Getty Images Hungary
2025. február 25 - Képek: Getty Images Hungary
A doni szfinx egyike a kopasz macskafajtáknak, ám megvannak a saját különlegességei. Tudj meg többet a fajtáról az alábbi érdekességeken keresztül!
A doni szfinx története 1987-ben kezdődött egy kedves cselekedettel. Elena Kovaleva ekkoriban Rosztov-na-Donuban élt, és az Állami Pedagógiai Intézet egyik professzoraként dolgozott. Arra lett figyelmes, hogy egy csapat fiú rosszul bánik egy fiatal, nőstény cicával. Kimentette az állatot a kellemetlen helyzetből, magához vette, és Varvarának nevezte el. Néhány hónapnyi közös élet után viszont elkezdett hullani a cica szőre, ami miatt Kovaleva azt hitte, valamilyen betegsége, bőrproblémája van. Így megtett minden tőle telhetőt, hogy kezelje kedvencét, ám próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Egy idő után elfogadta, hogy macskájának nincs szőre, hiszen egyébként teljesen egészségesnek tűnt. Varvara később világra hozott egy almot, amiben szőrös és kopasz cicák is voltak, ám a bundásoknak egy idő után, anyjukhoz hasonló módon, kihullott a szőre. Sokan ezt valamilyen betegség jelének hitték, ám egy tenyésztőnek a szfinx macskák jutottak eszébe a kopasz kiscicákról, és munkához látott, hogy létrehozzon egy új fajtát. A történet ezen részéről pedig az alábbi érdekességek egyikében olvashatsz.
Bár kopasz macskának hívjuk, a valóságban a TICA a fajta 4 szőrtípusát különbözteti meg. Ezek a következőek:
A szőr hiánya miatt nagy hangsúlyt kapnak a doni szfinx ráncai, amiket már születése pillanatától fogva magán visel a macska. Bőre kifejezetten rugalmas, és azt az illúziót kelti, mintha 1-2 mérettel nagyobb lenne annál, mint amire tulajdonosának szüksége lenne. Emiatt vannak olyan pontok a donszkoj testén, ahol kifejezetten ráncosodik. Ilyen például az alsó állkapocs, az áll és a homlok területe, ám több helyen is megjelennek a bőrlebenyek, például a macska oldalánál és a farka tövénél. A standard erre külön bekezdést is szentel, részletesen leírva, hogy a test mely részén ráncosodik jobban a donszkoj.
Alapvetően minden házi macskánál megfigyelhető, hogy lábujjaikat részlegesen egy vékony hártya köti össze, bár ezt átlagos gazdiként nem igazán szoktuk észre venni. Ez az „úszóhártya” segíti őket abban, hogy minél hatékonyabban közlekedjenek még a nehezebb terepeken is. Emellett a csendes lopakodásban is szerepe van, nem mellesleg pedig, ha minden kötél szakad, akkor a hártya még az úszást is megkönnyíti. Tehát, ez alapján nem meglepő, hogy a doni szfinx is rendelkezik ilyen hártyával a lábujjai között. Ám nála jóval szembetűnőbb ez a különös tulajdonság, mint szőrösebb társainál. Ebből adódóan pedig hamarabb szóba kerül, amikor erről a fajtáról beszélünk.
A doni szfinx állítólag több aspektusában is nagyon hasonlít a kutyákra. Egyfelől kifejezetten játékos és könnyedén tanítható. Például kiképezhető behívásra, pórázon sétálásra és egyszerű (vagy ha elég motivált, akkor akár nehezebb) trükkök végrehajtására is. Ám ami sokakat arra sarkall, hogy ezeket a cicákat a kutyákkal hozzák párhuzamba, az barátságos természetük és gazdájukhoz való végtelen ragaszkodásuk, lojalitásuk.
Csupán a névből kiindulva könnyedén arra következtethetnénk, hogy a doni szfinx azért kapta ezt a nevet, mert a szfinx macskák keresztezésével jött létre. Ám ez a valóságban nem így történt, hiszen, ahogyan azt fentebb is írtuk, a fajta története egy talált cicával kezdődött. Irina Nemikina hazavitte Varvara egyik cicáját, akit sokan mások betegesnek bélyegeztek szőrtelensége miatt (egyes források szerint egy testvérpárt vitt el Varvara almából). Nemikina hivatásos tenyésztő volt, és látta a fantáziát a kopasz bajszosokban, így immáron saját cicáival el is kezdte a tenyésztési programját. A doni szfinx nevet pedig azért adta az új fajtának, mert a Don folyóhoz közel került kialakításra, és mivel akkoriban a nagybetűs kopasz macskafajta a szfinx volt. Úgy látszik, hogy van, ami soha nem változik, ugyanis a mai napig ez a legismertebb kopasz fajta, neve pedig már-már a szőrtelen cicák szinonimájává vált. Ehhez képest érdekes módon a szfinx szőrtelenségét nem ugyanaz a genetikai mutáció okozza, mint ami a doni szfinxét.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek